Pages

Showing posts with label Bertolt Brecht. Show all posts
Showing posts with label Bertolt Brecht. Show all posts

February 10, 2014

Bertolt Brecht (10 February 1898 – 14 August 1956)

Bertolt Brecht, Paris (1939)

THE NECESSITY OF PROPAGANDA

1
It is possible that in our land not everything goes as it should.
But no one can doubt that the propaganda is good.
Even the hungry must admit
that the Minister of Nutrition gives a good speech.

(...)

5

A good propagandist
makes a vacation resort out of a manure pile.
If there’s nothing to eat, he argues
that a slim waist improves everyone’s appearance.
Thousands who hear him talk about the highways
are delighted, as if they had cars.
On the graves of those who starved to death or were killed
he plants laurel bushes. But long before things had come so far,
he spoke of peace, as the cannons rolled by.

6

Only through superb propaganda was it possible
to persuade millions
that the build-up of the army is a work of peace,
each new tank a dove of peace,
and each new regiment new proof
of the love of peace.

7

True, good speeches can do a lot,
but they can’t do everything. You already hear
people saying, it’s a shame that the word “meat”
isn’t enough to fill your belly, and a shame
that the word “suit” does little to keep you warm.
When the Minister of Planning gives his speech praising the superior new yarn,
it must not rain, otherwise
his audience will be left standing in their shirtsleeves.

8

And one other thing that gives one pause
about the purpose of propaganda: the more
propaganda there is in our country,
the less there is of other things.

Translated from German by Jon Swan



A PROPAGANDA SZÜKSÉGESSÉGE

1
Országunkban tán nem megy minden olyan jól, mint ahogy mennie kellene,
De senki nem vonhatja kétségbe, hogy a propaganda jó.
Még az éhezők is kénytelenek elismerni,
Hogy az élelmezési miniszter jól beszél.

(...)


5

A jó propagandista
 trágyadombból kirándulóhelyet csinál.
Ha nincs zsír, bebizonyítja,
Hogy mindenkit megszépít a karcsú derék.
S a sokaság, ha autósztrádákról hallja beszélni,
Úgy örül, mintha autója volna.
Az éhenhaltak és az elesettek sírján
Babérligetet ültet. De jóval ezelőtt
A békéről beszélt, míg tovadübörögtek az ágyuk.

6

Csak példás propaganda győzheti meg
A milliókat arról,
Hogy a Werhmacht kiépítése a béke műve, hogy
Minden új tank egy békegalamb,
És minden új ezred a békeszeretet
Bizonyítéka.


7

Persze: ha sok mindenre jó is a jó beszéd,
Mindent mégse tehet meg. Van aki
Már mondja is: Ejnye, de kár, hogy
A "hús" szó egymaga még nem tömi meg a bendőt,
S a "ruha" szó oly kevés meleget ad.
S amikor a tervminiszter az új, finom gyapjút magasztalja,
Megálljt parancsol az esőnek, nehogy
A hallgatók ingben maradjanak.

8

És még valamiért kell kissé eltűnődni
A propaganda célján: feltűnő ugyanis,
Hogy minél több hazánkban a propaganda,
Annál kevesebb minden egyéb.

Eörsi István fordítása

_______
Bertolt Brecht versei
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976


.

January 26, 2014

Bertolt Brecht (1898-1956)

Die Maske des Bösen

An meiner Wand hängt ein japanisches Holzwerk
Maske eines bösen Dämons, bemalt mit Goldlack.
Mitfühlend sehe ich
Die geschwollenen Stirnadern, andeutend
Wie anstrengend es ist, böse zu sein.


A GONOSZSÁG MASZKJA

Falamon függ egy japán famaszk,
Egy gonosz szellemé arannyal befestve,
Részvéttel nézem
Homloka kidagadt ereit, melyek jelzik,
Milyen megerőltető gonosznak lenni.

Eörsi István fordítása

_______
Bertolt Brecht versei
Európa Könyvkiadó, Bp, 1976

December 14, 2012

Bertolt Brecht

Bonheurs

Le premier regard par la fenêtre au matin
Le vieux livre retrouvé
Des visages enthousiastes
De la neige, le retour des saisons
Le journal
Le chien
La dialectique
Prendre une douche, nager
De la musique ancienne
Des chaussures confortables
Comprendre
De la musique nouvelle
Écrire, planter
Voyager
Chanter
Être amical.

