André Kertész: Esztergom, Hungary (three boys reading),1915
© Courtesy Estate of André Kertész
.
Showing posts with label André Kertész. Show all posts
Showing posts with label André Kertész. Show all posts
June 29, 2011
Antoine de Saint-Exupéry
(29 June 1900 – 31 July 1944)
"What makes the desert beautiful," said the little prince, "is that somewhere it hides a well..." "Az teszi széppé a sivatagot - mondta a kis herceg -, hogy valahol egy kutat rejt..."
"And now here is my secret, a very simple secret: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye. ...
"It is the time you have wasted for your rose that makes your rose so important."
"Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. ...
Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."
André Kertész: The Connecticut home of French painter Bernard Lamotte: the desk on which Antoine de Saint-Exupery wrote The Little Prince, with a copy of the manuscript, ca. 1960
© Condé Nast Archive/CORBIS
_______
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, fordította Rónay György
The Little Prince by Antoine de Saint-Exupéry, translated from the French by Katherine Woods
Fotó: Manhattan, New York, 1939, © Bettmann/CORBIS
.
March 7, 2011
Roald Dahl
The most important thing we've learned,
So far as children are concerned,
Is never, Never, NEVER let
Them near your television set –
Or better still, just don't install
The idiotic thing at all.
In almost every house we've been,
We've watched them gaping at the screen.
They loll and slop and lounge about,
And stare until their eyes pop out.
(Last week in someone's place we saw
A dozen eyeballs on the floor.)
They sit and stare and stare and sit
Until they're hypnotised by it,
Until they're absolutely drunk
With all that shocking ghastly junk.
Oh yes, we know it keeps them still,
They don't climb out the window sill,
They never fight or kick or punch,
They leave you free to cook the lunch
And wash the dishes in the sink –
But did you ever stop to think,
To wonder just exactly what
This does to your beloved tot?
IT ROTS THE SENSE IN THE HEAD!
IT KILLS IMAGINATION DEAD!
IT CLOGS AND CLUTTERS UP THE MIND!
IT MAKES A CHILD SO DULL AND BLIND
HE CAN NO LONGER UNDERSTAND
A FANTASY, A FAIRYLAND!
HIS BRAIN BECOMES AS SOFT AS CHEESE!
HIS POWERS OF THINKING RUST AND FREEZE!
HE CANNOT THINK – HE ONLY SEES!
'All right!' you'll cry. 'All right!' you'll say,
'But if we take the set away,
What shall we do to entertain
Our darling children? Please explain!'
We'll answer this by asking you,
'What used the darling ones to do?
'How used they keep themselves contented
Before this monster was invented?'
Have you forgotten? Don't you know?
We'll say it very loud and slow:
THEY... USED... TO... READ! They'd READ and READ,
AND READ and READ, and then proceed
To READ some more. Great Scott! Gadzooks!
One half their lives was reading books!
The nursery shelves held books galore!
Books cluttered up the nursery floor!
And in the bedroom, by the bed,
More books were waiting to be read!
Such wondrous, fine, fantastic tales
Of dragons, gypsies, queens, and whales
And treasure isles, and distant shores
Where smugglers rowed with muffled oars,
And pirates wearing purple pants,
And sailing ships and elephants,
And cannibals crouching 'round the pot,
Stirring away at something hot.
(It smells so good, what can it be?
Good gracious, it's Penelope.)
The younger ones had Beatrix Potter
With Mr. Tod, the dirty rotter,
And Squirrel Nutkin, Pigling Bland,
And Mrs. Tiggy-Winkle and-
Just How The Camel Got His Hump,
And How the Monkey Lost His Rump,
And Mr. Toad, and bless my soul,
There's Mr. Rate and Mr. Mole-
Oh, books, what books they used to know,
Those children living long ago!
So please, oh please, we beg, we pray,
Go throw your TV set away,
And in its place you can install
A lovely bookshelf on the wall.
