Franz Kafka

(3 July 1883 – 3 June 1924)

   'Youth is full of sunshine and love. Youth is happy, because it has the ability to see beauty. When this ability is lost, wretched old age begins, decay, unhappiness.'

   'So age excludes the possibility of happiness?'

   'No, happiness excludes age'. Smiling, he bent his head forward, as if to hide it between his hunched shoulders. 'Anyone who keeps the ability to see beauty never grows old.'

    His smile, his attitude, his voice, reminded one of a quiet and serene boy.

— from Conversation with Kafka by Gustav Janouch, p. 30
(New Directions Publishing, 1971)

***

"Mert az ifjúság: csupa napfény és szeretet. Boldog az ifjúkor, mert képes meglátni a szépet. Ha ez a képesség elvész, beköszönt a vigasztalan öregedés, a hanyatlás, a balsors.

- Az öregedés tehát a boldogság minden lehetőségét kizárja?

- Nem, a boldogság zárja ki az öregedést. - Nevetve hajtotta előre a fejét, mintha el akarná rejteni magasan felhúzott vállai között. - Aki megőrzi azt a képességét, hogy érzékeny legyen a szépre, nem öregszik.

Mosolya, testtartása, hangja mind-mind egy csendes, boldog fiút idézett."

—Gustav Janouch: Beszélgetések Kafkával, Tandori Dezső fordítása, Kairosz Kiadó, Bp., 2008

THE TREES

For we are like tree trunks in the snow. In appearance they lie sleekly and a little push should be enough to set them rolling. No, it can't be done, for they are firmly wedded to the ground. But see, even that is only appearance.

—from Franz Kafka, The Complete Stories (Schocken Books, 1983)

***

A FÁK

Mert olyanok vagyunk, mint fatörzsek a hóban. Szemre simán illeszkednek csak, és egy kis lökéssel már odébb taszíthatnád őket. Nem, ez nem lehet, szilárdan kötődnek a talajhoz. De látod, még ez is csak látszat.

Tandori Dezső fordítása

— Franz Kafka, Elbeszélések, Európa Könyvkiadó, Bp., 1973

-
Franz Kafka honlap / Fotókiállítás / Novellák /Rajzok (OSZK)
-

Wege des Franz Kafka
-

Franz Kafka

(3 July 1883 – 3 June 1924)

The true way goes over a rope which is not stretched at any great height but just above the ground. It seems more designed to make people stumble than to be walked upon.
-
Az igazi út kötélpálya, amely nem a magasban, hanem épp a föld felett van kifeszítve. Láthatóan nem is arra rendeltetett, hogy járjunk, inkább, hogy botladozzunk rajta. 

*

There are two main human sins from which all the others derive: impatience and indolence. It was because of impatience that they were expelled from Paradise, it is because of indolence that they do not return. Yet perhaps there is only one major sin: impatience. Because of impatience they were expelled, because of impatience they do not return.
-
Az ember két főbűne: a türelmetlenség és a hanyagság, minden egyéb ezekből ered. Türelmetlensége miatt űzték ki a paradicsomból, és hanyagsága miatt nem tér vissza oda. De a legfőbb bűn talán mégis: a türelmetlenség. Türelmetlenségünkért űztek ki bennünket, türelmetlenségünk miatt nem térhetünk vissza.

*

If you were walking over a plain with the honest desire to make progress, and yet found yourself further back than when you started, then it would be a hopeless business; but as you are clambering up a steep precipice, as steep, say as you yourself seen from below, your backward slips may only be caused after all by the lie of the land, and you must not despair.
-
Ha egy síkon átmenve haladni igyekeznél, ám mégis hátrálnál, az valóban kétségbeejtő lenne; mivel azonban meredek emelkedőn kapaszkodsz fölfelé, nagyjából olyan meredeken, amilyen lentről nézve te magad vagy, a visszaeséseket is csak a terepviszonyok okozhatják, és nem kell kétségbeesned.

*
Like a road in autumn: Hardly is it swapt clean before it is covered again with dead leaves.
-
Akár az őszi út: Alighogy tisztára söpörték, máris újból száraz levelek takarják.

*

You are the problem. No scholar to be found far and wide.
-
Te vagy a feladat. És sehol egy fia diák.

