Pablo Neruda (1904-1973)

 

Pablo Neruda and Matilde Urrutia, Isla Negra, Chile

I Will Come Back

Some time, man or woman, traveller,
afterwards, when I am not alive,
look here, look for me here
between the stones and the ocean,
in the light storming
in the foam.
Look here, look for me here,
for here is where I shall come, saying nothing,
no voice, no mouth, pure,
here I shall be again the movement
of the water, of
its wild heart,
here I shall be both lost and found -
here I shall be perhaps both stone and silence.

Yo Volveré

Alguna vez, hombre o mujer, viajero,
después, cuando no viva,
aquí buscad, buscadme
entre piedra y océano,
a la luz procelaria
de la espuma.
Aquí buscad, buscadme,
porque aquí volveré sin decir nada,
sin voz, sin boca, puro,
aquí volveré a ser el movimiento
del agua, de
su corazón salvaje,
aquí estaré perdido y encontrado:
aquí seré tal vez piedra y silencio.

* * *

 

Isla Negra (2006) by Thomas Hoepker 

VISSZATÉREK

Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték
viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szivének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.

Somlyó György fordítása

[Pablo Neruda, Válogatott versek, Magyar Helikon, 1974]

Pablo Neruda - Arte Magnética

 

DE tanto amar y andar salen los libros.
Y si no tienen besos o regiones
y si no tienen hombre a manos llenas,
si no tienen mujer en cada gota,
hambre, deseo, cólera, caminos,
no sirven para escudo ni campana:
están sin ojos y no podrán abrirlos,
tendrán la boca muerta del precepto.

Amé las genitales enramadas
y entre sangre y amor cavé mis versos,
en tierra dura establecí una rosa
disputada entre el fuego y el rocío.

Por eso pude caminar cantando.

Ars Magnetica

From so much loving and journeying, books emerge.
And if they don't contain kisses or landscapes,
if they don't contain a man with his hands full,
if they don't contain a woman in every drop,
hunger, desire, anger, roads,
they are no use as a shield or a bell:
they have no eyes, and won't be able to open them,
they have the dead sound of precepts.

I loved the entangling of genitals,
and out of blood and love I carved my poems.
In hard earth I brought a rose to flower,
fought over by fire and dew.

That's how I could keep on singing.

Translated by Alastair Reid

MÁGNESES MŰVÉSZET 

Útból s szerelemből lesznek a könyvek.

S ha nem volnának bennük csókok, tájak,

s nem volna bennük férfi, tele kézzel,

s ha nem volna minden cseppjükben asszony,

éhség, harag, utak és perzselő vágy,

nem lennének jók pajzsnak és haragnak,

szemük se lenne s nem tudnák kinyitni,

ajkuk halott lenne a sok szabálytól.

A lombok nemző sátrait szerettem

s vér és szerelem közt ástam a versig,

egy rózsát ültettem sziklás talajba,

melyért tűz és harmat közt verekedtem.

Ezért járhattam útamon dalolva.

Somlyó György fordítása

________

[Pablo Neruda: Válogatott versek, Magyar Helikon, 1974, 505. old.]

.

Pablo Neruda (Chilean, July 12, 1904 – September 23, 1973)

 .
TWENTY LOVE POEMS:15
I like it when you're quiet

I like it when you're quiet. Its as if you weren't here now,
and you heard me from a distance, and my voice couldn't reach you.
It's as if your eyes had flown away from you, and as if
your mouth were closed because I leaned to kiss you.

Just as all living things are filled with my soul,
you emerge from all living things filled with the soul of me.
It's as if, a butterfly in dreams, you were my soul,
and as if you were the soul's word, melancholy.

I like it when you're quiet. Ot's as if you'd gone away now.
And you'd become the keening, the butterfly's insistence.
And you heard me from a distance and my voice didn't reach you:
it's then that what I want is to be quiet with your silence.

It's then that what I want is to speak to your silence
in a speech as clear as lamplight, as plain as a gold ring.
You are quiet like the night, and like the night you're star-lit.
Your silences are star-like, they're a distant and a simple thing.

I like it when you're quiet. It's as if you weren't here now.
As if you were dead now, and sorrowful, and distant.
A word then is sufficient, or a smile, to make me happy,
Happy that it seems so certain that you're present.

Translated by Robert Hass

[The Essential Neruda: Selected Poems]

Pablo Neruda and his third wife Matilde Urrutia (Isla Negra)

Matilde was the inspiration behind Neruda's work 100 Love Sonnets

Tetszel nekem, ha hallgatsz...

Tetszel nekem, ha hallgatsz, mert oly távol vagy akkor,

és messziről figyelsz rám, s hangom se hívhat vissza.

Szemeid, úgy tűnik már, hogy szinte elrepültek,

s mintha egy csók bilincse zárulna ajkaidra.

Minden létező tárgyat csordultig tölt a lelkem,

s a tárgyakból te lépsz ki, lelkem ágára búvó

fehér álompillangó, olyan vagy, mint a lelkem,

és olyan, mint a bánat, és mint a mélabús szó.

Tetszel nekem, ha hallgatsz, és mintha messze volnál.

Panaszod, mint a lepke nesze a levegőben.

És messziről figyelsz rám, és hangod nem ér el hozzám.

Engedd, hogy hallgathassalak, csönded legyen a csöndem.

Engedd, hogy tehozzád is csönded szavával szóljak,

mely egyszerű, mint gyűrű, világos, mint a lámpa.

Olyan vagy, mint az éjjel, néma csillaggal fényes.

Csönded akár a csillag messzi, tiszta magánya.

Tetszel nekem, ha hallgatsz, mert oly messze vagy akkor,

oly távoli és fájó, mintha csak halott volnál.

Ilyenkor egy futó szó, nevetés elegendő.

S vidám vagyok, vidám, hogy nem igaz, s mosolyogsz már.

Simor András fordítása

Pablo Neruda and his second wife Delia del Carril

Poema 15

ME gustas cuando callas porque estás como ausente,
y me oyes desde lejos, y mi voz no te toca.
Parece que los ojos se te hubieran volado
y parece que un beso te cerrara la boca.

Como todas las cosas están llenas de mi alma
emerges de las cosas, llena del alma mía.
Mariposa de sueńo, te pareces a mi alma,
y te pareces a la palabra melancolía.

Me gustas cuando callas y estás como distante.
Y estás como quejándote, mariposa en arrullo.
Y me oyes desde lejos, y mi voz no te alcanza:
déjame que me calle con el silencio tuyo.

Déjame que te hable también con tu silencio
claro como una lámpara, simple como un anillo.
Eres como la noche, callada y constelada.
Tu silencio es de estrella, tan lejano y sencillo.

Me gustas cuando callas porque estás como ausente.
Distante y dolorosa como si hubieras muerto.
Una palabra entonces, una sonrisa bastan.
Y estoy alegre, alegre de que no sea cierto.

..............................................................................................................................................................................................................................