Bertolt Brecht
Foto: Gisele Freund, 1954 

Vergnügungen [1954]

Der erste Blick aus dem Fenster am Morgen
Das wiedergefundene alte Buch
Begeisterte Gesichter
Schnee, der Wechsel der Jahreszeiten
Die Zeitung
Der Hund
Die Dialektik
Duschen, Schwimmen
Alte Musik
Bequeme Schuhe
Begreifen
Neue Musik
Schreiben, Pflanzen
Reisen
Singen
Freundlich sein.  


***

ÉLVEZETEK


Az első pillantás reggel az ablakon át
Az újból megtalált régi könyv
Lelkesült arcok
Hó, az évszakok váltakozása
Újság
Kutya
Dialektika
Tussolni, úszni
Régi zene
Kényelmes cipő
Megérteni
Modern zene
Írni, ültetni
Utazni, énekelni
Nyájasnak lenni.


Eörsi István fordítása

. 

February 10, 2012

Bertolt Brecht (10. Februar 1898 - 14. August 1956)



Der Blumengarten
   
Am See, tief zwischen Tann und Silberpappel
Beschirmt von Mauer und Gesträuch ein Garten
So weise angelegt mit monatlichen Blumen
Daß er vom März bis zum Oktober blüht.

Hier in der Früh, nicht allzu häufig, sitz ich
Und wünsche mir, auch ich mög allezeit
In den verschiedenen Wettern, guten, schlechten
Dies oder jenes Angenehme zeigen.


*

VIRÁGOSKERT

Ezüstnyár és fenyő között, sövény
s fal-övezte tóparti kert, amelyben
oly bölcsen osztva évszakok virága,
hogy márciustól októberig virít.

Itt ülök néhanapján reggelente,
és azt kívánom, bárcsak mindig én is
a különböző jó és rossz időkben
mutathatnék valami kedveset.

Somlyó György fordítása 


______
Bertolt Brecht, Gedichte im Exil, Buckower Elegien, Insel Verlag, 1964

Szélrózsa II., Magvető, Bp., 1965

September 6, 2011

Bertolt Brecht


Remembrances of Marie A.
(Erinnerung an die Marie A.)


On a certain day in the blue-moon month of September
Beneath a young plum tree, quietly
I held her there, my quiet, pale beloved
In my arms just like a graceful dream.
And over us in the beautiful summer sky
There was a cloud on which my gaze rested
It was very white and so immensely high
And when I looked up, it had disappeared.

2
Since that day many, many months
Have quietly floated down and past.
No doubt the plum trees were chopped down
And you ask me: what's happened to my love?
So I answer you: I can't remember.
And still, of course, I know what you mean
But I honestly can't recollect her face
I just know: there was a time I kissed it.

3
And that kiss too I would have long forgotten
Had not the cloud been present there
That I still know and always will remember
It was so white and came from on high.
Perhaps those plum trees still bloom
And that woman now may have had her seventh child
But that cloud blossomed just a few minutes
And when I looked up, it had disappeared in the wind.

in Die Hauspostille (1927) (S.H. transl.)
(source: Harper's Magazine)



Emlékezés A. Máriára
Erinnerung an die Marie A.

1
Szeptember volt, kéklő szeptember és csönd,
Kis szilvafácska nyúlt fejünk fölött.
Ott tartottam halvány, csöndes szerelmem,
Mint drága álmot, karjaim között.
A bűvös nyári égen a magasban,
Rég észrevettem már, felhőcske állt.
Fénylő-fehéren és fönt, mérhetetlen,
Midőn felnéztem, eltűnt, messzeszállt.

2
Azóta sok-sok hónap tűnt a múltba,
S úszott el az időben csendesen.
A szilvafák közül sokat kivágtak,
ha azt kérdeznéd: Hát a szerelem?
Azt mondanám: Emlékem sincs felőle.
S habár kétkedve pislognál felém,
Arcát nem tudnám semmiképp idézni,
Csak azt, hogy megcsókoltam egyszer én.

