Dame Edith Sitwell

(British, September 7, 1887 – December 9, 1964)
.

 Edith Sitwell about 1925

by Elliott & Fry

Heart and Mind

Said the Lion to the Lioness — 'When you are amber dust,—
No more a raging fire like the heat of the Sun
(No liking but all lust)—
Remember still the flowering of the amber blood and bone,
The rippling of bright muscles like a sea,
Remember the rose-prickles of bright paws
Though we shall mate no more
Till the fire of that sun the heart and the moon-cold bone are one.'

Said the Skeleton lying upon the sands of Time —
'The great gold planet that is the mourning heat of the Sun
Is greater than all gold, more powerful
Than the tawny body of a Lion that fire consumes
Like all that grows or leaps... so is the heart
More powerful than all dust. Once I was Hercules
Or Samson, strong as the pillars of the seas:
But the flames of the heart consumed me, and the mind
Is but a foolish wind.'

Said the Sun to the Moon — 'When you are but a lonely white crone,
And I, a dead King in my golden armour somewhere in a dark wood,
Remember only this of our hopeless love
That never till Time is done
Will the fire of the heart and the fire of the mind be one.'

 Bill Brandt: Dame Edith Sitwell, Renishaw Hall (1945)

Gotham Book Mart Party for Sir Osbert and Dame Edith Sitwell (seated, center). New York City (1948)  Clockwise from W. H. Auden, on the ladder at top right,  Elizabeth Bishop, Marianne Moore, Randall Jarrell, Delmore Schwartz, Charles Henri Ford (cross-legged, on the floor), William Rose Benét, Stephen Spender, Horace Gregory and his wife Marya Zaturenska, Tennessee Williams, Richard Eberhart, Gore Vidal and José Garcia Villa.  (Stuart Wright Collection – Randall Jarrell Papers)

On the verso Jarrell commented:  “I thought you’d want this for the eyebrows.  Marianne Moore and Elizabeth Bishop are just behind me, Auden on the ladder, Spender sitting table to far left.  What could have possessed me to cut off so much of the moustache?  That isn’t Medusa in middle with snakes, but that awful creature Edith Sitwell.” (source)

SZÍV ÉS ÉSZ

Szólt nőstényéhez az Oroszlán: "ha arany por leszel —
nem izzó láng már, mint a Nap heve
(mit nem tetszés, kéj tölt csak el),
emlékezz még arany húsod s véred rügyeire,
friss izmaid hullámfodraira,
emlékezz fényes karmod rózsatöviseire,
bár többé nem párosodunk,
míg egy a hold-hideg hús és a szív, e nap tüze."

Szólt a Csontváz hanyatt az Idő fövenyén:
"A roppant arany égitest, mely a Nap bús tüze,
több minden aranynál, s hatalmasabb,
mint rőt-testű Oroszlán, melyet tűz elemészt,
akár más élőt s mozgót ... így a szív is
hatalmasabb a pornál. Herkules valaha
vagy Sámson voltam, erős, akár a tenger tartóoszlopa,
ám a szív lángja megemésztett. És az ész
csupán bohó szél-lebbenés."

Szólt a Holdhoz a Nap: "Ha majd belőled magányos ősz banya lesz,
belőlem pedig mély erdőn aranyvértű halott király,
reménytelen vágyunkból csak az jusson eszedbe,
hogy míg az Idő be nem végeztetett,
nem lesz a szív tüze és az ész tüze egy."

Szemlér Ferenc fordítása

_____

Edith Sitwell: Káin árnyéka, Európa, 1974

Edith Sitwell by Cecil Beaton (1962)

(MutualArt)

Books by Edith Sitwell

.

Dame Edith Sitwell

(British, September 7, 1887 – December 9, 1964)

.
STREET SONG

"Love my heart for an hour, but my bone for a day—
At least the skeleton smiles, for it has a morrow:
But the hearts of the young are now the dark treasure of Death
And summer is lonely.

Comfort the lonely light and the sun in its sorrow,
Come like the night, for terrible is the sun
As truth, and the dying light shows only the skeleton's hunger
For peace, under the flesh like the summer rose.

Come through the darkness of death, as once through the branches
Of youth you came, through the shade like the flowering door
That leads into Paradise, far from the street, — you, the unborn
City seen by the homeless, the night of the poor.

You walk in the city ways, where Man's threatening shadow
Red-edged by the sun like Cain, has a changing shape
Elegant like the Skeleton, crouched like the Tiger,
With the age-old wisdom and aptness of the Ape.

The pulse that beats in the heart is changed to the hammer,
That sounds in the Potter's Field. Where they build a new world
From our Bone, and the carrion-bird days' foul dropping and clamour—
But you are my night, and my peace—

The holy night of conception, of rest, the consoling
Darkness when all men are equal, — the wrong and the right,
And the rich and the poor are no longer separate nations,—
They are brothers in night."

This was the song I heard; but the Bone is silent!
Who knows if the sound was that of the dead light calling,—
Of Ceasar rolling onward his heart, that stone,
Or the burden of Atlas falling.

Dame Edith Sitwell by Cecil Beaton, 1920s

(Source: NPG)

UTCAI DAL

"Egy óráig szeresd szívem, de egy napig a csontomat —
a csontváz mosolyog, hiszen övé a holnap:
de az ifjak szívei most a halál homályos kincsei
s a nyár olyan magányos.

A bánatos napot s árva fényt csak vígasztaljad,
jöjj, jöjj, miként az éj, mivel szörnyű a nap,
mint az igazság s a haldokló fény csak a csontváz éhségét mutatja —
békére vágyik ott a hús alatt, mely nyári rózsaszín.

Jöjj a halál sötétjén át, mint hajdanán az ifjúság
ág-lombjain keresztül, át árnyak között, virágos kapukon át,
mik az Édennek kapui, nézd a szegények éjszakáin
a hazátlanoknak meg sem született városát.

A város utcáin sétálsz, hol az Ember riasztó árnyát
vörös szegéllyel vonja be a nap s változtatja alakját, mint Káin,
elegáns, mint a Csontváz, s hajlékony, akár a Tigris,
a bölcsessége kortalan, s ügyes, mint a Majom.

A szívverése kalapácsütéssé változik;
a szegények temetőjén hangzik, hol új világ emelkedik
a csontjainkból és dögmadár-napok lármáiból —
te vagy a békém, éjszakám, —

a fogantatás és a nyugalom, a vigasztaló sötét
szent éje, hol egyenlő minden ember, — mind: a rossz s a jó,
s nem külön nemzetség többé a gazdag és szegény,
testvérek ők, az éj ha jő."

Mit hallottam, ez volt a dal; de néma ám a Csont.
A halott fény hívó hangját ki ismeri? —
Cézárét, ki szivét kőként előre görgeti,
vagy a hanyatló Atlasz terheit?

Végh György fordítása

[In. Végh György: Modern Orfeusz]

 Dame Edith Sitwell talking w. actress Marilyn Monroe.

Hollywood, CA, US, 1953

Photo: George Silk / LIFE

..............................................................................................................................................................................................................................