Emily Dickinson

(December 10, 1830 – May 15, 1886)

 Source: Emily Dickinson Papers / Boston Public Library

CXXXI

TO see her is a picture,   
To hear her is a tune,   
To know her an intemperance   
As innocent as June;   
By which to be undone        
Is dearer than Redemption—   
Which never to receive,   
Makes mockery of melody   
It might have been to live.

XLI

SPLIT the lark and you ’ll find the music,
  Bulb after bulb, in silver rolled,
Scantily dealt to the summer morning,
  Saved for your ear when lutes be old.
   
Loose the flood, you shall find it patent,
  Gush after gush, reserved for you;
Scarlet experiment! sceptic Thomas,
  Now, do you doubt that your bird was true?

XXV

THERE is a solitude of space,   
A solitude of sea,   
A solitude of death, but these   
Society shall be,   
Compared with that profounder site,        
That polar privacy,   
A Soul admitted to Itself:   
Finite Infinity.

XCVII

TO make a prairie it takes a clover and one bee,—   
One clover, and a bee,   
And revery.   
The revery alone will do   
If bees are few.

Creator: Emily Dickinson

Source: Emily Dickinson Papers / Boston Public Library

1568.

Ha nézed, képnek látod,
Ha meghallod, zene,
És júniusi bódulat,
Ha ismerkedsz vele.
Csapás nem tudni róla,
És hogyha jóbarát,
Meleg, akárha nap hevét
Kezedben tartanád.

861.

Vágd szét a pacsirtát — benn a zene,
Ezüstbe burkolt rétegek.
Megmarad néhány nyári hang,
Mire a flóták megöregszenek.

Zsilipet nyiss — és fékét veszti
A néked őrzött áradat.
Hitetlen Tamás! Véres próba!
Úgy-e valódi volt a madarad?


1695.

Magánya van a térnek és
Magány van a tengeren,
Halál magánya, ám ezek
Társaság, úgy hiszem,
A belső tájhoz mérve, mely
Jégsarki rejtelem,
Lélek magába elvonult,
Bevégzett végtelen.

 1755

Hogy rét legyen egy bükköny kell és egy méh.
Egy bükköny és egy méh
S elrévedés.
A révedezés is elég,
Ha méh kevés.

Károlyi Amy fordításai


_____
Emily Dickinson válogatott írásai, Magvető Könyvkiadó, 1978

Emily Dickinson

(December 10, 1830 – May 15, 1886) 

.

I reckon, when I count at all,
First – Poets – Then the Sun –
Then Summer – Then the Heaven of God –
And then – the List is done.
But, looking back – the First so seems
To Comprehend the Whole –
The Others look a needless Show,
So I write – Poets – All.

*

 Daguerreotype of the poet Emily Dickinson, taken circa 1848

Végül is azt hiszem, előbb
Költők – aztán a Nap –
A Nyár – Isten az Egekbe fönn –
A lista ennyi csak.
De visszanézve – úgy tünik,
Az első: mind a négy –
A többi mind fölösleges,
Költők – ennyi elég.

**

    
Ha jól meggondolom, előbb
Költők aztán a Nyár –
A Nap – Isten az Egekbe fönn –
S a leltár készen áll.
De visszanézve – úgy tünik,
A többi semmiség –
Az elsőben mind benne van:
Költők – ennyi elég.

(1999)

Somlyó György fordítása

Forrás

    

Emily Dickinson

(Dec. 10, 1830 – May 15, 1886)
.

 Silhouette of Emily Dickinson (1845)

Water is taught by thirst;   
Land, by the oceans passed;   
  Transport, by throe;   
Peace, by its battles told;   
Love, by memorial mould;          
  Birds, by the snow.

 *

Safe in their alabaster chambers,   
Untouched by morning
And untouched by noon,   
Sleep the meek members of the resurrection —   
Rafter of satin,
And roof of stone.   
 
Light laughs the breeze
In her castle of sunshine;  
Babbles the bee in a stolid ear;   
Pipe the sweet birds in ignorant cadence,—   
Ah, what sagacity perished here!   
 
Grand go the years in the crescent above them;   
Worlds scoop their arcs,
And firmaments row,           
Diadems drop and Doges surrender,   
Soundless as dots on a disk of snow.

Springs shake the sills
But the echoes stiffen,
Hoar in the window
And numb the door.
Tribes of eclipse in tents of marble
Staples of Ages have buckled there

Springs shake the seals
But the silence stiffens
Frosts unhook in the Northern zones,
Icicles crawl from Polar caverns
Midnight in marble refutes the suns.

*

[Emily Dickinson Museum]

Creator: Dickinson, Emily, 1830-1886

Recipient: Higginson, Thomas Wentworth, 1823-1911

Source: Boston Public Library

135.

Vízre a szomj tanít,
Földre: járt Óceán,
Üdvre: beléhaló,
Békére: harci hír,
Szerelemre: a sír,
Madárra: hó.


216.

Alabástrom kamrába zárva,
Nincs soha reggel
És nincs soha dél,
Jámboran szúnynak a feltámadandók —
Selyem a padlás,
Kő a fedél.

