Samuel Beckett (13 April 1906 – 22 December 1989)

   

Quadrat 1+2 (1982)

Source: UBUWEB

Director: Samuel Beckett
Description: Cloaked, cowled figures wander in patterns to rhythm instruments. Samuel Beckett's Quad was written in 1981 and first appeared in print in 1984 (Faber and Faber) where the work is described as "[a] piece for four players, light and percussion" and has also been called a "ballet for four people." It resembles something the shape-theatre ensemble Mummenschanz might have conceived, a frantic mime. The only thing in the Beckett canon that is at all similar is the short mime at the beginning of What Where.

The play was first transmitted by the Süddeutscher Rundfunk in Germany on 8 October 1981 - as Quadrat 1 + 2. Beckett himself directed ("assisted by Bruno Voges"). The four performers, all "members of the Stuttgart Preparatory Ballet School", were, Helfried Foron, Juerg Hummel, Vlaudia Knujpfer and Susanne Rehe. The same performance was rebroadcast on 16 December 1982, by BBC Two.

"Quad has a musical structure. It is a kind of canon or catch - a mysterious square dance. Four hooded figures move along the sides of the square. Each has his own particular itinerary. A pattern emerges and collisions are just avoided" (Radio Times).
(UbuWeb+ Wikipedia)

Photograph: Reg Lancaster/Hulton Archive

Samuel Beckett (1906-1989)

"But what's all this about not being able to die, live, be born, that must have some bearing, all this about staying where you are, dying, living, being born, unable to go forward or back, not knowing where you come from, or where you are, or where you're going, or that it's possible to be elsewhere, to be otherwise, supposing nothing, asking yourself nothing, you can't, you're there, you don't know who, you don't know where, the thing stays where it is, nothing changes, within it, outside it, apparently, apparently."
.

– Samuel Beckett, from 'The Unnamable', p. 363.

Samuel Beckett seated in Café, Paris, 1985 by John Minihan

"De mi ez az egész, hogy az ember képtelen meghalni, élni, megszületni, bizonyára van valami szerepe, hogy ott marad, ahol éppen van, haldoklik, él, megszületik, képtelen haladni, képtelen hátrálni, nem tudva honnan jön, hol van, hová megy, s hogy máshol is lehetne, másként is létezhetne, nem feltételezve semmit, nem kérve semmit, nem lehet, ott van, nem tudni, ki ő, sem azt, hogy hol van, a tárgy ott marad, nem változik benne semmi, körülötte sem, látszólag, látszólag nem." 

Török Gábor fordítása

– Samuel Beckett,  A megnevezhetetlen (részlet), 482. old.

__________ 

Samuel Beckett, Three Novels: Molloy, Malone Dies, The Unnamable, Grove Press, 2009 

Samuel Beckett, Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen, Magvető, Bp., 1987

Fotó: MutualArt 

--

Samuel Beckett bibliográfia (MEK)

Exhibition - Fanthoms from Anywhere  (Harry Ransom Center)

Apmonia (The Modern Word)

.

Samuel Beckett

(13 April 1906 – 22 December 1989)

Cascando

1

why not merely the despaired of

occasion of

wordshed

is it not better abort than be barren

the hours after you are gone are so leaden

they will always start dragging too soon

the grapples clawing blindly the bed of want

bringing up the bones the old loves

sockets filled once with eyes like yours

all always is it better too soon than never

the black want splashing their faces

saying again nine days never floated the loved

nor nine months

nor nine lives

2

saying again

if you do not teach me I shall not learn

saying again there is a last

even of last times

last times of begging

last times of loving

of knowing not knowing pretending

a last even of last times of saying

if you do not love me I shall not be loved

if I do not love you I shall not love

the churn of stale words in the heart again

love love love thud of the old plunger

pestling the unalterable

whey of words

terrified again

of not loving

of loving and not you

of being loved and not by you

of knowing not knowing pretending

pretending

I and all the others that will love you

if they love you

3

unless they love you

1936

Saint-Lô

Vire will wind in other shadows
unborn through the bright ways tremble
and the old mind ghost-forsaken
sink into its havoc 

1946

Cascando

1
miért nem csak a szóömlés
alkalmának
kétségbeesése

meddőségnél nem jobb-e elvetélni

ahogy elmész az órák percek ólmosak
mégis mindig oly hamar kezdenék a kívánkozás
ágyát vakon dúló kézitusát
csontokat hoznak föl régi szerelmeket
szemgödröket hol hajdan szem volt mint a tiéd
mindig minden jobb-e hamarabb mint soha
fekete szükség arcukat befröcsköli
azt mondom én kilenc nap nem sodorja el a szerelmest
    hónap se
    élet se kilenc

2
azt mondom én
ha te nem tanítasz én sosem tanulok
azt mondom én van egy utolsó
még a végső idők közül is
könyörgés végső ideje
szerelem végső ideje
tudásé nemtudásé színlelésé
végsők közt is utolsó szavaké hogy
ha te nem szeretsz nem szerettek engem
ha téged nem szeretlek nem szerettem

pállott-szó köpü a szívben megint
vágy vágy vágy rossz dugattyú-kotyogás
verődik a sose változó
szó-tejsavó

megrémülve megint
hogy szerelem nem lesz
hogy lesz de nem irántad
hogy lesz de nem a tiéd
hogy tudás nemtudás színlelés
csak színlelés

én s mind a többi aki majd szeret
ha majd szeret

3
hacsak nem szeret

Saint-Lô

Vire majd más árnyak közt forog
nem-születők remegnek fénysugáron
és a vén elme kísértet-hagyottan
pusztulásába lemerül

Tandori Dezső fordítása


___________

Samuel Beckett, Collected Poems in English and French,  Grove Press, 1977

Tandori Dezső, Föld és Vadon, Európa, 1978 

. 

