Juan Ramón Jiménez (1881-1958)

Mañana de la cruz

Dios está azul. La flauta y el tambor
anuncian ya la cruz de primavera.
¡Vivan las rosas, las rosas del amor,
entre el verdor con sol de la pradera!

Vámonos al campo por romero,
vámonos, vámonos
por romero y por amor…

Le pregunté: «¿Me dejas que te quiera?»
Me respondió, radiante de pasión:
«Cuando florezca la cruz de primavera,
yo te querré con todo el corazón.»

Vámonos al campo por romero,
vámonos, vámonos
por romero y por amor…

«Ya floreció la cruz de primavera.
¡Amor, la cruz, amor, ya floreció!»
Me respondió: «¿Tú quieres que te quiera?»
¡Y la mañana de luz me traspasó!

Vámonos al campo por romero,
vámonos, vámonos
por romero y por amor…

Alegran flauta y tambor nuestra bandera.
La mariposa está aquí con la ilusión…
¡Mi novia es la virjen de la era
y va a quererme con todo el corazón!

Abril
(El día de Robert Browning)

El chamariz en el chopo.
-¿Y qué más?
El chopo en el cielo azul.
- ¿Y qué más?
El cielo azul en el agua.
- ¿Y qué más?
El agua en la hojita nueva.
- ¿Y qué más?
La hojita nueva en la rosa.
- ¿Y qué más?
La rosa en mi corazón.
- ¿Y qué más?
¡Mi corazón en el tuyo!

Vámonos a soñar al jardín 
 
Vamonos a soñar al jardín solitario...
Allí, bajo el boscaje de laurel, las violetas
y las rosas perfuman un místico sagrario
hecho para las novias de los tristes poetas.

‎Ha nacido la luna, y su niveo sudario
inunda de tristeza las lejanas siluetas...
y al frescor de la brisa nocturna, el incensario
de la tierra embriaga las soledades quietas.

‎Vamonos a soñar bajo el tibio boscaje
de laurel; las guirnaldas del argénteo ramaje
dejan ver lo infinito de los cielos profundos...

‎Enlazadas mis manos en tus manos de nardo,
estaremos la noche mirando el dulce y tardo
titilar somnoliente de los lejanos mundos.
 

Juan Ramón Jiménez, 1955

Napfényes reggel
 
Az Isten kék. A flóta meg a dob
már azt hirdeti: tavasz jön a földre.
Éljen a szerelem rózsája, és a sok
mező és tisztás napsütötte zöldje!

Rétre fussunk, ott terem
ott terem a rozmaring,
rozmaring s a szerelem.
 
"Szólj, szerethetlek?" - megkérdeztem tőle,
s ő sugárzón azt felelte, hogy
"Mihelyt a tavasz fénye záporoz a földre,
egész szívemből csak tied vagyok."

Rétre fussunk, ott terem
ott terem a rozmaring,
rozmaring s a szerelem.
 
"Már tavaszi fény záporoz a földre,
a fény, szerelmem, itt van, itt ragyog!"
Fénylett a reggel, s átfúrt komolykás szava tőre:
"Szeretni foglak én is, akarod?"

Rétre fussunk, ott terem
ott terem a rozmaring,
rozmaring s a szerelem.

Flóták s dobok vigalma jár ma körbe.
A pillangó is itt van: ábrándot hozott...
Mátkám a mezők szűze, a rétek drágagyöngye,
ki engem mindörökre szívből szeretni fog!

Timár György fordítása


Párbeszéd áprilisról

Zöldike a fekete nyárfán!
- Mondj valami többet!
Fekete nyárfa azúr egeken!
- Mondj valami többet!
Azúr egek ott a vizek tükörén!
- Mondj valami többet!
Vizek az új zöld levelekben!
- Mondj valami többet!
Új zöld levelek a rózsa körül!
- Mondj valami többet!
A rózsa itt bent a szívemben!
- Mondj valami többet!
Az én szívem bent a szívedben!

Végh György fordítása

Menjünk most álmodozni
 
Menjünk most álmodozni a néptelen ligetbe,
hol babérlombok alján ibolya- s rózsaágyak
illata száll a titkos szentélyt körüllebegve,
amit a kert emelt bús költők menyasszonyának.

Feljött a hold, fehéren csillog halotti leple,
s a messzi sziluettet elönti néma bánat...
A föld nagy füstölője már megrészegítette
A hűvös éji szélben a csöndes, puszta tájat.

Menjünk most álmodozni babérliget ölére;
ahol rést hagy a langyos ezüst-ágak füzére,
a mérhetetlen égbolt mélyét ragyogni látod...

Kezeimet szelíden nárdus-kezedre fonva,
Elnézzük majd az éjben, hogy álmos, furcsa, lomha
Fénnyel ránkhunyorítnak a távoli világok.

Jánosházy György fordítása

___________

In: Hesperidák kertje, Az ibéri világ költészete I., 779-790. old.

Európa, Budapest, 1971




Korábban / Previously:

• VINO, PRIMERO, PURA / At First She Came to Me Pure / KÖLTÉSZET

• YO NO SOY YO / I Am Not I / ÉN NEM VAGYOK ÉN

• RETORNO FUGAZ / Return for an Instant / FUTÓ VISSZATÉRÉS

• NO CORRAS / NE SIESS

Juan Ramón Jiménez

(23 December 1881 – 29 May 1958)

'¡No corras, ve despacio,
que adonde tienes que ir es a ti solo!

¡Ve despacio, no corras,
que el niño de tu yo, recién nacido eterno,
no te puede seguir.'

NE SIESS

Ne siess, csak menj nyugodtan,

mert hisz' önmagad felé haladsz!