*
The more horses you yoke the quicker everything will go — not the rending of the block from its foundation, which is impossible, but the snapping of the traces and with that the gay and empty journey.
-
Minél több lovat fogsz be, annál hamarabb sikerül — ha nem is a kőtömböt kiszakítanod az alapokból, az képtelenség, de a szíjakat elszakítanod, azt igen, s ekképp a tehertelen, boldog utazás.

*

To believe in progress does not mean believing that any progress has been made. That would be no real act of belief.
-
Előrelépésben hinni annyi, mint nem hinni, hogy valaha is előreléptünk már. Ez nem hit.

*

There is a down-and-outness under true knowledge and a childlike happy arising from it.
-
Az igazi megismerés: bukások sorozata, amit mindannyiszor gyermetegen boldog talpraállás követ. 

*

Theoretically there is a perfect possibility of happiness: believing in the indestructible element in oneself and not striving towards it.

-

Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: Úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk közelébe.

*

Try only to make yourself understood by the woodlouse: if you get to the point of asking it the purpose of its work, you will by the same token have exterminated the tribe of woodlice.
-
Próbáld csak megértetni magad a fali ászkával. Ha sikerült megtanítanod rákérdezni munkája értelmére, azzal már ki is irtottad az ászkák népét.

*
Had Robinson Crusoe never left the highest, or more correctly the most visible point of his island, from desire for comfort, or timidity, or fear, or ignorance, or longing, he would soon have perished; but since without paying any attention to passing ships and their feeble telescopes he started to explore the whole island and take pleasure in it, he managed to keep himself alive and finally was found after all, by a chain of causality that was, of course, logically inevitable.

-
Ha Robinson soha nem hagyja ott a sziget legmagasabb, helyesebben  legjobban látható pontját, dacoskodásból, vagy alázatból, vagy félelemből, vagy tudatlanságból, vagy egyszerű vágyakozásból, hamarosan elpusztul; de mert a hajókkal s gyönge távcsöveikkel nem törődve, hozzálátott szigete belsejének felderítéséhez, és ebben örömét lelte, életben maradt, és — a józan ész szempontjából kétségkívül szükségszerű következményként — végül mégis rátaláltak.

__________

Franz Kafka, Az én cellám (részletek), fordította Halasi Zoltán

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989

Franz Kafka

. 
1911
September 29.

Goethe's diaries. A person who keeps none is in a false position in the face of a diary. When for example he reads in Goethe's diaries: " I/II/1797. All day at home busy with various affairs", then it seems to him that he himself had never done so little in one day.

Goethe's observations on his travels different from today's because they are made from a mail-coach, and with the slow changes of the region, develop more simply and can be followed much more easily even by one who does not know those parts of the country. A calm, so-to-speak pastoral form of thinking sets in. Since the country offers itself unscathed in its indigenous character to the passangers in a wagon, and since highways too divide the country much more naturally than the railway lines to which they perhaps stand in the same relationship as do rivers to canals, so too the observer need do no violence to the landscape and he can see systematically without great effort. Therefore there are few observations of the moment, mostly only indoors, where certain people suddenly and hugely bubble up before one's eyes, for istance, Austrian officers in Heidelberg, on the other hand the passage about the men in Wiesenheim is closer to the landscape, "They wear blue coats and white vests ornamented with woven flowers" (quoted from memory). Much written down about the falls of the Rhine at Schaffhausen, in the middle in larger letters. "Excited ideas."

--from The Diaries of Franz Kafka 1910-1913, translated by Joseph Kresh

***

1911
Szeptember 29.

Goethe naplói. Az olyan ember, aki nem vezet naplót, hamisan foglal állást egy naplóval szemben. Ha például azt olvassa Goethe naplójában: „1797. január 11. Egész nap mindenféle ügyekben intézkedtem”, úgy tűnik neki, ő maga még sohasem végzett ilyen keveset egy napon.

