Georg Trakl: Childhood

(Georg Trakl, 3. Februar 1887; † 3. November 1914)

KINDHEIT


Voll Früchten der Hollunder; ruhig wohnte die Kindheit
In blauer Höhle. Über vergangenen Pfad,
Wo nun bräunlich das wilde Gras saust,
Sinnt das stille Geäst; das Rauschen des Laubs

Ein gleiches, wenn das blaue Wasser im Felsen tönt.
Sanft ist der Amsel Klage. Ein Hirt
Folgt sprachlos der Sonne, die vom herbstlichen Hügel rollt.

Ein blauer Augenblick ist nur mehr Seele.
Am Waldsaum zeigt sich ein scheues Wild und friedlich
Ruhn im Grund die alten Glocken und finsteren Weiler.

Frömmer kennst du den Sinn der dunklen Jahre,
Kühle und Herbst in einsamen Zimmern;
Und in heiliger Bläue läuten leuchtende Schritte fort.

Leise klirrt ein offenes Fenster; zu Tränen
Rührt der Anblick des verfallenen Friedhofs am Hügel,
Erinnerung an erzählte Legenden; doch manchmal erhellt sich die Seele,
Wenn sie frohe Menschen denkt, dunkelgoldene Frühlingstage.


-Aus der Sammlung Sebastian im Traum

***

Childhood

The elderbush laden with fruit; calmly childhood dwelled
In a blue cave. Over the bygone path,
Where the wild grass now brownly swishes,
Silent branches ponder; the rustle of leaves

Like when blue water resounds in stone.
Gentle is the blackbirds' lament. Speechlessly,
A shepherd follows the sun that rolls down the autumn hill.

A blue moment is only more soul.
A shy deer appears along the forest edge and peacefully
The old bells and gloomy hamlets rest in the valley.

More devoutly you know the meaning of the dark years,
Coolness and autumn in lonely rooms;
And shining footsteps ring forth in holy blueness.

Softly an open window rattles; tears flow
At the sight of the cemetery in ruins by the hill,
Memories of retold legends; but sometimes the soul brightens
When it thinks happy people, dark-gold spring days.

-from 'Sebastian In Dream', Translation by Jim Doss & Werner Schmitt

(via Loch Raven Review)

***

Gyerekkor

Fürtösre ért a bodza; kék barlangja homályán
aludt a gyerekkor. A tűnt ösvényen,
ahol rőten suttog a vad fű,
most tünődik az ág. A lombsusogás

úgy harsog, mint a kék patak árja a sziklán.
Szelíd a rigó szava. Hallgatagon
megy a pásztor az őszi dombról guruló nap után.

Egy kék pillanat már csak a lélek.
Félénk vad bukkan elő a fák közül és
távol alusznak a régi harangok és a sötét tanyák.

Most hívőbben ismered a homályos évek titkát,
a magános őszt, szobák hüvössét;
és az angyali kéken lábnyomok fénylenek át.

Csendesen zörren egy tárt ablak; könnyekig
meghat az omladozó temető, ha látod a dombon,
legendák érintik szived; de néha felderül a lélek,
hogyha régi emberekre és sötétarany tavaszokra gondol.

Radnóti Miklós fordítása

A "Sebestyén álomban" c. kötetből
__________
Georg Trakl válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1972

Georg Trakl

(3 February 1887– 3 November 1914)

 

 Josef Humplik: Büste von Georg Trakl. 1926. 

Source: Lexikon Literatur in Tirol 

Autumn of the Lonely 

The dark autumn returns filled with fruit and abundance,
Yellow brilliance of beautiful summer days.
A pure blueness steps from a decayed sheath;
The flight of birds resounds with ancient legends.
The wine is pressed, the mild stillness
Filled with the soft answer to dark questions.

And here and there, a cross on barren hill;
In the red forest a herd wanders off.
The cloud roams over the pond-mirror;
The countryman's calm gesture is at rest.
Very softly the blue wing of the evening touches
A roof of dried straw, the black earth.

Soon stars nest in the brows of the weary;
In cool rooms a silent modesty enters
And angels step gently from the blue
Eyes of lovers, who suffer more softly.
The reed murmurs; a bony horror seizes
When dew drips blackly from bare willows.

