R.I.P. Peter Zollman (1931-2013)

ONE DAY

by Sándor Kányádi

silence becomes

a giant bell

without a tongue

somebody slowly

lowers over me

1974

Translated by Peter Zollman

(Sándor Kányádi, There is a Land, 

Selected and translated by Peter Zollman, Corvina, 2000)

MAJD

nyelv nélküli
nagy harang
lesz a csönd
s valaki lassan
leborít vele

1974 

Dr. Peter Zollman (1931-2013)

Nyugodjon békében!

R.I.P.

  

WORDS

by István Baka

Just words nothing except for words
words have remained the only things
I’m swimming in the word of lake
in which a reed-grass sentence clings

to my body and drags me down
but down is a word too nothing more
call me by name and free that word
and it will safely reach the shore

nothing remains except the words
I cannot live on bread and wine
I am a soul and burdened by
my body I stumble on the line

between existence and the void
though line is but a word again
and straggling lost among the words
I’m frightened by this strange terrain

it may be good to stay alive but
what if Im taken off the list
please put me in your book of words
then look me up and I’ll exist.

Translated by Peter Zollman

Baka István: CSAK A SZAVAK

Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad

testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér

csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol

a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és riadtan
tévelygek a szavak között

jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek



.

Kányádi Sándor

Az asztal és a székek

Ha egyszer ülni is elfelejtenének az emberek,
valamikor, amikor az ülést is kinőjük, mint ahogy
kinőttük a négykézláb járást, mondom, ha egyszer
ülni is elfelejtenének az emberek, s eddigi ülő-
alkalmatosságainkat már csak múzeumokban mutogatnók,
s végül már ott sem; s ha mégis az öregedő
emberiséget megkísértené az ülni-vágyás, mint valami
megmagyarázhatatlan atavisztikus reflex, hogy körülüljünk
egy asztalt szótlanul, csak azért, hogy
együtt legyünk, ki-ki a maga öntörvényű magányával,
de mégis együtt: csak el kell mennünk, majd a Zsíl
partjára, a Hallgatás asztalához — ott várnak a székek.

1964

Constantin Brâncuși (1876 – 1957): Masa Tăcerii

Masa şi scaunele

Dacă vreodată oamenii ar uita să şi şadă,
cîndva cînd vom fi părăsit obiceiul de a şedea, aşa cum
părăsit-am, crescînd, mersul în patru labe, zic, dacă vreodată
oamenii ar uita să şi şadă, şi iscusinţa deprinderii
de pînă acum s-ar mai arăta doar prin muzee,
iar pînă la urmă nici măcar acolo; şi dacă totuşi
omenirea ce îmbătrîneşte ispitită ar fi
de dorul de-a şedea, ca de vreun
atavic şi nelămurit reflex ce ne face
să ne-aşezăm – fără vorbă – în jurul unei mese, doar pentru
a fi laolaltă, care mai de care cu singurătatea ce-şi are legile ei,
dar laolaltă, totuşi: atunci nu va trebui decît mers pe malul
Jiului, la Masa tăcerii – acolo aşteaptă scaunele.

Kányádi, Sándor

(Transylvanian poet and translator, b. 1929)

Prologue

there is a land with beauty graced
landscapes where the bitter taste
that fouls my mouth is purified
there is a land deep deep inside
where words-of-the-field are flowering
like edelweiss the phrases cling
for dear life to the mountain cliffs
the brooks are my blood relatives
they purl and whisper in my heart
[in winter I freeze over hard
to shelter them] like tiny mice
they clink my armour-plate of ice
the summers autumns winters springs
are my forebears and afterlings
there is a land without within
I wear it as I wear my skin
tormented but still beauty-graced
landscapes where the bitter taste
that fouls my mouth is purified
there is a land deep deep inside

1982


History Lesson

I tried to explain
history to the stones
they were silent

I tried it with the trees
and they nodded

I tried it with the garden
it smiled at me gently

history is the four
seasons it was saying
spring summer
autumn and winter

it's winter's turn now

1985
Translated by Peter Zollman

[Sándor Kányádi: THERE IS A LAND, Selected Poems, Corvina Books Ltd, 2000]

Szász Endre (1926-2003): Kányádi Sándor

Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

1982


Történelemóra

a történelmet próbáltam
magyarázni a köveknek
hallgattak

próbáltam a fáknak
bólogattak

próbáltam a kertnek
szelíden rámmosolygott

a történelem négy
évszakból áll mondta
tavaszból nyárból
őszből és télből

most éppen tél jön

1985

_________

[Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Magyar Könyvklub, Budapest, 2000]

Kányádi Sándor

(born 1929) is an ethnic Hungarian poet and translator in Transylvania, Romania.

Armenian Gravestones

there is a land where in the countryside
a crumbling church an old name is your guide
armenian garden jew's lane magyar square
armenian people used to live down there
the jews' and szeklers' tales are still retold
about these local residents of old

there is a land where only grasses know
the names of those who slumber down below
the crosses have decayed without a trace
for jewish ashes try another place
and who can read today the mossy chipped
embossments of the old armenian script

there is a land its tombs are marble-paved
with every corner gracefully engraved
into the figure of a clover leaf
carved centuries ago in low relief
they gather dewdrops and soak up the rains
those marble-topped armenian remains

there is a land where when the drought is hard
the birds fly to the cemetery yard
to land on gravestones rank with moss and dock
and quench their thirst upon a marble block
then soaring once again wings widely spread
they sing a grateful chorus for the dead

Translated by Peter Zollman

*

Örmény sírkövek

vannak vidékek hova már utat

csak romos templom s régi név mutat

örmény-kert zsidó-sor magyar-telek

örmények zsidók lakták székelyek

s akad még itt-ott ki a néhai

honosokról tud ezt-azt mondani

vannak vidékek ahol csak a hant

tudhatja már hogy ki nyugszik alant

régen kikorhadt fejtől a kereszt

a zsidók hamvát meg ne itt keresd

s ki érti már a megmohosodott

márványon az örmény föliratot

vannak vidékek hol a sírlapok

négy sarkában finoman faragott

négylevelű lóhere mélyed és

századok óta nincs egy repedés

esőcsöppöt és harmatcsöppöket

gyűjtögetnek az örmény sírkövek

vannak vidékek hol a madarak

a temetőben oltják szomjukat

ha szárazság van vagy éppen aszály

a gaz-felverte mohos sírra száll

iszik s hálából mikor égre kel

a holtakért a madár énekel

1982

 Brassaï (Halász Gyula): La flamme, c. 1932 / RMN