Karinthy Frigyes

(25 June 1887 – 29 August 1938)

Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit. (...)

Magaviseletből azért van kettes, mert ha van három hármas, akkor nem lehet a magaviseletből se egyes, hanem akkor külön bizonyítványt adnak magaviseletből, amit postán küldenek el a szülőknek.

Ezt!?... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva...  

(Magyarázom a bizonyítványom, - részlet)

Karinthy Frigyes: TANÁR ÚR KÉREM (1916)

Well, it's like this. To begin with, this report is not the real thing yet. This is just a kind of printer's proof - a sort of impress copy they've handed out to me for the time being. That today is terminal report day is neither here nor there. (...)

I got mark Two for General Conduct because if you've got three marks Three they mustn't give you mark One for Conduct. In that case, they'll draw up a special report for General Conduct, and this'll be sent to the boy's parents by post.

Oh, that!... That is not a three! That is a two! It's only that our form-master has a funny way of writing two: he happens to write the base of number two on top, you know... You - you only have to sign your surname, sir... No, no use your coming over to the school these days... You see, they've unhinged the entrance-gates... They've rebuilding, you know... No gates now... Can't go in... Takes about a fortnight...

(-from I Explain My Marks)

Frigyes Karinthy, "Please Sir!"(1916), translated by István Farkas

.

Karinthy Frigyes (Hungarian, June 25, 1887 - August 29, 1938)

.
Üzenet a palackban
THE MESSAGE IN THE BOTTLE

                 A költőt kérdik, miért nem ír verset?

        1930. Szilveszter

(Nehány sor elmosódott, aztán...)
.   .   .   .   .   .   .   . "az ujjam
gémberedett. Bal kézzel, ezt. A jobbal
tartom a kormányt. Nagyon csikorog
A szárnyakról vastag jégcsapok. A
motor, nem tudom, bírja-e? Furcsán
horkol, itt bent. Szörnyű hideg.
Nem tudom, milyen magasan lehetek
(Vagy mélyen? Vagy messze?...)
Közel, távol üres. Minden
mérőeszközöm befagyott. Az a Lessing-féle
súlymérő, meg az akadémi finom szerkezet,
Meg a Marinetti-inga. Gondolom
mégis magasan, mert a pingvinek
nem kapják fejüket fel, ahogy ferdén
sivít, hasítja a csilingelő északi fényt
fölöttük légcsavarom. Már nem hallanak. Itt
nincs jel. Lent valami sziklavidék. Új Föld?
Ismeretlen? Leírták? Kicsoda? Talán
Scott? Strindberg? Byron, Leopardi?
Nem tudom. Bevallom
nem is érdekel. Fázom, keserű,
Szörnyű keserű ennek a híg levegőnek az íze -
Lehet, hogy az orrom vére eredt el.
Éhes vagyok... Kétszersültem kifogyott
Valami ismeretlen csillag hunyorít
Amerre pislogok éppen. A fókaszelet
Megromlott. Mi lehet az a csillag?
Talán már... onnan túlról? Brr... Hányadika lehet?
Szerda? Csütörtök? Vagy Szilveszter? A tűzhely
körül ki melegszik most, testvérkék
Éneklő madarak
Érzelmecskék féltett tűzhelye mellett
Madártestvérek, az emberszív
Őserdeje mélyén... Halló! Halló! senki se hallja
Kivert varjú-társát, engemet, itt? Az imént
zörrent valami rádióm rozsdás idegén... Hallom
D. kolléga szép jelzőt talált a Banal-kikötőben,
C. meg új szóvirágot fedezett fel
Két rím között, a Szerelem-szorosban
Jelenti a Társaság. Gratulálok!
Majd... elmondom... amit...
majd, ha leszállok, hazaérek...
amit itt... éreztem... csak akkor
mondhatja el... ha kikerül... az utazó...
De kikerül-é?
Most ezt a pár kusza sort
bedugaszolom az üres borospalackba
s a palackot lehajítom. Kockavetés!
Tetves gyöngyhalász, ha találja, dobja szemétre törtívű kagylót,
de betütlátó tengerész kezébe ha kerül
ím általa üzenem:
Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik
Szélességi, a Szégyen
Századik Hosszúsági
S a fogatösszeszorító Dac
Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken
És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre."

