(Portrait de Paul Éluard sur son lit de mort.)
Quel est cet étranger de marbre
Sur un drap de lit étendu
Et son lit serait-il un arbre
Car il a des pieds de pendu.
Il n'entrait pas dans ta magie
Cette ruse de t'en aller
En te hâtant de modeler
Une redoutable effigie.
Autant que le masque de fer
Ta figure de cire intrigue
Ton corps est une lourde digue
Où vient s'agenouiller la mer
Toute cette chambre rappelle
La mise en œuvre d'un obscur
Travail et l'ombre d'une échelle
Contre le fantôme d'un mur.
La voleuse en a fait usage
Mais si le vol se découvrait
Elle te sculpte un faux visage
Avant de fuir avec le vrai.
La mort jalouse ceux qui vivent
Et connaissant par quels chemins
Tu nous rafraîchissais d'eaux vives
Elle a même volé tes mains.
(Jean Cocteau: Clair-obscur: poémes, Éditions du Rocher, 1954)
*
Ki ez az idegen?
Paul Éluard a halottas ágyon
Ki ez az idegen, az ágyra
kiterített márvány-alak?
S bitó az ágya tán, hogy lába,
mint akasztottaké, dagad?
Nem vág a te varázslatodba
e fondorlat, hogy elszelelsz
mitőlünk s ily rémületes,
ijesztő képet öltsz magadra.
Viasz-arcod éppoly csalárd,
mint vas-álarc, ha leereszted.
Roppant magas gát lett a tested,
amely megtöri a dagályt.
Valami bűntett színhelyének
tűnik ez az egész szoba,
egy látszat-fal üres helyének
dől csak egy létra árny-foka.
A tolvaj azon törhetett be,
s mielőtt még felfedezik,
ál-arcot vésett rád sietve,
és elvitte az igazit.
A halál az élőt irigyli,
s jól tudva, milyen tiszta víz
kortyát nyújtottad szánknak inni, --
ellopta még a kezed is.
Somlyó György fordítása
______________
In: Somlyó György: AZ UTAZÁS, Magvető, Budapest, 1984
.
.
