Orbán Ottó

 
Édes hazám
– reformkori költemény –

Elegem van belőled, édes hazám,
Abból, hogy a magad hozta törvényeken lépdelsz át lazán,
Mert hited szerint akkor borul virágba a jobb rend,
Ha kellőképpen rugalmas a jogrend.
A fuldoklót a vízből partra mented,
De vízben hagyod saját parlamented,
Hogy megírhassa róla minden firkász:
Nem más ez, csak ócska ingyen cirkusz.
Izzadva tanulod a demokráciát…
Azért, hogy mentegesd a múlt sok náciját?
Jelképként tiltod a nyilaskeresztet,
De a pöcegödröt magadra ereszted,
Ha eltűröd a nyelvhasználatot,
Mely emberben találja föl a vágóállatot.
És mit mondjunk a vadkan agyara magyarkodásról?
Talán azt, hogy ha nem csíped, öcsi, telepedj le máshol?
Bizakodsz, hazám?, hogy majd a jövő?, hogy megúszod sértetlenül?
Hogy a reklámnak szánt hazudozás nem rohaszt meg belül?
Avathatsz csapatzászlót, utat, hidat, diszkót,
Ha korpa közé keveredsz, megesznek a disznók.

Nézz a tükörbe! Mit látsz? Ez a korcs te lennél?
Forradalmaid jobb sorsra szántak ennél.
Hadd lássalak, mint Bartók, szépnek, gyönyörűnek,
Sárból újjá születni, jobbik magadhoz hűnek.

_____
Orbán Ottó összegyűjtött versei,  Magvető, 2003

Orbán Ottó (1936-2002)

WITH ALIEN EYES

An outsider, if such could exist
Szabolcs Várady 

Having suddenly sighted, through the porthole of an interstellar vehicle,
that village brawl, known as the Battle of Nations,
that local flare-up of the hot blood of the human race;
political parties, protesters, screaming, flailing soap-box orators;
philosophies shining in every colour above the rutting rabble of devils;
taxes, like road-tax, smoke-tax, air-tax, sky-tax, wet-tax, dry-tax,
    to name but a few,
the impalings, hangings, drawings and quarterings, the stake,
well, everything that is covered and covered up by the term:
    East-Central Europe;
and realizing also that in this brothel, where beggars bargain for beggars,
we try to establish the golden section between prosperity and freedom
every time we see tomorrow's butterfly in the worm of today,
in other words, we even manage to love somehow our intolerable madness, -
the Angel of the Lord, an innocent country character from an open,
    transparent world,
could only gape and say this much: WELL, I NEVER!

Translated by Peter Zollman

Orbán Ottó, Fotó: Zentai Flóra (DIA)

 AZ IDEGEN SZEMÉVEL

    Egy kívülálló, ha volna ilyen
    Várady Szabolcs 

Váratlanul megpillantva egy csillagközi jármű ablakából
a népek családjának mondott falusi tömegverekedést,
az emberfaj hő vérének e helyi lobbanását,
a pártokat, a pártütőket, a süvöltve hadonászó hordószónokot,
a bagzó ördögcsorda fölött szivárványló filozófiákat,
az út-, a füst-, a víz-, a lég-, az ég- és más egyéb adót,
a karóbahúzást, a kerékbetörést, a máglyát, az akasztást,
szóval mindazt, amit a Kelet-Közép-Európa címszó takar s takar,
s fölfogva azt is, hogy ebben a koldusnak koldust kínáló kuplerájban,
a mai nap férgébe belelátva a holnapi lepkét,
folyton a szabadság és bőség aranymetszetét próbáljuk megszerkeszteni,
azaz hogy tűrhetetlen tébolyunkat valamiképp még szeretjük is,
az Úr angyala, egy átlátható rendből jött, romlatlan, vidéki káder,
száját tátva csak annyit tudna mondani, NAHÁT… NAHÁT!

_____

Orbán Ottó összegyűjtött versei II. kötet, Magvető, Bp., 2003

.