André Breton (19 February 1896 – 28 September 1966)

L'UNION LIBRE

Ma femme à la chevelure de feu de bois
    Aux pensées d'éclairs de chaleur
    À la taille de sablier
Ma femme à la taille de loutre entre les dents du tigre
Ma femme à la bouche de cocarde et de bouquet d'étoiles de dernière grandeur
    Aux dents d'empreintes de souris blanche sur la terre blanche
    À la langue d'ambre et de verre frottés
Ma femme à la langue d'hostie poignardée
    À la langue de poupée qui ouvre et ferme les yeux
    À la langue de pierre incroyable

André Breton et Suzanne Muzard, rue Fontaine, 1929 
andrebreton.fr

Ma femme aux cils de bâtons d'écriture d'enfant
    Aux sourcils de bord de nid d'hirondelle
Ma femme aux tempes d'ardoise de toit de serre
    Et de buée aux vitres
Ma femme aux épaules de champagne
    Et de fontaine à têtes de dauphins sous la glace
Ma femme aux poignets d'allumettes
Ma femme aux doigts de hasard et d'as de cœur
    Aux doigts de foin coupé
Ma femme aux aisselles de martre et de fênes
    De nuit de la Saint-Jean
    De troène et de nid de scalares
    Aux bras d'écume de mer et d'écluse
    Et de mélange du blé et du moulin
Ma femme aux jambes de fusée
    Aux mouvements d'horlogerie et de désespoir
Ma femme aux mollets de moelle de sureau
Ma femme aux pieds d'initiales
    Aux pieds de trousseaux de clés aux pieds de calfats qui boivent
Ma femme au cou d'orge imperlé
Ma femme à la gorge de Val d'or
    De rendez-vous dans le lit même du torrent
    Aux seins de nuit
Ma femme aux seins de taupinière marine
Ma femme aux seins de creuset du rubis
    Aux seins de spectre de la rose sous la rosée
Ma femme au ventre de dépliement d'éventail des jours
    Au ventre de griffe géante
Ma femme au dos d'oiseau qui fuit vertical
    Au dos de vif-argent
    Au dos de lumière
    À la nuque de pierre roulée et de craie mouillée
    Et de chute d'un verre dans lequel on vient de boire
Ma femme aux hanches de nacelle
    Aux hanches de lustre et de pennes de flèche
    Et de tiges de plumes de paon blanc
    De balance insensible
Ma femme aux fesses de grès et d'amiante
Ma femme aux fesses de dos de cygne
Ma femme aux fesses de printemps
    Au sexe de glaïeul
Ma femme au sexe de placer et d'ornithorynque
Ma femme au sexe d'algue et de bonbons anciens
Ma femme au sexe de miroir
Ma femme aux yeux pleins de larmes
    Aux yeux de panoplie violette et d'aiguille aimantée
Ma femme aux yeux de savane
Ma femme aux yeux d'eau pour boire en prison
Ma femme aux yeux de bois toujours sous la hache
    Aux yeux de niveau d'eau de niveau d'air de terre et de feu.