 Karinthy Frigyes
Fotó: Várkonyi László (1906-1975)

THE MESSAGE IN THE BOTTLE
(The Poet Is Asked Why He No Longer Writes Poems)

                          (A few illegible lines, then:)
                                                 "... my fingers
are frozen. This bottle's in my left hand. The right
holds the joystick. It has grown very stiff.
There's thick ice on the wings. I don't
know whether the engine can take it. It makes Queer
snoring noises in here. It's terribly cold.
I don't know how high up I am
(or how deep? or how far?)
Nearness and distance--all empty. And all
my instruments are frozen: the scales
of Lessing and the compressometer of the Academy;
the Martinetti altimeter, too. I think
I must be high enough because the penguins
no longer lift their heads as my propeller
drones above them, cutting across
the Northern Lights. They no longer hear me. Here are
no signs to see. Down there's some rocky land. New land?
Unknown? Ever explored before? By whom? Perhaps
by Scott? Strindberg? Byron? Leopardi?
I don't know. And I confess
I don't care. I'm cold, the taste
of this thin air is bitter, horribly bitter...
It could be that my nose has started to bleed.
I'm hungry... I've eaten all my biscuits.
Some unknown star keeps blinking
at the point I gaze at. The pemmican
has gone maggoty... What star can that be?
Perhaps already... from the beyond...? And what's the date?
Wednesday? Thursday? Or New Year's Eve? Who could be
sitting around the homely hearth? Little brothers,
singing birds,
beside the anxiously guarded hearth
of petty feelings; bird brothers in the depths
of the human heart's jungle... Hallo! Hallo!
Is there no one to hear this exiled fellow-crow, myself?

A little while ago

something crackled through the rusty antenna of my radio...
I hear that Mr. D. has found a fine adjective
in Banality Harbour
while C. has discovered a new metaphor
between two rhymes in Love Canal.
The Society reporting it. Congratulations!
I'll ... tell you all ... that I ...
when I get home... and... land...
all that I ...felt up here... only when
he escapes... can... the traveler... relate it....
But does he ever escape to return?
Now I put these few confused lines
into the empty wine bottle
and drop it through the hatch. Like rolling dice!
If an uncouth pearl-diver finds it, let him
throw it away, a broken oyster,
but should a literate sailor find it,
I send this message through him:
   "Here I am, at the Thirteenth Latitude of Desolation,
the Hundredth Longitude of Shame,
the utmost Altitude of teeth-gnashing Defiance,
somewhere far out, at the point of the Ultimate,
and still I wonder whether it is possible
to go any farther..."

Translated by Paul Tabori

 ............................................................................................................................................................................................................................

Frigyes Karinthy (Hungarian, 1887-1938)

"Struggle for life"

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint -
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.

Nem is a falka volt erősebb
Apró vadak tángáltak el -
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.

Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton -
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.

Struggle for Life

Brother, it seems, you have been beaten.
As Law decrees and Precept goes -
Your corpse is sniffed round by hyenas
And circled by the hungry crows.

It's not the pack who were the stronger,
Smaller beasts beat you to tatters -
And who fights now over your carcass:
Jackdaw? Jackal? Hardly matters.

Your fist when it was time to use it
Always stopped halfway in the air -
Was it charity? Weakness? May be.
Fear? Pride? Modesty? I don't care.

Or mere disgust, perhaps. So be it.
Good. Amen. I accept the terms.
I prefer that worms should eat me
Rather than I should feed on worms.

Translated by Peter Zollman

..............................................................................................................................................................................................................................