Seamus Heaney (born 13 April 1939)

6. Bedside Reading

The whole place airier. Big summer trees
Stirring at eye level when we waken
And little shoots of ivy creeping in
Unless they’ve been trained out—like memories
You’ve trained so long now they can show their face
And keep their distance. White-mouthed depression
Swims out from its shadow like a dolphin
With wet, unreadable, unfurtive eyes.

I swim in Homer. In Book Twenty-three.
At last Odysseus and Penelope
Waken together. One bedpost of the bed
Is the living trunk of an old olive tree
And is their secret. As ours could have been ivy,
Evergree, atremble and unsaid.

— excerpt from Glanmore Revisited, from Seeing Things (1991)

Újra Glanmore

(részlet)

6. KÖNYV AZ ÁGYAM MELLETT

A hely levegősebb. Dús nyári fák

Hullámoznak körül, mikor felébredünk,

És a repkény hajtásai bekúsznak,

Ha nincsenek megnevelve — akár az emlék,

Melyet annyit edzettél, hogy ha előjön,

Tartja a távolságot. Fakó-szájú depresszió

Úszik elő az árnyékból, mint egy delfin,

Nedves tekintete nyílt és megfejthetetlen.

Homéroszban úszom. Már a vége felé,

Ahol Odüsszeusz és Pénelopé

Együtt ébred. Az ágy egyik oszlopa

Egy öreg, még élő olajfa törzse —

Ez a titkuk. Mienk a repkény lehetne:

Örökzöld, reszket, s nem mondjuk ki soha.

Gerevich András fordítása

________

Seamus Heaney: Hűlt hely, Kalligram, Pozsony, 2010

Seamus Heaney: The Railway Children

When we climbed the slopes of the cutting

We were eye-level with the white cups

Of the telegraph poles and the sizzling wires.

Like lovely freehand they curved for miles

East and miles west beyond us, sagging

Under their burden of swallows.

We were small and thought we knew nothing

Worth knowing. We thought words travelled the wires

In the shiny pouches of raindrops,

Each one seeded full with the light

Of the sky, the gleam of the lines, and ourselves

So infinitesimally scaled

We could stream through the eye of a needle.

VASÚTI GYEREKEK

Ha felmásztunk az irtás meredélyén,
A távírópóznákon szem-magasba
Került a porcelán meg a sercegő drót.

Gyönyörű kalligráfia keletre,
Nyugatra, ameddig a szem ellát.
Belógott a fecskék súlya alatt.

Kicsik voltunk, azt hittük, nem tudunk
Semmit. Azt hittük, a szavak a fényes
Cseppekben villamosoznak a dróton,

Mindegyik kerek magban ott az égfény,
A ragyogó sínek és mi magunk,
Olyan parányira lekicsinyítve,

Hogy átfértünk volna egy tű fokán.

Imreh András fordítása

______

Seamus Heaney: Hűlt hely, Kalligram, Pozsony, 2010

Seamus Heaney

(Irish, born 13 April 1939)

. 
The Rain Stick

for Beth and Rand

Upend the rain stick and what happens next
Is a music that you never would have known
To listen for. In a cactus stalk

Downpour, sluice-rush, spillage and backwash
Come flowing through. You stand there like a pipe
Being played by water, you shake it again lightly

And diminuendo runs through all its scales
Like a gutter stopping trickling. And now here comes
A sprinkle of drops out of the freshened leaves,

Then subtle little wets off grass and daisies;
Then glitter-drizzle, almost-breaths of air.
Upend the stick again. What happens next

Is undiminished for having happened once,
Twice, ten, a thousand time before.
Who cares if all the music that transpires

Is the fall of grit or dry seeds through a cactus?
You are like a rich man entering heaven
Through the ear of a raindrop. Listen now again.
___________
(from The Spirit Level, 1996)

*

AZ ESŐBOT

Bethnek és Randnek

Fordítsd föl az esőbotot, meglátod,
Olyan zene lesz, hogy életedben
Nem hitted volna. Zápor, zubogás,

Csobogó hullámverés rohan át
A kaktuszon. Csak állsz ott, mint a cső,
Amin a víz játszik, épp csak újra rázod,

Diminuendo fut át a lemezek közt,
Mint csörgedező eresz, szűnőben. Aztán
Permet-csöppek az éledő levélen,

És fűről, virágról parányi pára;
És csillám-szitálás, szinte-lehelet.
Fordítsd föl újra a botot. Meglátod,

Semmivel nem lesz kisebb, ami lesz,
Attól, hogy egyszer, tízszer, tízezerszer így volt.
Mit számít, ha a felsejlő zene

Csak szemcse, száraz mag a kaktusztőben?
A gazdag ember vagy, aki a mennybe
Egy esőcsepp fokán jutsz át. Figyeld csak.

Mesterházi Mónika fordítása

_____________
Seamus Heaney: Hűlt hely, Válogatott versek, Kalligram, Pozsony, 2010

Seamus Heaney (Irish, born April 13, 1939)

.

Whinlands

All year round the whin
Can show a blossom or two
But it's in full bloom now.
As if the small yolk stain

From all the birds' eggs in
All the nests of spring
Were spiked and hung
Everywhere on bushes to ripen.

Hills oxidize gold.
Above the smoulder of green shoot
And dross of dead thorns underfoot
The blossoms scald.



Put a match under
Whins, they go up of a sudden.
They make no flame in the sun
But a fierce heat tremor

Yet incineration like that
Only takes the thorn--
The tough sticks don't burn,
Remain like bone, charred horn.

Gilt, jaggy, springy, frilled,
This stunted, dry richness
Persists on hills, near stone ditches,
Over flint bed and battlefield.

Seamus Heaney (1998)

Photo by Peter Thursfield

Rekettye

A tüskés rekettyének
Egész évben van egy-két virága,
De most áll virágban,
Mintha a tavaszi fészkek

Minden madártojása
Odaadná azt a csekély
Kis sárgáját, hogy ágak hegyén
Érjen: lobogós lándzsák.

Aranyat oxidálnak a dombok,
Salakként lehullt tövisek
És zöld hajtások füstje felett
Virágok forrnak.

Gyújts meg gyufával egy rekettyebokrot:
Villámsújtottan ég el.
Nem lobban lángja a fényben,
Csak a beleremegő lég izzóbb,

Ám így hamvadni csupán
Tövis tud. E faragatlan
Nyársak csont s szaru alakban
Maradnak, szenesen, változatlan.

Tépett-arany, ruganyos, redős,
Csenevész és száraz bőség: makacsul
Tapad dombokra, kő-árkokra borul
Kavicságyon és harcmezőn.

Tandori Dezső fordítása

[Seamus Heaney versei, Európa, Budapest, 1980]


..............................................................................................................................................................................................................................

Seamus Heaney (Irish, born 1939)

.
SONG

A rowan like a lipsticked girl.
Between the by-road and the main road
Alder trees at a wet and dripping distance
Stand off among the rushes.

There are the mud-flowers of dialect
And the immortelles of perfect pitch
And that moment when the bird sings very close
To the music of what happens.

[Source: Internet Poetry Archive]

Seamus Heaney by Irish photojournalist Bobbie Hanvey

DAL

A berkenye rúzsozott lány.
A főút és a mellékút között
Messzi nyirkos sásmezőkön
Nedves égerfák merednek.

Tájszólás mocsárvirágai,
Telten zengő örökzöldek.
És az a pillanat, mikor a madár
Szinte azt énekli, ami van.

Gerevich András fordítása

[Forrás: Nagyvilág Folyóirat, 2009. november]
..............................................................................................................................................................................................................................