1931 

 Photography album with Suzanne Muzard by André Breton

A SZABAD TÁRSULÁS

Asszonyom haja rőzsetűz
   Gondolatai forró villámok
   Alakja homokóra
Asszonyom alakja tigrisfogak közé került vidra
Asszonyom szája a végső nagyságrendű csillagok kokárdája és bokrétája
   Fogai fehér földön fehéregerek nyomai
   Nyelve ámbra és dörzsölt üveg
Asszonyom neve tőrrel átszúrt ostya
   Nyelve szemnyitó-hunyó baba
   Nyelve hihetetlen kő
Asszonyom szempillái gyerek-írás rúdjai
   Szemöldöke fecskefészek szegélye
Asszonyom halántéka melegház tetőcserepe
   És ablaküvegen pára
Asszonyom válla pezsgő
   delfinfejű forrás a tükör alatt
Asszonyom csuklója gyufaszál
Asszonyom ujja véletlenség és kőr ász
   Ujja learatott széna
Asszonyom hónalja menyét és bükkmakk
   Szent Iván éjén
   Fagyalbokor és csigahéj
   Karja tengerhab és gát
   És gabonák és malomnak keveréke
Asszonyom combja rakéta
   Mozgása óraszerkezet és kétségbeesés
Asszonyom bokája bodzabél
Asszonyom lába iniciálé
   Lába kulcsköteg és részeg hajóácsok
Asszonyom nyaka hántolatlan árpa
Asszonyom torka aranyvölgy
   És zuhatag ágyban találka
   Keble éj
Asszonyom keble tengeri vakond túrása
Asszonyom keble rubin szakadék
   Keble harmatos rózsa rémképe
Asszonyom hasa a napok-éjek kitárt legyezője
   Hasa óriási köröm
Asszonyom háta fölfelé menekülő madár
   Háta kéneső
   Háta sugár
   Tarkója görgő szikla és áztatott kréta
   És pohár hullása melyből ittak éppen
Asszonyom csípője hajócska
   Csípője ragyogás és nyílvessző tolla
   És fehér páva tollainak szára
   Rejtett ringással
Asszonyom tompora homokkő és cement
Asszonyom tompora hattyú háta
Asszonyom tompora tavasz
   Öle gladiólusz
Asszonyom öle csomagolnivaló és csőrösemlős
Asszonyom öle moszat és ódon cukorkák
Asszonyom öle tükör

Asszonyom szeme csupa könny
   Szeme ibolyaszínű falitábla és mágnestű
Asszonyom szeme szavanna
Asszonyom víz fegyházi ital
Asszonyom szeme folyton fejsze alatti fa
   Szeme vízszintes lég- és föld- és tűzszintes.

1931

Weöres Sándor fordítása

 André Breton et Suzanne Muzard, vers 1927

andrebreton.fr

- 

André Breton, Paul Éluard & Suzanne Muzard: 33 Collages (Ubu Gallery)

-

FREE UNION 

My woman with her forest-fire hair
      With her heat-lightning thoughts
      With her hourglass waist
My woman with her otter waist in a tiger's mouth
My woman with her rosette mouth a bouquet of stars of the greatest magnitude
      With her teeth of white mouse footprints on the white earth
      With her tongue of polished amber and glass
My woman with her stabbed eucharist tongue
      With her tongue of a doll that opens and closes its eyes
      With her tongue of oncredible stone
My woman with her eyelashes in a child's handwriting
      With her eyebrows the edge of a swallow's nest
My woman with her shoulders of champagne
      And a dolphin-headed fountain under ice
My woman with her matchstick wrists
My woman with her lucky fingers her ace of hearts fingers
      With her fingers of new-mown hay
My woman with her armpits of marten and beechnuts
      Of Midsummer Night
      Of privet and angelfish nest
      With her seafoam and floodgate arms
      Arms that mingle the wheat and the mill
My woman with rocket legs
      With her movements of clockwork and despair
My woman with calves of elder tree pith
My woman with her feet of initials
      With her feet of bunches of keys with her feet of weaverbirds taking a drink
My woman with her pearl barley neck
My woman with her Val d'or cleavage
      Cleavage of a rendezvous in the very bed of the mountain stream
      With her breasts of night
My woman with her undersea molehill breasts
My woman with her breasts of the crucible of rubies
      With her breasts of the specter of the rose beneath the dew
My woman with her belly of the unfolding fan of days
      With her giant claw belly
My woman with her back of a bird fleeing vertically
      With her quicksilver back
      With her back of light
      With her nape of rolled stone and damp chalk
      And a falling glass that's just been sipped
My woman with her rowboat hips
      With her hips of a chandelier and arrow feathers
      And stems of white peacock plumes
      Her hips an imperceptible pair of scales
My woman with her buttocks of sandstone and abestos
My woman with the buttocks of a swan's back
My woman with her buttocks of springtime
      With her gladiolus sex
My woman with her sex of placer and platypus
My woman with her sex of seaweed and old-fashioned candies
My woman with her mirror sex
My woman with her eyes full of tears
      With her eyes of violet armor and a speedometer needle
My woman with her savannah eyes
My woman with her eyes of water to drink in prison
My woman with her eyes of forests forever beneath the axe
      With her eyes of sea-level air-level earth and fire