Then fill the shelves with lots of books,
Ignoring all the dirty looks,
The screams and yells, the bites and kicks,
And children hitting you with sticks –
Fear not, because we promise you
That, in about a week or two
Of having nothing else to do,
They'll now begin to feel the need
Of having something to read.
And once they start – oh boy, oh boy!
You watch the slowly growing joy
That fills their hearts. They'll grow so keen
They'll wonder what they'd ever seen
In that ridiculous machine,
That nauseating, foul, unclean,
Repulsive television screen!
And later, each and every kid
Will love you more for what you did.
So far as children are concerned,
Is never, Never, NEVER let
Them near your television set –
Or better still, just don't install
The idiotic thing at all.
In almost every house we've been,
We've watched them gaping at the screen.
They loll and slop and lounge about,
And stare until their eyes pop out.
(Last week in someone's place we saw
A dozen eyeballs on the floor.)
They sit and stare and stare and sit
Until they're hypnotised by it,
Until they're absolutely drunk
With all that shocking ghastly junk.
Oh yes, we know it keeps them still,
They don't climb out the window sill,
They never fight or kick or punch,
They leave you free to cook the lunch
And wash the dishes in the sink –
But did you ever stop to think,
To wonder just exactly what
This does to your beloved tot?
IT ROTS THE SENSE IN THE HEAD!
IT KILLS IMAGINATION DEAD!
IT CLOGS AND CLUTTERS UP THE MIND!
IT MAKES A CHILD SO DULL AND BLIND
HE CAN NO LONGER UNDERSTAND
A FANTASY, A FAIRYLAND!
HIS BRAIN BECOMES AS SOFT AS CHEESE!
HIS POWERS OF THINKING RUST AND FREEZE!
HE CANNOT THINK – HE ONLY SEES!
'All right!' you'll cry. 'All right!' you'll say,
'But if we take the set away,
What shall we do to entertain
Our darling children? Please explain!'
We'll answer this by asking you,
'What used the darling ones to do?
'How used they keep themselves contented
Before this monster was invented?'
Have you forgotten? Don't you know?
We'll say it very loud and slow:
THEY... USED... TO... READ! They'd READ and READ,
AND READ and READ, and then proceed
To READ some more. Great Scott! Gadzooks!
One half their lives was reading books!
The nursery shelves held books galore!
Books cluttered up the nursery floor!
And in the bedroom, by the bed,
More books were waiting to be read!
Such wondrous, fine, fantastic tales
Of dragons, gypsies, queens, and whales
And treasure isles, and distant shores
Where smugglers rowed with muffled oars,
And pirates wearing purple pants,
And sailing ships and elephants,
And cannibals crouching 'round the pot,
Stirring away at something hot.
(It smells so good, what can it be?
Good gracious, it's Penelope.)
The younger ones had Beatrix Potter
With Mr. Tod, the dirty rotter,
And Squirrel Nutkin, Pigling Bland,
And Mrs. Tiggy-Winkle and-
Just How The Camel Got His Hump,
And How the Monkey Lost His Rump,
And Mr. Toad, and bless my soul,
There's Mr. Rate and Mr. Mole-
Oh, books, what books they used to know,
Those children living long ago!
So please, oh please, we beg, we pray,
Go throw your TV set away,
And in its place you can install
A lovely bookshelf on the wall.
Then fill the shelves with lots of books,
Ignoring all the dirty looks,
The screams and yells, the bites and kicks,
And children hitting you with sticks –
Fear not, because we promise you
That, in about a week or two
Of having nothing else to do,
They'll now begin to feel the need
Of having something to read.
And once they start – oh boy, oh boy!
You watch the slowly growing joy
That fills their hearts. They'll grow so keen
They'll wonder what they'd ever seen
In that ridiculous machine,
That nauseating, foul, unclean,
Repulsive television screen!
And later, each and every kid
Will love you more for what you did.
André Kertész, Paris, 1929
*
*
Tanács a televíziózással kapcsolatban
Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –
Sőt, legjobb, ha a bárgyu láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
"Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?"