3
S a csókot is feledtem volna régen,
Ha az a felhő nem lett volna ott.
Azt őrzöm még, és őrzöm mindörökké,
Fénylő-fehér volt, s fentről villogott.
A szilvafák talán virágzanak még,
S a régi lány hetedszer szül talán.
De az a felhő percekig virult csak
Fölnéztem, és a szél elkapta már.


Csorba Győző fordítása



_________
Csorba Győző: Kettőshangzat 
Válogatott versfordítások. Európa, 1976.


.

February 27, 2011

Bertolt Brecht

(1898-1956)



DAS LIED VON DER UNZULÄNGLICHKEIT MENSCHLICHEN STREBENS
[Song of the Insufficiency of Human Endeavour]

Der Mensch lebt durch den Kopf
Der Kopf reicht ihm nicht aus
Versuch es nur; von deinem Kopf
Lebt höchstens eine Laus.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht schlau genug.
Niemals merkt er eben
Allen Lug und Trug.

Ja, mach nur einen Plan
Sei nur ein grosses Licht!
Und mach dann noch'nen zweiten Plan
Gehn tun sie beide nicht.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht schlecht genug.
Doch sein höh' res Streben
Ist ein schöner Zug.

Ja, renn nur nach dem Glück
Doch renne nicht zu sehr!
Denn alle rennen nach dem Glück
Das Glück rennt hinterher.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht anspruchslos genug
Drum ist all sein Streben
Nur ein Selbstbetrug.


Der Mensch ist gar nicht gut
Drum hau ihn auf den Hut.
Hast du ihn auf den Hut gehaut
Dann wird er vielleicht gut.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht gut genug
Darum haut ihn eben
Ruhig auf den Hut.
~
[Die Dreigroschenoper / The Threepenny Opera]


Music: Kurt Weill  (1900-1950) / Sung by Bertolt Brecht


Song of the Insufficiency of Human Endeavour

Mankind lives by its head
Its head won't see it through
Inspect your own. What lives off that?
At most a louse or two.
For this bleak existence
Man is never sharp enough.
Hence his weak resistance
To its tricks and bluff.

Aye, make yourself a plan
They need you at the top!
Then make yourself a second plan
Then let the whole thing drop.
For this bleak existence
Man is never bad enough
Though his sheer persistence
Can be lovely stuff.

Aye, race for happiness
But don't you race too fast.
When all start chasing happiness
Happiness comes in last.
For this bleak existence
Man is never undemanding enough.
All his loud insistence
Is a load of guff.

Man could be good instead
So slug him on the head
If you can slug good and hard
He may stay good and dead.
For this bleak existence
Man's not good enough just yet.
You'll need no assistance.
Slug him on the head.
English translation by Ralph Mannheim and John Willett *





Dal az emberi nagyratörés elégtelenségéről

1

Az ember fejjel él
De ez nem egyszerű
A te fejedből meg nem él
Legföljebb egy tetű.
Mert az ember-ész is
Furcsa tréfa, semmi más.
Túljár rajta mégis
E világcsalás.

2

Szőj pompás terveket
Vagy új lángelme légy!
És száz új ötleted lehet
De minddel mire mégy?
Mert a rosszaságod
Furcsa tréfa, semmi más.
Hisz magasba vágyol
És ez szép vonás.

3

A boldogság után
Csak fuss, ha fürge vagy!
Mind fut a boldogság után
Az meg hátul szalad.
Mert szegény igényed
Furcsa tréfa, semmi, semmi más
És nagyratörésed
Csak önámítás.


Az ember oly kaján
Hát vígan vágd kupán
Egy-két pofon nem árt neki
Úgy jó lesz majd talán.
Mert a földi jóság
Furcsa tréfa, semmi más
És nagyobb valóság
Néha egy rugás.
________
[Bertolt Brecht: Koldusopera, részlet, Vas István fordítása]

June 26, 2010

Bertolt Brecht (February 10, 1898– August 14, 1956)

.
OF POOR B.B.

1

I, Bertolt Brecht, came out of the black forests.
My mother moved me into the cities as I lay
Inside her body. And the coldness of the forests
Will be inside me till my dying day.

2

In the asphalt city I'm at home. From the very start
Provided with every last sacrament:
With newspapers. And tobacco. And brandy.
To the end mistrustful, lazy, and content.

3

I'm polite and friendly to people. I put on
A hard hat because that's what they do.
I say: they are animals with quite a peculiar smell
And I say: does it matter? I am too.