Translated by Bill Zavatsky and Zack Rogow 

Earthlight, Los Angeles, CA:  Sun&Moon Press, 1993

Korábban / previously:

Sunflower / Tournesol / Napraforgó

Always for the first time / Toujours pour la première fois/ Mindig mintha első alkalommal  

Sur la Route de San Romano / A San Romano-i úton

André Breton: Sunflower

(February 19, 1896 - September 28, 1966)

  Man Ray: Untitled (Sunflower), 1936

 

Sunflower

for Pierre Reverdy
 
The traveler who crossed Les Halles at summer’s end
Walked on tiptoe
Despair rolled its great handsome lilies across the sky
And in her handbag was my dream that flask of salts
That only God’s godmother had breathed
Torpors unfurled like mist
At the Chien qui Fume
Where pro and con had just entered
They could hardly see the young woman and then only at an angle
Was I dealing with the ambassadress of saltpeter
Or with the white curve on black background we call thought
The Innocents’ Ball was in full swing
The Chinese lanterns slowly caught fire in chestnut trees
The shadowless lady knelt on the Pont-au-Change
On Rue Gît-le-Coeur the stamps had changed
The night’s promises had been kept at last
The carrier pigeons and emergency kisses
Merged with the beautiful stranger’s breasts
Jutting beneath the crepe of perfect meanings
A farm prospered in the heart of Paris
And its windows looked out on the Milky Way
But no one lived there yet because of the guests
Guests who are known to be more faithful than ghosts
Some like that woman appear to be swimming
And a bit of their substance becomes part of love
She internalizes them
I am the plaything of no sensory power
And yet the cricket who sang in hair of ash
One evening near the statue of Etienne Marcel
Threw me a knowing glance
André Breton it said pass

Translation by Mark Polizzotti

 

Andre Breton: Self Portrait, Automatic Writing 1930 (Mutualart)

Tournesol

La voyageuse qui traversa les Halles à la tombée de l'été
Marchait sur la pointe des pieds
Le désespoir roulait au ciel ses grands arums si beaux
Et dans le sac à main il y avait mon rêve ce flacon de sels
Que seule a respiré la marraine de Dieu
Les torpeurs se déployaient comme la buée
Au Chien qui fume
Ou venaient d'entrer le pour et le contre
La jeune femme ne pouvait être vue d'eux que mal et de biais
Avais-je affaire à l'ambassadrice du salpêtre
Ou de la courbe blanche sur fond noir que nous appelons pensée
Le bal des innocents battait son plein
Les lampions prenaient feu lentement dans les marronniers
La dame sans ombre s'agenouilla sur le Pont-au-Change
Rue Git-le-Coeur les timbres n'étaient plus les mêmes
Les promesses de nuits étaient enfin tenues
Les pigeons voyageurs les baisers de secours
Se joignaient aux seins de la belle inconnue
Dardés sous le crêpe des significations parfaites
Une ferme prospérait en plein Paris
Et ses fenêtres donnaient sur la voie lactée
Mais personne ne l'habitait encore à cause des survenants
Des survenants qu'on sait plus dévoués que les revenants
Les uns comme cette femme ont l'air de nager
Et dans l'amour il entre un peu de leur substance
Elle les intériorise
Je ne suis le jouet d'aucune puissance sensorielle
Et pourtant le grillon qui chantait dans les cheveux de cendres
Un soir près de la statue d'Etienne Marcel
M'a jeté un coup d'oeil d'intelligence
André Breton a-t-il dit passe

(L’Amour Fou, 1937)