Samuel Beckett

 

"At a party an English intellectual – so called – asked me why I write always about distress. As if it were perverse to do so! He wanted to know if my father had beaten me or my mother had run away from home to give me an unhappy childhood. I told him no, that I had had a very happy childhood. Then he thought me more perverse than ever. I left the party as soon as possible and got into a taxi. On the glass partition between me and the driver were three signs: one asked for help for the blind, another help for orphans, and the third for relief for the war refugees. One does not have to look for distress. It is screaming at you even in the taxis of London."

–Samuel Beckett quoted by Tom F. Driver, "Beckett by the Medeleine" [interview], Summer 1961

***

 Samuel Beckett with Glasses on Forehead, 7 January 1967  by Avigdor Arikha 

Source: The Samuel Beckett Society

 

 ***

 

"Angliában valami partyn megkérdezett egy úgynevezett értelmiségi, miért írok örökké keservekről és nyomorúságról. Mintha perverzió lenne az ilyesmi! Tudakolta: apám gyakorta megvert-e, anyám netán otthagyta a házat, s így szerencsétlen gyerekkorom volt esetleg. Azt feleltem: Ellenkezőleg, nagyon boldog gyerekkorom volt. Mire az értelmiségi még elfajzottabbnak talált. Távoztam, amilyen gyorsan csak tudtam, az estélyről, és taxiba ültem. A sofőrt elválasztó falon három felhívást pillantottam meg: az egyik segítséget kért a vakoknak, a másik az árváknak, a harmadik a háború menekültjeinek megsegítését szorgalmazta. Keservekért és nyomorúságért tehát nem kell messzire menni; képünkbe ordítanak, még a londoni taxikban is."

(Samuel Beckett önmagáról, részlet egy 1961-es interjúból, ford. Tandori Dezső)

.

Samuel Beckett (Irish, April 13, 1906 – December 22, 1989)

2.

je suis ce cours de sable qui glisse
entre le galet et la dune
la pluie d’été pleut sur ma vie
sur moi ma vie qui me fuit me poursuit
et finira le jour de son commencement

cher instant je te vois
dans ce rideau de brume qui recule
où je n’aurai plus à fouler ces longs seuils mouvants
et vivrai le temps d’une porte
qui s’ouvre et se referme

3.

que ferais-je sans ce monde sans visage sans questions
où être ne dure qu’un instant où chaque instant
verse dans le vide dans l’oubli d’avoir été
sans cette onde où à la fin
corps et ombre ensemble s’engloutissent
que ferais-je sans ce silence gouffre des murmures
haletant furieux vers le secours vers l’amour
sans ce ciel qui s’élève
sur la poussière de ses lests

que ferais-je je ferais comme hier comme aujourd’hui
regardant par mon hublot si je ne suis pas seul
à errer et à virer loin de toute vie
dans un espace pantin
sans voix parmi les voix
enfermées avec moi

Source: Collected Poems in English & French

Samuel Beckett (1979)

Photo by Richard Avedon

2.

my way is in the sand flowing
between the shingle and the dune
the summer rain rains on my life
on me my life harrying fleeing
to its beginning to its end

my peace is there in the receding mist
when I may cease from treading these long shifting thresholds
and live the space of a door
that opens and shuts


3.

what would I do without this world faceless incurious
where to be lasts but an instant where every instant
spills in the void the ignorance of having been
without this wave where in the end
body and shadow together are engulfed
what would I do without this silence where the murmurs die
the pantings the frenzies towards succour towards love
without this sky that soars
above its ballast dust

what would I do what I did yesterday and the day before
peering out of my deadlight looking for another
wandering like me eddying far from all the living
in a convulsive space
among the voices voiceless
that throng my hiddenness

 -- translated from French by the author (Source)

Samuel Beckett after a days rehearsal 

for "Waiting for Godot" (London, 1984)

Photo by John Minihan 

Négy költemény (részlet)

2.

ez a homokpergés vagyok
kavics és dűne közt
életemre nyári eső szakad
rám az életem hajszolva futamodva
a kezdetéhez mely a vég

nyugszom majd távolodó ködben
ha az örök-más küszöb-járást elhagyhatom
és egy ajtó tere leszek
mely nyílik és bezárul 

3.

e világ nélkül mit kezdenék se arc se kérdés

hol legyek végső ha nem oly pillanatban hol a pillanat

mind beleömlik a semmibe a megvolt-már-nemtudásba

mit kezdenék e hullám nélkül hol végezetül

együtt merül a test az árny

mit e csönd nélkül hol a neszezés kihal

a zihálás az őrület segítségért szerelemért

az ég nélkül mely pornehezéke

fölött egyre emelkedik

mit kezdenék amit tegnap meg tegnapelőtt

kajütablakomon lesve hátha vándorol valaki

más is mint én örvénylik messze mindentől ami él

mint én e rángó térben

hangtalanul a hangok közt melyek

rejtezésemben szoronganak

(1948)

Tandori Dezső fordítása

[In: FÖLD ÉS VADON, Válogatott versfordítások, Európa, Budapest, 1978]

..............................................................................................................................................................................................................................