Parti Nagy Lajos

Földközel
 
Tavasz, tavasz lesz, földközel,
virágmagasban verdesel.
Torkomban bross, irónia,
nincsen már mitől óvnia,
hordom mégis, mint pléhgigát
e göcögést, mit tű ver át.
Lemezrekedten suttogok,
gipsszel kiöntött ballonok,
szélrablók ülik az eget,
ne várd, hogy levezessenek.
Virágmagasban verdesel,
ennyi vagy, örök földközel,
az éj, ha hangárjába zár,
mint bogarat a tulipán,
propellerzajjá változol,
nem közeledsz, nem távozol.
Virágmagasban, földközel,
rezegsz, verődsz, hát higgyem el,
hogy azt a repülőteret
kitűzhetem, kitűzheted?
Hogy ne csak ernyőn fogjalak,
hogy belül megtaláljalak,
hogy mint a vérem járjad át
az érnyalábnyi éjszakát.

_______
Forrás: DIA 

Parti Nagy Lajos

(Hungarian, born October 12, 1953)

A Long Coffee

It’s fall today and Sunday,

a leafy smell, I’m smoking,

in earthenware beside me

the firmament is steaming,

in a wrought-iron armchair

I sit on the posh terrace

stirring a cup of weak coffee

while on its lazy mirror

hazes of cream, thawing sugar

in slow volutes of gossamer –

my mood’s celestial copy.

Fall is good here after all,

enclosing and prospecting,

like an owner on his lands,

the meadow and the garden,

what to level, where to dig

and the winter house to build

from these hazels and russets

where your absence hurts so much,

since it’s just for you, if once,

if once more, for you alone,

a country house with vistas,

a lazy sun-dial needle,

wherein the stretching shadows

will happily thread themselves,

and sew in, for the evening,

the glowing autumn moon

into my worn coat pocket.

Translated from the Hungarian by Kinga Dornacher and Stephen Humphreys

*

Monument

Like slippers, woven of corn husk,

so as not to step on cold stone.

naked feet already point up,

so immovable, so alone,

in the callous hospital dusk.

A monument to two soles, a nose,

a groin, body, syringe, all of those

necessities of exit, the bed,

no longer warm, the wrinkled bedspread,

trembling in the draughts that blow

from the other side, the hair caught

in the teeth of the fingernail comb

at the curt sigh, as if it ought

even there to continue to grow,

on the Lethe a ripple subsides,

the waters flow on, and he mingles

in them, as already he glides

through the void, like soap through one’s fingers.

Translated from the Hungarian by Thomas Cooper

*

Sodareiterei 

/Auszug/

Im Ballhaus brennt jede Nacht das Klavier

letztlich spielt jeder vierhändig

letztlich ist jeder ein Zimmerbrand

letztlich nur ein Geklimperroman

Übersetzt von Zsuzsanna Gahse

 

Egy hosszú kávé

Ma ősz van és vasárnap,

avarszag és dohányzom,

az asztalkán fajanszban

még gőzölög az égbolt,

egy öntöttvas fotelben

ülök a cifra balkon,

kavarva hosszú kávét,

míg végre lusta tükrén

eloszlik és bedrappul

mint kondenzált ökörnyál,

a kedvem égi mása.

Pedig szép itt a Herbsttag,

ahogy körülkeríti,

mint birtokát a gazda

a parkot és a kertet,

hogy majd planíroz, ásat,

és télre házat épít

e zöldből és vörösből,

ahonnan úgy hiányzol,

hisz csak neked, ha egyszer,

ha egyszer még, neked csak,

valami házat, allét,

napórát lusta tűvel,

hová a hosszú árnyék

magát befűzni boldog,

s szakadt zakóm zsebébe

a forró őszi holdat

bevarrja éjszakára.

*

Szódalovaglás

/részlet/

a bálban minden este ég a zongora

végtére minden ember négykezes

végtére minden ember szobatűz

végtére oly klimpiromán

*

Emlékmű

Mint háncspapucs, hogy mégse kőre lépne,

oly elhagyott, oly megmozdíthatatlan,

égnek mered már szúrós, pőre lépte

a bőrkemény, kórtermi alkonyatban.

Két rüszt, egy orr, egy ágyék műemléke.

Test, ágy, kanül, a gyűrött ágyhuzat van

hűlő helyén, az exit pár kelléke,

a léten túlról áramló huzatban

meglebbenő, a körmök fésűjébe

a kurta sóhajtáskor bennszakadt haj,

mintha még ott is, most is nőni kéne,

hol gyűrűt vet és elsimul a Léthe,

hol fut tovább, s ő elvegyülni abban

már siklik át az űrön, mint a szappan.

_____________
Parti Nagy Lajos: GRAFITNESZ, Budapest: Magvető, 2003
Parti Nagy Lajos: SZÓDALOVAGLÁS, Pécs: Jelenkor
Fotó: Szilágyi Lenke

Parti Nagy Lajos (Hungarian, b. 1953)

.

NYÁR, NÉMAFILM

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától. 


[Parti Nagy Lajos: GRAFITNESZ, Magvető, Budapest, 2003]

Lajos Parti Nagy: Oh, Those Chubby Genes, (A büfti gének) transl. by Judit Szöllősy

Words Without Borders / August 2010

*

Summer, silent film

A quiet woolly summer day, a fluff-shower waltz,
the aspen’s parting – a cotton clown leaves the circus,
the cymbals and drums and whistles and castanets all
flutter pillows in farewell, a quilt, a few duckquills
scattered about by the warm wind, with coughs and sneezes
the aspen is shedding, the wood that merely teases,
and tho’ sooty-red from the night your eyes can’t see,
perhaps, these happily dancing white woods for the tree,
they love you, they all do, their dazed fibres bow at the hip,
they’ll grab you and stew you to copybook carbonate pith.
The aspen is shedding, my sweet, unsaddled fluff bronco,
ta-boom-tarara-boom, aren’t you going to continue?
slapping away like the wind, at pillows and quill dolls,
ta-boom-tarara-boom, why not practise at marbles?
small tobogganing mothers, small kids gasping for air,
what is your choking beside this cotton-wool splendour?
One day we must all go to the hopping skipping snow
on a summer silent film, ta boom, your turn to go
and take a ride on the hot and soft fluff-shower waltz;
the aspen’s parting – a cotton clown leaves the circus.

Translated by Kinga Dornacher, Stephen Humphreys

 ............................................................................................................................................................................................................................