 Jacqueline Lamba

Napraforgó 

                           Pierre Reverdynek


Az utazó hölgy aki átvágott a Vásárcsarnokon a nyár leszálltakor
Lábujjhegyen haladt
A kétségbeesés az égen görgette gyönyörű és hatalmas kontyvirágait
És kézitáskájában hevert az álmom az az illatos üveg
Amit egyedül csak az Isten keresztanyja szagolt
A kábulat szétterült mint a pára
A Pipázó kutyában
Ahová belépett épp a pro és a kontra
A fiatalasszonyt ők nem láthatták csak oldalról és rosszul úgy ahogy
Vajon a salétrom női nagykövetével akadt dolgom
Vagy amit gondolatnak hívunk a fekete alapon fehér görbület asszonyával
Javában folyt az ártatlanok bálja
Az árnyék nélküli hölgy letérdelt a Pénzváltók hídján
Git-le-Coeur utca az ütőcsengők már nem voltak ugyanazok
Beteljesültek végre az éjszakai ígéretek
A postagalambok a segélyezési csókok
Odaröppentek a szép ismeretlen kebleire
Amiket a tökéletes jelentések selyme alatt dárda járt át
Párizs kellős közepén egy major virágzott
És a tejútra nyíltak ablakai
De nem lakott még benne senki a váratlan vendégek miatt
Akik a szóbeszéd szerint a kísérteteknél is ragaszkodóbbak
Egyesek mint ez az asszony mintha úsznának
És lényegükből egy kevés átáramlik a szerelembe
Ami belső tartalmak felé űzi őket
Nem vagyok én játékszere semmiféle érzéki hatalomnak
Mégis a hamu hajzatában cirpelő tücsök
Étienne Marcel szobra mellett az egyik este
Értelmesen rám tekintett
André Breton mondta menj tovább

Parancs János fordítása
(Földfény, 1923)
____________

A MÁGNESES MEZŐK, André Breton és Philippe Soupault versei, Magvető, Budapest, 1984 

André Breton (February 19, 1896 - September 28, 1966)

Toujours pour la première fois

Toujours pour la première fois
C’est à peine si je te connais de vue
Tu rentres à telle heure de la nuit dans une maison oblique à ma fenêtre
Maison tout imaginaire
C’est là que d’une seconde à l’autre
Dans le noir intact
Je m’attends à ce que se produise une fois de plus la déchirure fascinante
La déchirure unique
De la façade et se mon cœur
Plus je m’approche de toi
En réalité
Plue la clé chante à la porte de la chambre inconnue
Où tu m’apparais seule
Tu es d’abord tout entière fondue dans le brillant
L’angle fugitif d’un rideau
C’est un champ de jasmin que j’ai contemplé à l’aube sur une route des environs de Grasse
Avec ses cueilleuses en diagonale
Derrière elles l’aile sombre tombante des plants dégarnis
Devant elles l’équerre de l’éblouissant
Le rideau invisiblement soulevé
Rentrent en tumulte toutes les fleurs
C’est toi aux prises avec cette heure trop longue jamais assez trouble jusqu’au sommeil
Toi comme si tu pouvais être
La même à cela près que je ne te rencontrerai peut-être jamais
Tu fais semblant de ne pas savoir que je t’observe
Merveilleusement je ne suis plus sûr que tu le sais
Ton désœuvrement m’emplit lex yeux de larmes
Une nuée d’interprétations entoure chacun de tes gestes
C’est une chasse à la miellée
Il y a des rocking-chairs sur un pont il y a des branchages qui risquent de t’égratingner dans la forét
Il y a dans une vitrine run Notre-Dame-de-Lorette
Deux belles jambes croisées prises dans de hauts bas
Qui sévasent au centre d’un grand trèfle blanc
Il y a une échelle de soie déroulée sur le lierre
Il y a
Qu’à me pencher sue le précipice et de ton absence
J’ai trouvé le secret
De t’aimer
Toujours pour le première fois
 
(L’Air de l’eau, 1934)
 

André Breton: L'AIR DE L'EAU. Paris, Cahiers d'Art, 1934. dec.

 

Dora Maar: Jacqueline Lamba accoudée à la fenêtre, circa 1935. (Christie's)

 

Paris, Éd. Gallimard, 2010
Collection Témoins de l'art

 

 

L'AMOUR FOU. Paris, Gallimard, Collection Métamorphoses, 1937.

