Fák
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
[Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei 2. jav. kiad., Osiris Kiadó, Budapest, 2003]
(1922-1991)
Trees
It's time to learn. The winter trees.
How head to toe they're clad in frost.
Stiff monumental tapestries.
It's time to learn that region where
the crystal turns to steam and air,
and where the trees swim through the mist
like something remembered but long lost.
The trees, and then the stream behind,
the wild duck's silent sway of wing,
the deep blue night, white and blind,
where stands the hooded tribe of things,
here one must learn the unsung deeds
of heroism of the trees.
Translated by George Szirtes
[Source: The Guardian, May 15, 2004]
.............................................................................................................................................................................................................................