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken busult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszercsak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.
Varró Dániel fordítása
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?"
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken busult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött –
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszercsak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.
Varró Dániel fordítása
Forrás: NapSziget
September 4, 2010
Ady Endre
(Hungarian, November 22, 1877 - January 27, 1919)
.
PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
[Ady Endre összes költeményei]
André Kertész: Un poeme de Ady
AUTUMN PASSED THROUGH PARIS
Autumn slipped into Paris yesterday,
came silently down Boulevard St Michel,
In sultry heat, past boughs sullen and still,
and met me on its way.
As I walked on to where the Seine flows by,
little twig songs burned softly in my heart,
smoky, odd, sombre, purple songs. I thought
they sighed that I shall die.
Autumn drew abreast and whispered to me,
Boulevard St Michel that moment shivered.
Rustling, the dusty, playful leaves quivered,
whirled forth along the way.
One moment: summer took no heed: whereon,
laughing, autumn sped away from Paris.
That it was here, I alone bear witness,
under the trees that moan.
Translated by Doreen Bell
[Hundred Hungarian Poems, Albion Editions, Manchester, 1976]
*
AUTUMN SLIPPED INTO PARIS
Autumn slipped into Paris yesterday,
gliding silently down Rue Saint Michel,
beneath the noonday Dog and hush of trees
she met me with her spell.
I had been sauntering toward the Seine;
small-fry kindling-songs smouldered in my head,
purple and pensive, strange and smokey-hued;
that I'll soon die, they said.
Then autumn whispered something from behind.
The road of Saint Michel began to shake.
Wish, wish - the jesting leaves arose in swirls
along the gusty wake.
One moment - summer had not even blenched,
and autumn fled away with mocking ease.
She came, but that she came, alone I knew
beneath the moaning trees.
Translated by Anton N. Nyerges and Adam Makkai
[In Quest of the 'Miracle Stag': The Poetry of Hungary]
*
ADY Endre
Fotó: Székely Aladár
..............................................................................................................................................................................................................................
July 28, 2010
Rolf Jacobsen (Norwegian, 1907—1994)
.
The Silence in Trees
At night when the small ensembles head home
and all the drums are tired of drumming,
tall trees stand along the streets like gates
of soundlessness, like high candelabras
before a Gothic universe we cannot grasp.
The golden saxophones are packed away
like dolls on pink silk cushions
— car doors slam shut with brief bangs
and taxis dart away to east and south
— the big tuba is lashed down on the roof
like a toy elephant with huge ears
and the clown goes home
and the singer with the big calcium smile,
and Clarissa, the nude dancer, goes home
to unclothe her heart before the face of sleep,
each cigarette glow tiredly shuts its eye
and everything's wiped off the slate of night
by a soundless hand
so the silence of trees will come out.
For soon all the sounds in the world will go home to sleep
and all the colors will get tired of coloring
and travel away from us to who knows where
and everything will be rubbed out by soft cloths
as now, tonight, by powdered-silver rain
over all the parks looming like gates
to a kingdom we once left behind
and the silence will break out
in all the trees.
Translated by Roger Greenwald
*
Fák némasága
Éjjel, mikor a zenekarok mind hazamennek,
s a dobok is fáradtak már dobolni,
az útmenti fák úgy magaslanak, mint
a csönd kapui, roppant gyertyatartók
a mindenség gótikus katedrálisában.
Mint babákat, az arany szaxofonokat
rózsaszínű selyempárnákra rakják
— autóajtók csukódnak kurta kattanással
s taxik szaladnak tova délnek és keletnek
— a tetejükre kötözött óriástubával
olyanok, mint holmi nagyfülű játékelefánt,
s elmegy a bohóc is haza,
s a kálcium-mosolyú énekes,
s Klarissza sztriptíz-táncosnő is hazamegy, hogy levetkezze
az álom arca előtt kiürült szívét,
lehunyja szemét minden cigarettacsonk,
s az éjszaka táblájáról egy hangtalan
kéz mindent letöröl,
hogy fölerősödjék a fák nagy némasága.