 ~

Mindig mintha első alkalommal 
 
Mindig mintha első alkalommal
Alig ismerlek látásból téged
Az éj bizonyos órájában visszatérsz az ablakomhoz ferdén álló házba
Teljesen képzeletbeli az a ház
Egyik pillanatról a másikra ott
A sértetlen sötétben
Arra várok hogy bekövetkezik ismét az elbűvölő hasadás
Páratlan hasadása
A homlokzatnak és a szivemnek
Minél jobban közeledem hozzád
A valóságban
A kulcs annál jobban énekel az ismeretlen szoba ajtajában
Ahol egyedül jelensz meg nekem
Először teljesen olvadt vagy a ragyogásban
Függöny menekülő angyala
Jázminföldet láttam hajnalban az úton Grasse környékén
Rajta átlós irányú sorban haladtak a jázminszedő asszonyok
Mögöttük a lefosztott növények leomló komor szárnya
Előttük az elkápráztató szöglete
A függöny láthatatlanul fölemelkedik
Rendezetlenül bezúdul az összes virág
Te vagy az viaskodva e túl hosszú az alvásig sosem eléggé borús órával
Mintha ugyanaz lehetnél
Attól eltekintve most hogy talán sohasem találkozom veled
Úgy teszel mintha nem tudnád szemmel tartalak
S oly csodálatosan nem is vagyok már biztos abban hogy tudod
Henyélésedtől szemem könnybe lábad
Halom magyarázat burkolja körül minden mozdulatod
Vadászat ez a mézharmatért
Vannak hintaszékek egy hídon vannak gallyak melyek téged próbálnak megkarcolni az erdőn
A Notre-Dame-de-Lorette utcában egy kirakatban
Van két keresztbe rakott hosszú harisnyába bújtatott szép női láb
S szétnyílnak azok egy nagy fehér lóhere közepén
Van egy selyemlétra a repkényen kiterítve
Van
Hogy jelenléted és hiányod reménytelen egyesülésének
Szakadéka fölé hajolhatok
Fölfedezem a titkát
Hogy úgy szeresselek
Mindig mintha az első alkalommal.

Parancs János fordítása

(A víz dala, 1934)

[A MÁGNESES MEZŐK, André Breton és Philippe Soupault versei, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1984]

 

Claude Cahun: Jacqueline Lamba and André Breton

 André Breton et Jacqueline Lamba à la Villa Air-Bel

Always for the first time

Always for the first time
Hardly do I know you by sight
You return at some hour of the night 
to a house at an angle to my window
A wholly imaginary house
It is there that from one second to the next
In the inviolate darkness
I anticipate once more the fascinating rift occurring
The one and only rift
In the facade and in my heart
The closer I come to you
In reality
The more the key sings at the door of the unknown room
Where you appear alone before me
At first you coalesce entirely with the brightness
The elusive angle of a curtain
It's a field of jasmine I gazed upon at dawn on a road in the vicinity of Grasse
With the diagonal slant of its girls picking
Behind them the dark falling wing of the plants stripped bare
Before them a T-square of dazzling light
The curtain invisibly raised
In a frenzy all the flowers swarm back in
It is you at grips with that too long hour never dim enough until sleep
You as though you could be
The same except that I shall perhaps never meet you
You pretend not to know I am watching you
Marvelously I am no longer sure you know
You idleness brings tears to my eyes
A swarm of interpretations surrounds each of your gestures
It's a honeydew hunt
There are rocking chairs on a deck there are branches that may well scratch you in the
forest
There are in a shop window in the rue Notre-Dame-de-Lorette
Two lovely crossed legs caught in long stockings
Flaring out in the center of a great white clover
There is a silken ladder rolled out over the ivy
There is
By my leaning over the precipice
Of your presence and your absence in hopeless fusion
My finding the secret
Of loving you
Always for the first time

Man Ray: André Breton, 1935

Collection Centre Pompidou 

Essai de film chez Lise Deharme / André Breton, "Et il signa...", 1935

Yves Tanguy, André Breton, Jacqueline Lamba - Cadavre exquis,1938/28

.

André Breton

(French, 19 February 1896 – 28 September 1966)

.