Menj nyugodtan, ne siess,

éned gyermeke, az újszülött,

idétlen,

nem tud majd követni!

Franyó Zoltán fordítása

__________

Franyó Zoltán, Válogatott műfordítások

Magvető, 1974

Juan Ramón Jiménez

(Spanish, 24 December 1881 – 29 May 1958)

.
La Poesía
VINO, PRIMERO, PURA

Vino, primero, pura
vestida de inocencia;
y la amé como un nino.

Luego se fué vistiendo
de no sé qué ropajes;
y la fuí odiando, sin saberlo.

Llegó ser una reina,
fastuosa de tesoros…
!Qué iracundia de yel y sin sentido!

…Mas se fué desnudando.
Y yo le sonreía.
Se quedó con la túnica
de su inocencia antigua.
Creí de nuevo en ella.

Y se quitó la túnica,
y apareció desnuda toda…
!Oh pasión de mi vida, poesía
desnuda, mís para siempre!


*

YO NO SOY YO

Yo no soy yo.
Soy este
que va a mi lado sin yo verlo,
que, a veces, voy a ver,
y que, a veces olvido.
El que calla, sereno, cuando hablo,
el que perdona, dulce, cuando odio,
el que pasea por donde no estoy,
el que quedará en pie cuando yo muera.

*

RETORNO FUGAZ

¿Cómo era, Dios mío, cómo era?
?¡Oh corazón falaz, mente indecisa!?
¿Era como el pasaje de la brisa?
¿Como la huida de la primavera?


Tan leve, tan voluble, tan lijera
cual estival villano… ¡Sí! Imprecisa
como sonrisa que se pierde en risa…
¡Vana en el aire, igual que una bandera!


¡Bandera, sonreír, vilano, alada
primavera de junio, brisa pura…
¡Qué loco fue tu carnaval, qué triste!


Todo tu cambiar trocóse en nada
?¡memoria, ciega abeja de amargura!?
¡No sé cómo eras, yo qué sé qué fuiste!

 *

 Szalay Lajos (1909-1995): Angyal (Angel)

TerminArtors

At First She Came to Me Pure

At first she came to me pure,
all clothed in innocence,
and I loved her like a child.

Then she was dressing up
in goodness knows what fancies;
I hated her, not knowing why.

She even became a queen,
magnificent in her treasures…
what gall and bitterness, and oh, what nonsense!

...Then she began undressing,
and I could smile upon her.
Soon she was left in her shift,
in her former innocence;
I believed in her once more.

Then she took off even that
and appeared before me naked…
Oh, passion of all my life! Oh, poetry,
naked and mine forever!

*

"I Am Not I"

I am not I.
                   I am this one
walking beside me whom I do not see,
whom at times I manage to visit,
and whom at other times I forget;
who remains calm and silent while I talk,
and forgives, gently, when I hate,
who walks where I am not,
who will remain standing when I die.

Translated by Robert Bly

*

Return for an Instant

What was it like, God of mine, what was it like?
—Oh unfaithful heart, indecisive intelligence!
Was it like the going by of the wind?
Like the disappearance of the spring?

As nimble, as changeable, as weightless
as milkweed seeds in summer... Yes! Indefinite
as a smile which is lost forever in a laugh ...
Arrogant in the air, just like a flag!

Flag, smile, milkweed pod, swift
spring in June, clear wind! ...
Your celebration was so wild, so sad!

All of your changes ended up in nothing—
remembrance, a blind bee of bitter things!—
I don’t know what you were like, but you were!  

Translated by Robert Bly

Juan Ramón Jiménez

KÖLTÉSZET
LA POESíA

Előbb ártatlanul jött,
tisztaság köntösében,
s én gyerekként szerettem.

Majd mindenféle ékes
ruhát öltött magára;
gyűlöltem s nem is tudtam.

Királynő lett belőle,
dús kincsű, pompás asszony.
Epés, vad düh fogott el!

... De lassan vetkezett és
én reámosolyogtam.
Ott állt ismét a régi
ártatlan, könnyű ingben,
S én újra hittem benne.

És levetette ingét,
elébem állt mezítelen...
Ó, életem szenvedélye, meztelen
vers — enyém te, mindörökre!


ÉN NEM VAGYOK ÉN
YO NO SOY YO

Én nem vagyok én.
                             Az vagyok,
aki mellettem jár, s nem láthatom,
kit meg is látogatok néhanap
s akit néhanap elfelejtek.
Az, aki csendben hallgat, mikor szólok,
az, aki jó és megbocsájt, ha gyűlölök,
az, aki arra sétál, ahol nem vagyok,
az, aki megmarad, ha meghalok.
 
András László fordításai


FUTÓ VISSZATÉRÉS
RETORNO FUGAZ

Milyen volt, Istenem, akadt-e mása?
— Ó, esendő, szív és tétova ész, te! —
Olyan volt, mint a szellő libbenése?
Mint a tavasz halk tovasuhanása?

   Oly könnyű, illó, mint a szertevásva
száló pitypang-pihe... Mint nevetésbe
fúló mosoly kis kósza remegése...
Mint zászló, ha a szél szeszélye rázza.

   Zászló, mosoly, pitypang, június érett,
szép szárnyas tavasza, friss, tiszta szellő...
Farsangod rég bús tébollyá foszlott már.

  Színváltozásod mind-mind semmivé lett.
— Emlékezet, vak méh, mérget lehellő! —
Annyit tudok csak, hogy valaha voltál.

Jánosházy György fordítása

_________
In. Hesperidák Kertje, I. Európa Könyvkiadó, 1971