És hazatér aludni a világon
minden zörej,
elfáradnak a színek színesedni,
s elillannak előlünk észrevétlen,
s letörölnek mindent a puha törlőrongyok,
ezüstös, porfinom eső
terül szét a parkok fölött,
valószínűtlen világ, honnan egykor jöttünk,
s melyben minden fa némasága megnő
s előtör.
Sulyok Vince fordítása
[Téli levél, Tizenkét norvég költő, Európa, 1976]
The Silence in Trees At night when the small ensembles head home
and all the drums are tired of drumming,
tall trees stand along the streets like gates
of soundlessness, like high candelabras
before a Gothic universe we cannot grasp.
The golden saxophones are packed away
like dolls on pink silk cushions
— car doors slam shut with brief bangs
and taxis dart away to east and south
— the big tuba is lashed down on the roof
like a toy elephant with huge ears
and the clown goes home
and the singer with the big calcium smile,
and Clarissa, the nude dancer, goes home
to unclothe her heart before the face of sleep,
each cigarette glow tiredly shuts its eye
and everything's wiped off the slate of night
by a soundless hand
so the silence of trees will come out.
For soon all the sounds in the world will go home to sleep
and all the colors will get tired of coloring
and travel away from us to who knows where
and everything will be rubbed out by soft cloths
as now, tonight, by powdered-silver rain
over all the parks looming like gates
to a kingdom we once left behind
and the silence will break out
in all the trees.
Translated by Roger Greenwald
*
Fák némasága
Éjjel, mikor a zenekarok mind hazamennek,
s a dobok is fáradtak már dobolni,
az útmenti fák úgy magaslanak, mint
a csönd kapui, roppant gyertyatartók
a mindenség gótikus katedrálisában.
Mint babákat, az arany szaxofonokat
rózsaszínű selyempárnákra rakják
— autóajtók csukódnak kurta kattanással
s taxik szaladnak tova délnek és keletnek
— a tetejükre kötözött óriástubával
olyanok, mint holmi nagyfülű játékelefánt,
s elmegy a bohóc is haza,
s a kálcium-mosolyú énekes,
s Klarissza sztriptíz-táncosnő is hazamegy, hogy levetkezze
az álom arca előtt kiürült szívét,
lehunyja szemét minden cigarettacsonk,
s az éjszaka táblájáról egy hangtalan
kéz mindent letöröl,
hogy fölerősödjék a fák nagy némasága.
És hazatér aludni a világon
minden zörej,
elfáradnak a színek színesedni,
s elillannak előlünk észrevétlen,
s letörölnek mindent a puha törlőrongyok,
ezüstös, porfinom eső
terül szét a parkok fölött,
valószínűtlen világ, honnan egykor jöttünk,
s melyben minden fa némasága megnő
s előtör.
Sulyok Vince fordítása
[Téli levél, Tizenkét norvég költő, Európa, 1976]
André Kertész
.
.
.............................................................................................................................................................................................................................
April 17, 2010
Tristan Tzara (Romanian/French, April 16, 1896–December 25, 1963)
born Samuel or Samy Rosenstock, also known as S. Samyro
.
VOIE
quel est ce chemin qui nous sépare
à travers lequel je tends la main de ma pensée
une fleur est écrite au bout de chaque doigt
et le bout du chemin est une fleur qui marche avec toi
Way
what is this road that separates us
across which I hold out the hand of my thoughts
a flower is written at the end of each finger
and the end of the road is a flower which walks with you
Translated by Lee Harwood
Út
milyen az az út amely elválasz minket
azon át nyújtom tűnődésem kezét
virág íródott minden egyes ujj hegyére
és az út vége egy veled együtt járó virág
Parancs János fordítása
/A SZÍV ÚTMUTATÓJA, 1924-25/
Dada kiáltvány a gyenge szeretetről és a keserű szeretetről
Függelék
HOGYAN LETTEM ELBŰVÖLŐ ROKONSZENVES ÉS FELSÉGES
Parancs János fordítása
.
