Denise Levertov

(October 24, 1923 – December 20, 1997) 

Waiting

I am waiting.
On benches, at the corners
of earth's waitingrooms,
by trees whose sap rises, rises
to escape in gray leaves and lose
itself in the last air.
Waiting
for who comes at last,
late, lost, the forever
longed-for, walking
not my roat but crossing
the corner where I wait.

(Poems, 1968-1972)

VÁROK

Várok.

Padokon, a földkerekség

várótermeinek ajtajában,

fáknál, amikben nedv emelkedik,

emelkedik, hogy szürke levelekbe meneküljön

s elvesszen az utolsó fuvallatban.

Várok,

az utolsó érkezőre,

az elkésőre, elveszettre, örökké

vágyottra, aki nem is

az én utam járja, csak

éppen átmegy a sarkon, ahol várok.

Kodolányi Gyula fordítása

Denise Levertov - Dec. 2, 1983 

via Phillips Exeter Academy

The Ground-Mist

In hollows of the land
in faults and valleys
the white fog
bruised
by blue shadows
a mirage of lakes

and in the human
faults and depths
silences
floating
between night and daybreak
illusion and substance.

But is illusion
so repeated, known
each dawn,
silence
suspended in the
mind's shadow

always, not substance
of a sort?
the white
bruised
ground-mist the mirage
of a true lake.

HAJNALI KÖDÖK

A mélyedésekben

csorbulásokban és völgyekben

                fehér ködök

kék árnyékok

                horzsolta

káprázat-tavak

az emberi

csorbulásokban és mélyedésekben

hallgatások lebegnek

                                  este és napkelte

ámítás és való között.

De az ismerős

ámítás, a minden hajnallal 

                visszatérő

az örökké

                a lélek árnyékában

lebegő

hallgatás nem valódi 

talán?

          a kihorzsolt

fehér

          köd valódi tó

káprázata.

Kodolányi Gyula fordítása

________ 

In A LÉTEZÉS HÁLÓI, Európa Bp., 1990

.

Denise Levertov: The Rights

I want to give you
something I've made

some words on a page — as if
to say 'Here are some blue beads'

or, 'Here's a bright red leaf I found on
the sidewalk' (because

to find is to choose, and choice
is made).       But it's difficult:

so far I've found
nothing but the wish to give. Or

copies of old words? Cheap
and cruel; also senseless:
                           Take

this instead, perhaps — a half
promise: If

I ever write
a poem of a certain temper

(willful, tender, evasive,
sad & rakish)

I'll give it to you.

[Denise Levertov, Collected earlier poems, 1940-1960, New Direction Publishing, 1979]

Denise Levertov (British-born American, October 24, 1923 – December 20, 1997)

Denise Levertov

The Jacob’s Ladder

The stairway is not
a thing of gleaming strands
a radiant evanescence
for angels’ feet that only glance in their tread, and need not
touch the stone.

It is of stone.
A rosy stone that takes
a glowing tone of softness
only because behind it the sky is a doubtful, doubting
night gray

A stairway of sharp
angles, solidly built.
One sees that the angels must spring
Down from one step to the next, giving a little
Lift of the wings:

and a man climbing
must scrape his knees, and bring
the grip of his hands into play. The cut stone
consoles his groping feet. Wings brush past him.
The poem ascends.

~

Jákob létrája

A lépcsősor nem
fénycsíkok sora
tünékeny ragyogás
angyaloknak akiknek lépte villanás, lábuknak nem kell
követ fognia.

Kőből van.
Rózsás kőből a gyöngédség
egy izzó tónusával
csupán azáltal, hogy mögötte az ég kétes, kételkedő
éj-szürke.

Lépcsősor, éles
hegyesszögekből, szilárdan épült.
Látnivaló, hogy az angyaloknak
fokról fokra kis szárnylebbentéssel kell
leugrálniuk:

s hogy a felmászó ember
térdét horzsolja, két kézzel kell
kapaszkodnia. Tapogatózó lábának
faragott kő a gyámola. Mellette szárnyak suhognak.
Megy fel a vers.

Mezey Katalin fordítása
~

[In SZAVAK A SZÉLBE, Mai Amerikai Költők, Európa Könyvkiadó, 1980]

[Válogatta, az utószót írta Kodolányi Gyula]
.............................................................................................................................................................................................................................