Lawrence Ferlinghetti

In Goya’s Greatest Scenes We Seem to See ...

In Goya’s greatest scenes we seem to see

                                           the people of the world   

       exactly at the moment when

             they first attained the title of

                                                             ‘suffering humanity’   

          They writhe upon the page

                                        in a veritable rage

                                                                of adversity   

          Heaped up

                     groaning with babies and bayonets

                                                       under cement skies   

            in an abstract landscape of blasted trees

                  bent statues bats wings and beaks

                               slippery gibbets

                  cadavers and carnivorous cocks

            and all the final hollering monsters

                  of the

                           ‘imagination of disaster’

            they are so bloody real

                                        it is as if they really still existed

    And they do

                  Only the landscape is changed

They still are ranged along the roads   

          plagued by legionnaires

                     false windmills and demented roosters

They are the same people

                                     only further from home

      on freeways fifty lanes wide

                              on a concrete continent

                                        spaced with bland billboards   

                        illustrating imbecile illusions of happiness

                       

                        The scene shows fewer tumbrils

                                                but more strung-out citizens

                                                                     in painted cars

                               and they have strange license plates   

                           and engines

                                           that devour America

Goya legnagyszerűbb képein

 Goya legnagyszerűbb képein
                                           a világ népeivel
mintha épp akkor találkoznánk
       amikor először nyerik el
                                   e címet: "szenvedő emberiség"
A csapások alatt
                           valósággal vonaglanak
                                                  őrjöngve egy papírlapon
Nagy halom
                    bajonett és bőgő bébi
                                                       fölöttük cementes ég
letarolt fák elvont vidékén
hol görbült szobrok csőrök denevérek
               síkos bitók
   hullák húsevő hímszárnyasok
és a "katasztrófa rémképeinek"
       tömérdek
                       ricsajos végső szörnye bozsog
olyan rohadtul valóságosak
                                mintha valóban léteznének ma is még

És léteznek is

                       A tájék más csak

Még mindig ott sorjáznak az utak mentén
     légionáriusok
         ál-szélmalmok és őrült kakasok gyötrik őket

Ez ugyanaz a nép
                             csak messzebbre vetődtek
  hazulról
         ötven sávos sztrádán
                           betonkontinensen
  a boldogság hülye illúzióit szemléltető plakátok sora közt
A képen kevesebb a kordé
               de több a rokkant
                       mázolt kocsikban
     különös rendszámtáblájuk van
és motorjuk
                    felfalja Amerikát

Eörsi István fordítása 

______

Lawrence Ferlinghetti versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977

Previously / Korábban: 

Recipe For Happiness Khabarovsk Or Anyplace

A Coney Island of the Mind (excerpt) / Vidám park az agyban (részlet)

Cro-Magnons / Cro-magnoniak



.

Lawrence Ferlinghetti (born March 24, 1919)

Recipe For Happiness Khabarovsk Or Anyplace

One grand boulevard with trees
with one grand cafe in sun
with strong black coffee in very small cups.

One not necessarily very beautiful
man or woman who loves you.

One fine day.

______

Source: American Poems

Photo: Christopher Felver

Lawrence Ferlinghetti

(born March 24, 1919)

A CONEY ISLAND OF THE MIND

15

Constantly risking absurdity
                            and death
   whenever he performs
                      above the heads
                                    of his audience
the poet like an acrobat
                   climbs on rime
                      to a high wire of his own making
and balancing on eyebeams
                        above a sea of faces
        paces his way
                     to the other side of day
   performing entrechats
                    and sleight-of-foot tricks
 and other high theatrics
                      and all without mistaking
             any thing
                      for what it may not be

       For he's the super realist
                            who must perforce perceive
                taut truth
                          before the taking of each stance or step
    in his supposed advance
                           toward that still higher perch
  where Beauty stands and waits
                            with gravity
                                   to start her death-defying leap

    And he
          a little charleychaplin man
                            who may or may not catch
             her fair eternal form
                         spreadeagled in the empty air
                of existence

*

VIDÁM PARK AZ AGYBAN

(részlet)

15

Mindig a lehetetlent és halált

                                          kisértve
     valahányszor
                        kileng a közönség
                                                    feje fölé
a költő-akrobata
                  rímeken kuszik fel
                                   maga-sodorta magas kötelére
szemek sugarán himbálózva
                                            az arcok tengere fölött
            pörög útján
                             a nap másik felére
      szélesebben kivágva
                                    száz entreachat-t és piruettet
és más eféle kunsztot
                                és mindig úgy hogy
                          össze ne vétsen
                                                  bármit valami mással
    Mert ő a legfőbb realista
                                          aki szemét csak a csupasz valóra
                           igazítja
                                       mielőtt egy lépést tenne vagy megállna
            képzeletbeli útján
                                       ama mindig magasabb ág felé
ahol a Szépség ül súlyosan
                                   várva
                                            haláltmegvető szaltójára
Ő pedig
            az a kicsike Chaplin-ember
                                            aki vagy el tudja kapni vagy sem
            örökszép alakját
                        amely ott terpeszkedik a létezés
                    puszta űrében

Somlyó György fordítása

 Lawrence Ferlinghetti, 1982

 
CRO-MAGNONS

Cro-Magnons carried stones for books
And a flat dark stone I came upon was one
in which I read the carbon copy histories 
of creepy man
in the fine print of fossils pressed
between the stone's aged pages
the first syllables of recorded time
made into burning messages
about the first decline and fall
and the dissent of species

so that
when I cracked it open I surprised
the shadow of a lizard on the steps
of an Alexandrian branch library
burning on the broken stone
in a bright daze of sunlight
And in a flicker of that lizard's loose tongue
in one cooled instant of carbonized time
deciphered eternity

Lawrence Ferlinghetti at his cabin, the "Old West Hotel"

Source: Corbis 

*

Lawrence Ferlinghetti: SALUTE

További versek angolul / More Poems

*

CRO-MAGNONIAK

A cro-magnoniak könyveknek való
köveket cipeltek
egy lapos kőről leolvastam
a kúszó-mászó ember kopir-kópiás
történeteit
préselt fossziliák finom nyomatában
a feljegyzett idő első szótagjai
lángoló üzenetek
a fajok első hanyatlását bukását
és szétszóródását ragyogtatók

Így hát
felnyitva a követ megleptem
egy gyík árnyát az alexandriai
körzeti könyvtár lépcsőfokán
izzott a tört kövön
a napfény tündöklő kábulatában
És e gyík nyelvének fürge rezzenése
kihűlt pillanata az elszenesült időnek
megfejtette rejtjeleid öröklét

Eörsi István fordítása

_________

Lawrence Ferlinghetti versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977, 42. o.

Szélrózsa II, Magvető, Budapest, 1965
Fotók: Corbis