VOIE
quel est ce chemin qui nous sépare
à travers lequel je tends la main de ma pensée
une fleur est écrite au bout de chaque doigt
et le bout du chemin est une fleur qui marche avec toi
Way
what is this road that separates us
across which I hold out the hand of my thoughts
a flower is written at the end of each finger
and the end of the road is a flower which walks with you
Translated by Lee Harwood
Út
milyen az az út amely elválasz minket
azon át nyújtom tűnődésem kezét
virág íródott minden egyes ujj hegyére
és az út vége egy veled együtt járó virág
Parancs János fordítása
/A SZÍV ÚTMUTATÓJA, 1924-25/
Tristan Tzara (1926)
Photo by André Kertész
Dada kiáltvány a gyenge szeretetről és a keserű szeretetről
Függelék
HOGYAN LETTEM ELBŰVÖLŐ ROKONSZENVES ÉS FELSÉGES
Nagyon későig alszom. Hatvanöt százalékban megölöm magam. Az én életem nagyon olcsó, nekem csak az élet harminc százalékába kerül. Életem az életből harminc százalék. Nincs neki karja, madzaga és néhány gombja. Az öt százaléka vérszegény recsegések kísérte, féléber kábulat állapotra fordítódik. Ezt az öt százalékot hívják DADÁNAK. Tehát az élet olcsó. A halál egy kicsit drágább. Ám az élet elbűvölő és a halál is az.
Néhány napja félkegyelműek gyűlésén vettem részt. Sokan voltak. Mindenki elbűvölő volt. Tristan Tzara, egy kicsi, hülye és jelentéktelen figura tartott előadást az elbűvölővé válás művészetéről. Egyébként elbűvölő volt. Mindenki elbűvölő. És szellemes. Ez felséges, ugye? Egyébként mindenki felséges. Kilenc fokkal a nulla alatt. Ez elbűvölő, ugye? Nem, ez nem elbűvölő. Isten nincs a megfelelő magaslaton. Még a Cím- és lakásjegyzékben sem szerepel. Ám ő mégis elbűvölő. A nagykövetek, a költők, a grófok, a hercegek, a muzsikusok, az újságírók, a színészek, az írók, a diplomaták, az igazgatók, a női szabók, a szocialisták, a hercegnők és a bárónők, ez elbűvölő. Önök mindannyian elbűvölőek, nagyon finomak, szellemesek és felségesek.
Tristan Tzara mondja önöknek: nagyon szeretne mást csinálni, de inkább hülye marad, komédiás és szélhámos.
Legyenek őszinték egy pillanatra: amit az imént mondtam önöknek, az elbűvölő-e vagy hülye?
Vannak emberek (újságírók, ügyvédek, műkedvelők, filozófusok), akik az üzleti ügyeket, a házasságokat, a szemléket, a háborúkat, a különböző kongresszusokat, a részvénytársaságokat, a politikát, a baleseteket, a nyilvános tánchelyiségeket, a gazdasági válságokat, az idegrohamokat egyaránt a dada változatainak tartják. Mivel nem vagyok imperialista, nem osztom véleményüket; inkább azt hiszem, hogy dada csak egy másodrendű istenség, akit egész egyszerűen az új, interregnumi vallásmechanizmusok másegyéb formái mellé kell helyezni.
Az egyszerűség vajon egyszerű-e vagy dada?
Elég rokonszenvesnek érzem magam.Tristan Tzara
/HÉT DADA KIÁLTVÁNY, 1916-1920/
Parancs János fordítása
[Tristan Tzara: AA ÚR AZ ANTIFILOZÓFUS, Dadaista kiáltványok és válogatott versek 1914-1936, Orpheusz Kiadó, Budapest, 1992]
..............................................................................................................................................................................................................................
Subscribe to:
Posts (Atom)