(June 23, 1889 – March 5, 1966)
(Slepnevo, 1913)
I TAUGHT MYSELF TO LIVE SIMPLY I taught myself to live simply and wisely,
to look at the sky and pray to God,
and to wander long before evening
to tire my superfluous worries.
When the burdocks rustle in the ravine
and the yellow-red rowanberry cluster droops
I compose happy verses
about life's decay, decay and beauty.
I come back. The fluffy cat
licks my palm, purrs so sweetly
and the fire flares bright
on the saw-mill turret by the lake.
Only the cry of a stork landing on the roof
occasionally breaks the silence.
If you knock on my door
I may not even hear.
Translated by Richard McKane
TANULOK BÖLCS, EGYSZERŰ ÉLETET...
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
1912
LIKE A WHITE STONE...
Like a white stone in a deep well
one memory lies inside me.
I cannot and will not fight against it:
it is joy and it is pain.
It seems to me that anyone who looks
into my eyes will notice it immediately,
becoming sadder and more pensive
than someone listening to a melancholy tale.
I remember how the gods turned people
into things, not killing their consciousness.
And now, to keep these glorious sorrows alive,
you have turned into my memory of you.
1916
(Leningrad, 1924)
Photo: Moses Nappelbaum
Photo: Moses Nappelbaum
Like a white stone in a deep wellone memory lies inside me.
I cannot and will not fight against it:
it is joy and it is pain.
It seems to me that anyone who looks
into my eyes will notice it immediately,
becoming sadder and more pensive
than someone listening to a melancholy tale.
I remember how the gods turned people
into things, not killing their consciousness.
And now, to keep these glorious sorrows alive,
you have turned into my memory of you.
1916
Translated by Jane Kenyon with Vera Sandomirsky Dunham
MINT FEHÉR KŐ DERENG A KÚTFENÉKEN...
Mint fehér kő dereng a kútfenéken,
mélyembe zárva bennem él egy emlék.
Ez mindenem: vigaszom, szenvedésem.
Ellene mit tegyek — hiába tennék!
Tudom, meglátja, aki rám hajolva
nagyon-nagyon közelről néz szemembe.
Szomorúbb lesz, és elszorul a torka,
mintha fájdalmas mesére figyelne.
Minden tárgy egy-egy elvarázsolt lélek,
eszmél, hát ember-lelkét hogy feledné?
Örökkön-élő, bűvös szenvedésnek
te változtál át emlékezetemmé.
1916
( Fountain House, 1940 )
You will hear thunder and remember me,
And think: she wanted storms. The rim
Of the sky will be the colour of hard crimson,
And your heart, as it was then, will be on fire.
That day in Moscow, it will all come true,
when, for the last time, I take my leave,
And hasten to the heights that I have longed for,
Leaving my shadow still to be with you.
And think: she wanted storms. The rim
Of the sky will be the colour of hard crimson,
And your heart, as it was then, will be on fire.
That day in Moscow, it will all come true,
when, for the last time, I take my leave,
And hasten to the heights that I have longed for,
Leaving my shadow still to be with you.
Translated by D. M. Thomas
MOSZKVAI HÁROMLEVELŰ
/részlet/
Majd rám gondolsz, ha megdördül az ég,
eszedbe jut: ő a vihart szerette.
Tömény-rőt lesz az égbolt egy szeletje,
és a szíved, mint régen, tűzben ég.
Akkor lesz ez, egy moszkvai napon,
mikor a várost elhagyom egészen,
s elindulok, végre meglelni révem,
s árnyékomat kettőnk közt otthagyom.
eszedbe jut: ő a vihart szerette.
Tömény-rőt lesz az égbolt egy szeletje,
és a szíved, mint régen, tűzben ég.
Akkor lesz ez, egy moszkvai napon,
mikor a várost elhagyom egészen,
s elindulok, végre meglelni révem,
s árnyékomat kettőnk közt otthagyom.
1961-1963
Rab Zsuzsa fordítása
(Komarovo, c. 1962)
Как и жить мне с этой обузой,
А еще называют Музой,
Говорят: "Ты с ней на лугу…"
Говорят: "Божественный лепет…"
Жестче, чем лихорадка, оттреплет,
И опять весь год ни гу-гу.
Как и жить мне с этой обузой,
А еще называют Музой,
Говорят: "Ты с ней на лугу…"
Говорят: "Божественный лепет…"
Жестче, чем лихорадка, оттреплет,
И опять весь год ни гу-гу.
октября 1960
A MÚZSA
Hogy bírjam el életem átkát?
És még Múzsának titulálják!
"Ti ketten a ligetben..." — vélik.
Meg hogy: "A csókjától olvadozol..."
Ráz, holtra dermeszt, ha szól.
S meg se nyikkan egy álló évig.
Halasi Zoltán fordítása
___________