 SUR LA ROUTE DE SAN ROMANO

La poésie se fait dans un lit comme l’amour
Ses draps défaits sont l’aurore des choses
La poésie se fait dans les bois 

Elle a l’espace qu’il lui faut

Pas celui-ci mais l’autre que conditionnent

   L’oeil du milan

   La rosée sur une prêle
   Le souvenir d’une bouteille de Traminer embuée sur un
   plateau
   d’argent
   Une haute verge de tourmaline sur la mer
   Et la route de l’aventure mentale
   Qui monte à pic
   Une halte elle s’embroussaille aussitôt


Cela ne se crie pas sur les toits

Il est inconvenant de laisser la porte ouverte
Ou d’appeler des témoins

   Les bancs de poisson les haies de mésanges

   Les rails à l’entrée d’une grande gare
   Les reflets des deux rives
   Les sillons dans le pain
   Les bulles du ruisseau
   Les jours du calendrier
   Le millepertuis

L’acte d’amour et l’acte de poésie

Sont incompatibles
Avec la lecture du journal à haute voix

   Le sens du rayon de soleil

   La lueur bleue qui relie les coups de hache du bûcheron
   Le fil du cerf-volant en forme de coeur ou de nasse
   Le battement en mesure de la queue des castors
   La diligence de l’éclair
   Le jet des dragées du haut des vieilles marches
   L’avalanche

La chambre aux prestiges

Non messieurs ce n’est pas la huitième Chambre
Ni les vapeurs de la chambrée un dimanche soir

   Les figures de danse exécutées en transparence au-dessus

   des mares
   La délimitation contre un mur d’un corps de femme au
   lancer de
   poignards
   Les volutes claires de la fumée
   Les boucles de tes cheveux
   La courbe de l’éponge des Philippines
   Les lacets du serpent corail
   L’entrée du lierre dans les ruines
   Elle a tout le temps devant elle

L’étreinte poétique comme l’étreinte de chair

Tant qu’elle dure
Défend toute échappée sur la misère du monde. 

1948

*

A SAN ROMANO-I ÚTON

A költészet ágyban sarjad mint a szerelem
Földúlt takarója a dolgok hajnala
A költészet az erdőben sarjad

A számára szükséges tér rendelkezésre áll
Nem ez itt hanem a másik amit meghatároz
 

   A morgó hal szeme
   Zsurlón a harmat
   Tramieri palack emléke mely ezüsttálcán bepárásodott
   Magas turmalin horgony szára a tengeren
   És a szellemi kaland útja
   Mely függőlegesen emelkedik
   Rövid pihenő s azonnal elbozótosodik

Ezt nem szokás világgá kürtölni
Illetlenség az ajtót nyitva hagyni
Vagy tanúkat odahívni

   A halrajok a cinkesorfalak
   A nagy állomás bejáratánál a vasúti sínek
   A két part visszfényei
   A barázdák a kenyér héján
   A patak buborékjai
   A naptár napjai
   A tűzdeltlevelű orbáncfű

A szerelem aktusa és a költészet aktusa
Nem egyeztethetők össze
A hangos újságolvasással

   A napsugár iránya
   A favágó fejszecsapásait összekötő kék villanás
   A szív vagy a varsa alakú papírsárkány zsinórja
   A hódok farkának ritmikus csapkodása
   A villám delizsánca
   Az ódon lépcsők csúcsáról a drazséömlés
   A hóförgeteg   

A varázsló szoba

Nem uraim ez nem a nyolcadik Szoba
És nem a közös hálóterem párája vasárnap este

   A tócsák fölötti derengésben előadott táncfigurák
   A tőrdobálással egy asszonyi test körülhatárolása a falon
   A füst fehéren gomolygó karikái
   A hajad göndör fürtjei
   A fülöp-szigetiek szivacsának görbülése
   A korallsikló gyöngyfüzére
   A repkény betörése a romok közé
   Van rá ideje bőven

A költői összefonódás akár a testi összefonódás
Ameddig fennmarad
Megvéd s nem gondolunk a világ nyomorára

1948

Parancs János fordítása

 André Breton [solarization]. 1930. by Man Ray

_______________
Toyen - Portrait of André Breton, Drypoint

Toyen - André Breton, Sur la Route de San Romano (1948)

-
Francia Költők Antológiája, Magyar Könyvklub, 1999