"To be honest, I think back on my early years with delight and curiosity. My imagination and senses were given nourishment, and I remember nothing dull, in fact the days and hours kept exploding with wonders, unexpected sights and magical moments. I can still roam through the landscape of my childhood and again experience lights, smells, people, rooms, moments, gestures, tones of voice and objects. These memories seldom have any particular meaning, but are like short or longer films with no point, shot at random.
The prerogative of childhood is to move unhindered between magic and oatmeal porridge, between boundless terror and explosive joy. There were no boundaries except prohibitions and regulations, which were shadowy, mostly incomprehensible...
"Egészen kicsi koromtól kezdve súlyos halálfélelem gyötört, mely serdülőkoromban és korai húszas éveimben olykor az elviselhetetlenségig fokozódott. Állandó rettegésben tartott a gondolat, hogy a halál után meg fogok szűnni, hogy be kell majd lépnem egy sötét kapun, hogy van valami amit nem látok előre, aminek nem vagyok ura, ami ellen nem tehetek semmit. A halálfélelem elleni harc első megnyilvánulása éppen az volt, hogy hirtelen összeszedtem a bátorságom és megjelenítettem a Halált mint fehér bohócot, aki beszél, sakkozik, és akiben voltaképpen nincs semmi titokzatos."
"A zárókép, amelyben a Halál táncolva elviszi magával a vándorokat, szintén a "Hovs hallar" sziklás partfokán készült. Alkonyodott és csomagoltunk, mert vihar közeledett. Hirtelen észrevettem egy különös felhőt. Gunnar Fischer beállította a kamerát. A színészek közül már többen visszamentek a szálláshelyükre. Néhány díszletmunkás és turista állt be helyettük táncolni, de fogalmuk se volt róla, miről van szó. A később oly híressé vált kép egy néhány perces improvizáció szülötte."
A Halállal (Bengt Ekerot) A hetedik pecsét-ben
Nehéz elgondolni, hogy az ember léte átalakul nemlétté.
...
Az ember előbb van, azután nincs. A korábban oly ijesztőnek és rejtélyesnek hitt túlvilág nem létezik. Minden e világi. Minden bennünk van, bennünk történik, és át tudunk folyni egymásba: és ez így van jól.
A filmgyár döntése alapján A hetedik pecsét-re aggaták fel a svéd film fénykorát idéző jubileumi ünnepség egész katasztrofális pompáját. Holott a film nem ilyen alkalomra készült. A film megsemisítő fogadtatásban részesült. Mindent megtettem, hogy megakadályozzam ezt a merényletet, de tehetetlen voltam. Örvénylett körülöttem az érdektelenség és a káröröm.
Később A hetedik pecsét bejárta az egész világot. Azt tapasztaltam, hogy nagy hatást gyakorolt azokra az emberekre, akik úgy érezték, hogy a film az ő dilemmáikat és gyötrelmeiket jeleníti meg.