4

Before noon on my empty rocking chairs
I'll sit a woman or two, and with an untroubled eye
Look at them steadily and say to them:
Here you have someone on whom you can't rely.

5

Towards evening it's men that I gather round me
And then we address one another as "gentlemen".
They're resting their feet on table tops
And say: things will get better for us. And I don't ask when.

6

In the grey light before morning the pine trees piss
And the vermin, the birds, raise their twitter and cheep.
At that hour in the city I drain my glass, then throw
The cigar butt away and worriedly go to sleep.

7

We have sat, an easy generation
In houses held to be indestructible
(Thus we built those tall boxes on the island of Manhattan
And those thin aerials that amuse the Atlantic swell).

8

Of those cities will remain what passed through them, the wind!
The house makes glad the eater: he clears it out.
We know that we're only tenants, provisional ones
And after us there will come: nothing worth talking about.

9

In the earthquakes to come, I very much hope
I shall keep my cigar alight, embittered or no
I, Bertolt Brecht, carried off to the asphalt cities
From the black forests inside my mother long ago.

—Translated from the German by Michael Hamburger

[Source: Bertolt Brecht, Poetry and Prose]


Bertolt Brecht


A SZEGÉNY B.B-RŐL

1

Én, Bertolt Brecht, a fekete erdőből
Származom. Anyám a városba vitt,
Midőn méhében feküdtem. S az erdők hűvösségét
Megőrzöm magamban halálomig.

2

Az aszfaltváros az otthonom. Valamennyi
Halotti szentségét magamhoz vettem:
Ujságokat. És dohányt. Pálinkát.
Gyanakvón, lustán és végül elégedetten.

3

Barátságos vagyok az emberekhez.
Hordom mint ők a keménykalapot.
Azt mondom: Mind egész különös szagu állat.
S azt mondom: Nem számít, én is az vagyok.

4

Üres hintaszékeimbe néhány asszonyt
Ültetek délelőttönként néhanap.
Gondtalan elnézem őket s így szólok: A tiétek
Vagyok, de bennem bíznotok nem szabad.

5

Férfiak gyűlnek körém estelente,
"Gentlemen"-t mond ilyenkor, aki szól.
Lábukat felrakják az asztalomra,
S "lesz még jobb sorunk is" — mondják. S én nem kérdem, mikor.

6

Reggel a szürkületben a fenyők vizelnek
És férgük a — sok madár — jajgatásba fog.
A városban poharamat ekkor hörpintem ki,
Eldobom a csikket s nyugtalan álomba zuhanok.

7

Könnyelmű nemzedék, ültünk, és azt gondoltuk:
Nem dőlhetnek romba fejünk fölött a házak
(Így építettük Manhattan szigetének felhőkarcolóit,
S az Atlanti-óceánt mulattató karcsú antennákat).

8

E városokból az marad, mi rajtuk átfütyül: a szél!
Boldog, mert házainkat üresre zabálja végre.
Tudjuk, hogy előfutár mind, aki ma él,
És ki utánunk jön, nem méltó említésre.

9

A jövendő földrengésekkor remélhetőleg
Nem oltom ki virginiámat keserűen-zavartan,
Én, Bertolt Brecht, ki aszfaltvárosokba vetődtem
A fekete erdőből, anyám testében, hajdan.

Eörsi István fordítása

[Bertolt Brecht versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976]
..............................................................................................................................................................................................................................

February 10, 2010

Bertolt Brecht (German, February 10, 1898– August 14, 1956)

-



GROSSE ZEIT, VERTAN

Ich habe gewußt, daß Städte gebaut wurden
Ich bin nicht hingefahren.
Das gehört in die Statistik, dachte ich
Nicht in die Geschichte.

Was sind schon Städte, gebaut
Ohne die Weisheit des Volkes?



Buckower Elegien



NAGY IDŐK, ELSZÚRVA

Tudtam én, hogy városok épülnek
De nem utaztam oda.
Ez a statisztika dolga, gondoltam
Nem a történelemé.

Ugyan mit ér, ha városok épülnek
S a nép ép esze kimarad belőlük?

Garai Gábor fordítása

[Bertolt Brecht versei, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1976; Válogatta és szerkesztette Eörsi István]
..............................................................................................................................................................................................................................