Nelly Sachs

(10 December 1891 – 12 May 1970)

Geschirmt

Geschirmt sind die Liebenden
unter dem zugemauerten Himmel.
Ein geheimes Element schafft ihnen Atem
und sie tragen die Steine in die Segnung
und alles was wächst
hat nur noch eine Heimat bei ihnen.

Geschirmt sind die Liebenden
und nur für sie schlagen noch die Nachtigallen
und sind nicht ausgestorben in der Taubheit
und des Waldes leise Legenden, die Rehe,
leiden in Sanftmut für sie.

Geschirmt sind die Liebenden
sie finden den versteckten Schmerz der Abendsonne
auf einem Weidenzweig blutend -
und üben in den Nächten lächelnd das Sterben,
den leisen Tod
mit allen Quellen, die in Sehnsucht rinnen.



*

A SZERELMESEKET ÓVJÁK  

A szerelmeseket óvják
a befalazott ég alatt.
Titkos elem táplálja lélekzetük
és áldásba viszik a köveket
és minden mi él
otthonra csakis náluk találhat.

A szerelmeseket óvják
és csak értük dalolnak még a csalogányok
és nem haltak ki a süketségben
és az erdő halk legendái az őzek
értük szenvednek szelíden.

A szerelmeseket óvják
ők megtalálják az alkonyi nap rejtett kínját
amint elvérzik a fűz ágán -
s az éjszakában mosolyogva próbálják a haldoklást
a halk halált
minden forrásával mely a vágyba ömlik.

Hajnal Gábor fordítása 

[ In: Kalandozások, Magvető, Bp., 1971]

Nelly Sachs, 1965. 

© Kungl. biblioteket, Stockholm Foto: Anna Riwkin

Hinter der Tür

Hinter der Tür

ziehst du an dem Sehnsuchtsseil

bis Tränen kommen

in dieser Quelle spiegelst du dich.

*

AJTÓ MÖGÖTT

Ajtó mögött

meghúzod a vágyzsinórt

míg könnyek nem fakadnak

E forrásban te tükröződöl -

Vas István fordítása

.

Nelly Sachs (10 December 1891 – 12 May 1970)

                                                                    Nelly Sachs, 1966

Chor der Schatten

Wir Schatten, o wir Schatten !
Schatten von Henkern
geheftet am Staube eurer Untaten -
Schatten von Opfern
zeichnend das Drama eures Blutes an eine Wand.
O wir hilflosen Trauerfalter
eingefangen auf einem Stern, der ruhig weiterbrennt
wenn wir in Höllen tanzen müssen.
Unsere Marionettenspieler wissen nur noch den Tod.

Goldene Amme, die du uns nährst
zu solcher Verzweiflung,
wende ab o Sonne dein Angesicht
auf daß auch wir versinken -
oder laß uns spiegeln eines Kindes jauchzend
erhobene Finger
und einer Libelle leichtes Glück
über dem Brunnenrand.

~

ÁRNYAK KÓRUSA

Mi árnyak, ó mi árnyak!

Hóhérok árnyai

rémtetteitek porához szegődtünk --

áldozatok árnyai

véretek drámáját rajzoltuk egy falra.

Ó mi tehetetlen gyászpalást pillangók

összefogva egy csillagon, mely nyugodtan ég tovább

amikor poklokban kell járnunk a táncot.

Bábjátékosaink már egyebet sem tudnak, csak a halált.

Aranydajka, ki bennünket emtetsz

ily kétségbeesésre,

fordítsd el ó nap arcodat

hogy mi is elsüllyedjünk -

vagy tükröztesd velünk egy kisgyerek ujjongva

fölemelt ujját

és könnyű boldogságát egy szitakötőnek

a kútkáva fölött.

Vas István fordítása

In NÉMET KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000

.............................................................................................................................................................................................................................