Translation by Jim Doss and Werner Schmitt

Source: Loch Raven Review

Der Herbst des Einsamen

Der dunkle Herbst kehrt ein voll Frucht und Fülle.

Vergilbter Glanz von schönen Sommertagen.
Ein reines Blau tritt aus verfallner Hülle;
Der Flug der Vögel tönt von alten Sagen.
Gekeltert ist der Wein, die milde Stille
Erfüllt von leiser Antwort dunkler Fragen.

Und hier und dort ein Kreuz auf ödem Hügel;
Im roten Wald verliert sich eine Herde.
Die Wolke wandert übern Weiherspiegel;
Es ruht des Landmanns ruhige Geberde.
Sehr leise rührt des Abends blauer Flügel
Ein Dach von dürrem Stroh, die schwarze Erde.

Bald nisten Sterne in des Müden Brauen;
In kühle Stuben kehrt ein still Bescheiden
Und Engel treten leise aus den blauen
Augen der Liebenden, die sanfter leiden.
Es rauscht das Rohr; anfällt ein knöchern Grauen,
Wenn schwarz der Tau tropft von den kahlen Weiden.

Georg Trakl, 1889

~

MAGÁNOS ŐSZ 

Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes,

a nyári nap halódó fénye sárga.
A széthasadt ködből még tiszta kék les;
madár ha száll, akár mesékben szállna.
Hordókra vár a bor s a csönd a széles
pincék homályán megdermedve áll ma.

Amott a puszta dombon egy kereszt ül;
rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren.
Egy felleg húz a tó tükrén keresztül;
a földműves pihenni tér be éppen.
Az este kékes szárnya halkan pendül
a száraz zsúptetőn s az árokszélen.

Most csillag fészkel már az álmos pillán;
hűvös szobákban csendes béke hallgat,
a szeretők szelíd szeméből immár
halk angyal lép elő, a szárnya lankadt.
És zúg a nád; kísértet hangja sír rám,
csupasz füzekről, hallom, hull a harmat.

Radnóti Miklós fordítása

Georg Trakl: Self-Portrait

Painted probably in the studio of Max von Esterle

Innsbruck, November, 1913

_______

Georg Trakl válogatott versei

Kozmosz Könyvek, 1972

Wersch's Trakl-Site

.

Georg Trakl

.

 (3 February 1887, Salzburg – 3 November 1914, Kraków)

Jahr 

Dunkle Stille der Kindheit. Unter grünenden Eschen
Weidet die Sanftmut bläulichen Blickes; goldene Ruh.
Ein Dunkles entzückt der Duft der Veilchen; schwankende Ähren
Im Abend, Samen und die goldenen Schatten der Schwermut.
Balken behaut der Zimmermann; im dämmernden Grund
Mahlt die Mühle; im Hasellaub wölbt sich ein purpurner Mund,
Männliches rot über schweigende Wasser geneigt.
Leise ist der Herbst, der Geist des Waldes; goldene Wolke
Folgt dem Einsamen, der schwarze Schatten des Enkels.
Neige in steinernem Zimmer; unter alten Zypressen
Sind der Tränen nächtige Bilder zum Quell versammelt;
Goldenes Auge des Anbeginns, dunkle Geduld des Endes. 
~

(Gesang des Abgeschiedenen)

*

Year 

Dark stillness of childhood. Under greening ash trees

The meekness of the bluish view grazes; golden rest.

A dark shape is charmed by the scent of violets; swaying ears of corn

In the evening, seed and the golden shadows of gloom.

The carpenter trims the beams; in the dusking valley

The mill grinds; a purple mouth swells in hazel leaves,

Masculine bent red over silent waters.

Autumn is quiet, the spirit of the forest; a golden cloud

Follows the lonely one; the black shadow of the grandson.

Ending in a stony room; under old cypress trees

The nightly images of tears are gathered in a well;

Golden eye of the beginning, dark patience of the end. 

Translated by Jim Doss and Werner Schmitt
 ~
(Song of the Departed)

*

Esztendő

A gyermekkor sötétlő csendje. Zöldelő kőrisfák alatt

mereng a kékszemű szelídség: arany nyugalom.

Ibolyaillattól ittas homály: imbolygó búzakalászok

az estben, búzaszemek s mélabú aranyszín árnyai.

Gerendát farag az ács; alkonyi messzeségben

jár a malom; bíbor száj duzzad a mogyoróbokorban,

pirosló férfivágy hajol a néma víz fölé.