Felettük csillog
Várában a szellő,
Egykedvű kalászon zümmög a méh,
Madár fütyül el-elakadozva —
Mi porladt itt el, míly bölcsesség!

Föléjük évek s mennyek sorakoznak,
Világok vájják
Íveiket,
Hullnak diadémok és tűnnek a dogék,
Mint a hó korongján a jelek.

Tavasz ráz ajtót,
De az echo dermedt,
Dérből az ablak
S a kapu befagy.
Márványkamrákban napfogyatkozások,
Korszakok falkái ott porlanak.

Tavasz ráz zárat,
De a csend dermedt,
Északi tájról szabadul a fagy,
Jégcsapok kúsznak sarki üregből,
Márványban az éjfél megcáfol, te Nap.


Károlyi Amy fordításai
 
_________
Emily Dickinson válogatott írásai, 
Budapest: Magvető, 1978
Emily Dickinson: Herbarium, c. 1839-46

Emily Dickinson (1830-1886)

~

IF you were coming in the fall,   
I ’d brush the summer by   
With half a smile and half a spurn,   
As housewives do a fly.   
 
If I could see you in a year,           
I ’d wind the months in balls, 
And put them each in separate drawers,   
Until their time befalls.   
 
If only centuries delayed,   
I ’d count them on my hand,           
Subtracting till my fingers dropped   
Into Van Dieman’s land.   
 
If certain, when this life was out,   
That yours and mine should be,   
I ’d toss it yonder like a rind,           
And taste eternity.   
 
But now, all ignorant of the length   
Of time’s uncertain wing,   
It goads me, like the goblin bee,   
That will not state its sting.

~
Emily Dickinson: The Complete Poems

Ha őszre várnám jöttödet,
Elűzném a nyarat,
Gazdasszony hessent így legyet,
Arcán derűs harag.

Ha év múltán jönnél megint,
Gyúrnék hónap-golyót,
És külön lenne mindegyik,
Egy hónap - egy fiók.

Ha századok telnének el,
Számlálnám ezt a rajt,
Míg nem temetné ujjaim
Van Dieman földje majd.

Ha tudnám, hogy a vég után
Élted lesz éltemé,
Héjként lökném odébb, s kapnék
Az öröklét felé.

De nem tudom, mennyi is az,
Ami még hátravan,
És ez gyötör, mint gonosz méh,
Mely zaklat untalan.

Tábor Eszter fordítása

~
[Emily Dickinson versei, Európa könyvkiadó, 1989]
..............................................................................................................................................................................................................................

Emily Dickinson (American, December 10, 1830 – May 15, 1886)

. 

 Emily Dickinson, daguerreotype, ca. 1847. 

Tell all the Truth but tell it slant —
Success in Circuit lies
Too bright for our infirm Delight
The Truth's superb surprise

As Lightning to the Children eased
With explanation kind
The Truth must dazzle gradually
Or every man be blind —

~

Emily Elizabeth, Austin, and Lavoinia Dickinson by Otis Allen Bullard, oil on canvas, ca. 1840

Houghton Library, Harvard University

1129.

Az igazat ne szembe vágd,
Írd körül, így siker.
Gyenge szemünknek túl erős,
A fény, amit lövell.

Villámtól gyerek-félszet
A jó szó elcsitít,
Az igazat is adagold,
Mert fénye megvakít.

Károlyi Amy fordítása

[Emily Dickinson válogatott írásai, Magvető Könyvkiadó, 1978]
..............................................................................................................................................................................................................................

Emily Dickinson (December 10, 1830 – May 15, 1886)

 
SUCCESS is counted sweetest   
By those who ne’er succeed.   
To comprehend a nectar   
Requires sorest need.   
 
Not one of all the purple host 
Who took the flag to-day   
Can tell the definition,   
So clear, of victory,   
 
As he, defeated, dying,   
On whose forbidden ear           
The distant strains of triumph   
Break, agonized and clear.

Source: The Poetry of Emily Dickinson. Complete Poems of 1924

~


A siker annak édes,
Kit kerül a siker.
Megbecsülni a nektárt,
Ahhoz szomjazni kell.

A vesztesek zászlóinak
Zsákmányolója sem
Tudná úgy körülírni,
Hogy mi a győzelem,

Mint haldokló legyőzött,
Kinek zárt fülibe
A győzelmes rivalgás
Tisztán hasít bele.

Károlyi Amy fordítása 

IF I can stop one heart from breaking,  
I shall not live in vain;  
If I can ease one life the aching,  
Or cool one pain,  
Or help one fainting robin
Unto his nest again,  
I shall not live in vain.

*
Ha nem hagyom, egy szív repedjen
Nem élek hasztalan.
Egy élet kínját könnyebbítse
Vagy hűsítse szavam


Ha kipottyant madárfiók
Újra fészkében van,
Nem éltem hasztalan.

~

The words the happy say
Are paltry melody
But those the silent fee
Are beautiful --

*

A boldogok szava
Olcsó melódia,
De sejtve hallgatók
A szépségesek.

In Emily Dickinson válogatott írásai - Károlyi Amy fordításai és tanulmányai, Magvető Könyvkiadó, 1978

........................................................................................................................................................................................................................