Goethe úti elmélkedései mások, mint a maiak, mert postakocsiból esnek, és a táj lassú válto­zásai­val egyszerűbben szövődnek, és sokkal könnyebben nyomon tudja követni őket az is, aki nem ismeri azokat a tájakat. Nyugodt, úgyszólván tájképszerű gondolkodás alakul ki. Mivel a táj sértetlenül tárul fel a maga eredendő mivoltában a kocsi utasainak, és az országutak is sokkal természetesebben szelik át a vidéket, mint a vasútvonalak, amelyekhez úgy viszonyul­nak talán, mint a folyók a csatornákhoz, így a szemlélőnek sem kell erőszakoskodás­hoz folyamodnia, és rend­szeres lehet minden különösebb fáradság nélkül. Pillanatnyi megfigyelések így ritkán adód­nak, többnyire csupán belső terekben, ahol bizonyos emberek egyformán határtalanul tornyosul­nak fel az ember szeme előtt, például osztrák tisztek Heidelbergben, ellenben a wiesenheimi férfiakról szóló rész közelebbi a tájhoz, „kék kabátot viselnek és virág­hímzéses fehér mellényt” (emlékezetből idézem). Sokat írt a schaffhauseni Rajna-vízesésről, a kellős közepébe ezt írva nagyobb betűkkel: „Felajzott gondolatok.” [...]

Györffy Miklós fordítása 

[Franz Kafka, Naplók, Levelek, Európa Könyvkiadó, Bp., 1981]

..............................................................................................................................................................................................................................

Franz Kafka (July 3, 1883 – June 3, 1924)

.

The time allotted to you is so short that if you lose one second you have already lost your whole life, for it is no longer, it is always just as long as the time you lose. So if you have started out on a walk, continue it whatever happens; you can only gain, you run no risk, in the end you may fall over a precipice perhaps, but had you turned back after the first steps and run downstairs you would have fallen at once – and not perhaps, but for certain. So if you find nothing in the corridors open the doors, and if you find nothing behind these doors there are more floors, and if you find nothing up there, don’t worry, just leap up another flight of stairs. As long as you don’t stop climbing, the stairs won’t end, under your climbing feet they will go on growing upwards.

–Excerpt from "The Advocates"; translated by Tania and James Stern

Franz Kafka

"Kiszabott időd olyan rövid, hogy ha egyetlen másodpercet vesztesz is, már egész életedet elveszítetted, hiszen az élet nem hosszabb, mindig olyan hosszú csak, amennyi az elvesztegetett időd. Ha tehát elindultál az úton, folytasd minden körülmények között, csak nyerhetsz, nem fenyeget veszedelem, hogy a végén lezuhansz talán, ha azonban már az első lépések után visszafordultál s a lépcsőn lefutottál volna, mindjárt a kezdet kezdetén lezuhansz, nemcsak talán, hanem egész bizonyosan. Ha tehát itt a folyosón semmit sem találsz, nyiss be az ajtókon, ha ezek mögött az ajtók mögött semmit sem találsz, új emeletek jönnek, ha odafönt semmit sem találsz, sebaj, vágj neki újabb lépcsőknek. Amíg nem hagyod abba a följebbhágást, nem maradnak el a lépcsők sem, szüntelen följebb lépő lábad alatt szökkennek fölfelé."

Részlet a "Szószólók"-ból, Tandori Dezső fordítása 

(In: Franz Kafka, Elbeszélések, Európa Könyvkiadó, Bp., 1973)

*

Die dir zugemessene Zeit ist so kurz, daß du, wenn du eine Sekunde verlierst, schon dein ganzes Leben verloren hast, denn es ist nicht länger, es ist immer nur so lang, wie die Zeit, die du verlierst. Hast du also einen Weg begonnen, setze ihn fort, unter allen Umständen, du kannst nur gewinnen, du läufst keine Gefahr, vielleicht wirst du am Ende abstürzen, hättest du aber schon nach den ersten Schritten dich zurückgewendet und wärest die Treppe hinuntergelaufen, wärst du gleich am Anfang abgestürzt und nicht vielleicht, sondern ganz gewiß. Findest du also nichts hier auf den Gängen, öffne die Türen, findest du nichts hinter diesen Türen, gibt es neue Stockwerke, findest du oben nichts, es ist keine Not, schwinge dich neue Treppen hinauf. Solange du nicht zu steigen aufhörst, hören die Stufen nicht auf, unter deinen steigenden Füßen wachsen sie aufwärts. 

(Franz Kafka, Fürsprecher)

..............................................................................................................................................................................................................................