Csöndes az ősz, az erdő szelleme; aranyszínű felhő

követi a magányos alakot, az unoka fekete árnya.

Napszállta a kőfalú szobában; vén ciprusok tövében

forrássá gyűltek a könnyek éjjeli képei;

a kezdet arany tekintete, sötét türelme a végnek.

Kálnoky László fordítása

~

(Az eltávozott éneke)

___________

Georg Trakl válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1972
Fotó

Georg Trakl

(Austrian poet, 3 February 1887 – 3 November 1914)

.

VERKLARTER HERBST

Gewaltig endet so das Jahr
Mit goldnem Wein und Frucht der Gärten.
Rund schweigen Wälder wunderbar
Und sind des Einsamen Gefährten.

Da sagt der Landmann: Es ist gut.
Ihr Abendglocken lang und leise
Gebt noch zum Ende frohen Mut.
Ein Vogelzug grüßt auf der Reise.

Es ist der Liebe milde Zeit.
Im Kahn den blauen Fluß hinunter
Wei schön sich Bild an Bildchen reiht —
Das geht in Ruh und Schweigen unter.

*

Transfigured Autumn

translated by Jim Doss and Werner Schmitt

So the year ends enormously

With golden wine and fruit of the gardens.

All around the forests silence wonderfully

And are the lonely one's companions.

Then the countryman says: it is good.

You evening bells long and quiet

Still give glad courage to the end.

A line of birds greets on the journey.

It is the mild time of love.

In the boat down the blue river

How beautifully image is strung to image —

That declines in rest and silence.

(Source)

*

Transfigured Autumn

translated by Robin Skelton

The year is ending stupendously

with amber wine and garden fruit.

The forest, comrades of the lonely

traveller, fall strangely quiet.

"It is good, good", says the farmer.

You gently chiming bells of evening

cheer the departure of each traveller.

Flying birds acclaim their wandering.

In this season love is tender;

a boat upon the azure stream,

phantom following lovely phantom,

sinks under in a silent dream.

Georg Trakl
Photographer: C. P.Wagner

*

TÜNDÖKLŐ ŐSZ

Hatalmasan zárul az év,

arany borral, kerti gyümölccsel.

Erdőborította vidék

kísér csodájával, a csönddel.

A gazda mondja: ez derék.

Óh, halk és elnyúlt estharangszó,

adj a véghez is friss erőt.

Vándormadár szól a magasból.

A szív most jóságot tanul.

A kék folyón aláevezve

nézem, kép képhez hogy simúl —

Hallgatva borul ránk az este.

       Szabó Lőrinc fordítása

__________________

[Georg Trakl válogatott versei, Kozmosz könyvek, 1972]

Georg Trakl (Austrian, February 3, 1887 - November 3, 1914)

-
Birth

These mountains: blackness, silence, and snow.
The red hunter climbs down from the forest;
Oh the mossy gaze of the wild thing.

The peace of the mother: under black firs
The sleeping hands open by themselves
When the cold moon seems ready to fall.

The birth of man. Each night
Blue water washes over the rockbase of the cliff;
The fallen angel stares at his reflection with sighs,

Something pale wakes up in a suffocating room.
The eyes
Of the stony old woman shine, two moons.

The cry of the woman in labor. The night troubles
The boy’s sleep with black wings,
With snow, which falls with ease out of the purple
         clouds.

 - translated by James Wright and Robert Bly

 

Georg Trakl

Születés II.

Hegyek: hó és csönd, feketeség.
Pirosan csap ki az erdőből a hajsza;
ó, a mohás tekintetü vad.

Az anya csöndje; fekete fenyvek alatt
megnyílnak a szendergő kezek,
mikor hidegen kibukkan a rom-hold.

Ó, az ember születése. Kéken
morajlik a víz a sziklatorokban;
a bukott angyal sóhajtva nézi a képét.

Valami sápadt ébred a kamra homályán.
Két hold,
a kő-anyóka szeme felragyog.

Ó, a vajúdó sikolya. Fekete szárnnyal
érinti a gyermek homlokát az éj,
bíbor felhőből omlik lágyan a hó.

Lator László fordítása

[Georg Trakl válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1972; Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket írta Hajnal Gábor]

..............................................................................................................................................................................................................................