(részlet)
[...]
AZ ÚR
S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz,
Dicséretemre nem találsz-e szót,
Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?
LUCIFER
S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag
Más-más tulajdonokkal felruházva,
Miket előbb, hogysem nyilatkozának,
Nem is sejtettél bennök, úgy lehet,
Vagy, ha igen, másítni nincs erőd,
Nehány golyóba összevissza gyúrva,
Most vonzza, űzi és taszítja egymást,
Nehány féregben öntudatra kél,
Míg minden megtelt, míg minden kihűlt,
És megmarad a semleges salak. -
Az ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi. -
Te nagy konyhádba helyzéd embered,
S elnézed néki, hogy kontárkodik,
Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli.
De hogyha elfecsérli s rontja majd
A főztet, akkor gyúlsz késő haragra.
Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? -
Aztán mivégre az egész teremtés?
Dicsőségedre írtál költeményt,
Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,
És meg nem únod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig úgy megyen.
Méltó-e illyen aggastyánhoz e
Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?
Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli
Urát, de torzalak csak, képe nem;
Végzet, szabadság egymást üldözi,
S hiányzik az összhangzó értelem. -
AZ ÚR
Csak hódolat illet meg, nem birálat.
LUCIFER
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
(Az angyalokra mutatva)
Dicsér eléggé e hitvány sereg,
És illik is, hogy ők dicsérjenek.
Te szülted őket, mint árnyát a fény,
De mindöröktől fogva élek én.
[...]
Madách Imre: Az Ember Tragédiája
FIRST SCENE
[...]
THE LORD
You there, Lucifer, proudly standing apart,
No word of praise from you? Are you still silent?
Does something in my work, perhaps, displease you?
LUCIFER
And what should please me? That certain substances,
Having been imbued with properties
Of whose existence You were ignorant
Until, perhaps, they revealed themselves to You,
(Though it may well be You had no power to change them)
Are now screwed up into these tiny globes
That chase, attract or else repel each other,
Awaking a few worms to consciousness
Till all of space is tilled at last, grows cold,
And only the indifferent slag is left?
If man’s at all observant he’ll concoct
Some hash like this with his poor instruments.
Having placed him in your cosmic kitchen
You now indulge his bungling awkwardness,
His godlike postures, his botched cookery.
But when he comes to spoil your favourite dish
You’ll flare up in a rage-too late by then.
But what can You expect from such a dabbler?
What is the point of the whole exercise?
A poem of self-praise is all it is -
You match it to this feeble hurdy-gurdy
And listen to the same old weary tune
Whine on and on in endless repetition.
Is it becoming to Your ripe old age
To play with this contraption fit for children?
A spark of life within a little clay,
A simulacrum, not a faithful likeness;
Free-will and fate in mutual pursuit:
It lacks all harmony, all sense of meaning.
THE LORD
I merit praise alone, not condemnation.
LUCIFER
I only render what is in my nature.
Pointing to the angels
This wretched crew will serve to flatter You,
Not surprisingly since they’re Your creatures.
You begat them as light begets a shadow
But I had pre-existence, and am ageless.
[...]
- from The Tragedy of Man (1862) by Imre Madách
Translated from the Hungarian by George Szirtes
Caricature by Tibor Kaján (Hungarian graphical artist, caricaturist, b. 1921)
Kaján Tibor karikatúrája
..............................................................................................................................................................................................................................
