Pages

March 27, 2014

Friederike Mayröcker (b. December 20, 1924)

 
Friederike Mayröcker
© Heide Heide
 

was brauchst du

für Heinz Lunzer 


was brauchst du? einen Baum ein Haus zu
ermessen wie groß wie klein das Leben als Mensch
wie groß wie klein wenn du aufblickst zur Krone
dich verlierst in grüner üppiger Schönheit
wie groß wie klein bedenkst du wie kurz
dein Leben vergleichst du es mit dem Leben der Bäume
du brauchst einen Baum du brauchst ein Haus
keines für dich allein nur einen Winkel ein Dach
zu sitzen zu denken zu schlafen zu träumen
zu schreiben zu schweigen zu sehen den Freund
die Gestirne das Gras die Blume den Himmel



what do you need


what do you need? a tree a house to
gauge how great how small our human life
how great how small when you look up to the top of the tree
and get lost in the lush luxuriant green
how great how small when you think how short
your life compared with the life of trees
you need a tree you need a house
not all for yourself just a corner a roof
to sit to think to sleep to dream
to write to be silent to see your friend
the stars grass flower sky



Translated by Rosmarie Waldrop
 



mire is van szükséged 
Heinz Lunzernek

mire is van szükséged? egy fára egy házra ezeken
mérd mily nagy mily kicsi emberként az élet
milyen nagy milyen kicsiny mikor felnézel a koronába
mikor zölden pompázó szépségében elveszel mily
nagy mily kicsi amikor meggondolod
mily rövid az élet összevetve a fák életével
egy fa kell neked egy ház
nem egyedül neked csak egy szeglete
tető a fejed fölé ülni gondolkodni aludni álmodni
írni hallgatni nézni a barátodat
a csillagzatot a füvet a virágot az eget


Nádas Péter fordítása 


forrás: műút


.

March 11, 2014

Jogre Luis Borges (1899-1986)

Al primer poeta de Hungría

En esta fecha para ti futura
que no alcanza el augur que  la prohibida
forma del porvenir ve en los planetas
ardientes o en las vísceras del toro,
nada me costaría, hermano y sombra,
buscar tu nombre en las enciclopedias
y descubrir qué ríos reflejaron
tu rostro, que hoy es perdición y polvo,
y qué reyes, qué ídolos, qué espadas,
qué resplandor de tu infinita Hungría,
elevaron tu voz al primer canto.
Las noches y los mares nos apartan,
las modificaciones seculares,
los climas, los imperios y las sangres,
pero nos une indescifrablemente
el misterioso amor de las palabras,
este hábito de sones y de símbolos.
Análogo al arquero del eleata
un hombre solo en una tarde hueca
deja correr sin fin esta imposible
nostalgia, cuya meta es una sombra.
No nos veremos nunca cara a cara,
oh antepasado que mi voz no alcanza
Para ti ni siquiera soy un eco;
para mí soy un ansia y un arcano,
una isla de magia y de temores,
como lo son tal vez todos los hombres,
como lo fuiste tú, bajo otros astros.



Ferdinando Scianna - Jorge Luis Borges, Italy, 1984 / Magnum photos

Az első magyar költőhöz

E néked csak jövendő pillanatban,
mely annak is titok, kinek az izzó
planéták vagy a bikák jonhai
felfedik a jövő korok tilos
szerkezetét, mi sem lehetne könnyebb,
mint valamilyen lexikont felütni,
hogy megleljem neved, testvéri árny,
s megtudjam, mily folyókban tükröződött
arcod, mely mára por és hamu lett,
s mily kardok, mily bálványok és királyok,
végtelen alfölded mily fényei
kapatták hangod első énekedre.
Éjszakák s tengerek állnak közöttünk,
a századok nagy változásai,
és fajták, éghajlatok, birodalmak,
de valami megfoghatatlanul
összeköt, a szavak titkos szerelme,
hangok és jelképek e társasága.
Mint hajdanán az éleai íjász,
egy kósza estén valaki magában
egy árny-céltábla felé lődözi
egyre e képtelen nosztalgiát.
Mi ketten sohasem találkozhatunk,
ó, ősöm, kihez el nem hat szavam.
Számodra gyönge visszhang sem vagyok,
magam számára szorongó titok,
varázslat és rettegés szigete,
amilyen talán mindig minden ember,
és te is voltál, más egek alatt.

Somlyó György fordítása
_______
Jorge Luis Borges, Poesía completa, Random House Mondadori, 2011
Jorge Luis Borges, A homály dicsérete,  180. old.

Európa Könyvkiadó, 2000



.

March 9, 2014

1842. március 9 -én került sor Giuseppe Verdi  Nabucco című operájának ősbemutatója, a milánói Teatro alla Scalaban. Szövegkönyvét Temistocle Solera írta Anicet-Bourgeois és Francis Cornu bibliai témájú története alapján.
Az opera harmadik felvonásában felcsendülő "Va, pensiero" (Szállj, gondolat) c. híres Rabok-kórusából (Szabadság-kórus) ráadást adtak a premieren, bár ezt egy szabály tiltotta.

A Nabucco színrevitelére Verdi életének egy nagyon nehéz időszakában került sor, ugyanis rövid idő alatt veszítette el két gyermekét, majd feleségét (1838, 1839, 1840). 
Az opera viszont átütő sikert aratott, és ez megerősítette tehetségében vetett hitét és beletemetkezett a munkába. Verdi maga is úgy tartotta, hogy a Nabuccoval kezdődött el valójában a művészi pályafutása.

Az operát Magyarországon 1847. január 2-án a Nemzeti Színházban mutatták be.

A "Va, pensiero..."-t amolyan második nemzeti himnuszként tartják számon az olaszok. Magam a veronai Arénában láttam az operát, több mint tíz évvel ezelőtt.
Alább 2011-ben, a római Teatro dell'Opera-ban éneklik, színészek és közönség együtt, többek között a kultúra "meggyilkolása" (kilátásba helyezett pénzelvonás), a szellemi nyomorba taszítás elleni tiltakozásukként.
Egyszerre szomorú és felemelő...

Vezényel: Riccardo Muti



Mint a fecske, repülj messze földre,
Színarany szárnyú gondolat, repülj el!
Rég nem látott hazámba kerülj el,
Vár a hőn szeretett szép otthoni táj!

Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe...
Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,
Ó az emlék, hogy kínoz, hogy fáj!

Bölcsek lantja a fűzfának ágán
Ó miért lett oly néma a húrja?
Zengjen áradjon dallama újra
Mondja el, hogy mily szép volt a múlt.

Keljen életre mindenki száján,
Szálljon bátran a feltámadt ének.
Adjon hangot e sorsűzött népnek,
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.
Fényes új lángot gyújt!

(Temistocle Solera)

 Va, pensiero, sull'ali dorate;
va, ti posa sui clivi, sui colli,
ove olezzano tepide e molli
l'aure dolci del suolo natal!

Del Giordano le rive saluta,
di Sionne le torri atterrate...
O, mia patria, sì bella e perduta!
O, membranza, sì cara e fatal!

Arpa d'or dei fatidici vati,
perché muta dal salice pendi?
Le memorie nel petto raccendi,
ci favella del tempo che fu!

O simile di Sòlima ai fati
traggi un suono di crudo lamento,
o t'ispiri il Signore un concento
che ne infonda al patire virtù.



March 4, 2014

Jan Garbarek (born March 4, 1947)

 

Jan Garbarek Group - Mission: To Be Where I Am

Jan Garbarek, Eberhard Weber, Rainer Bruninghaus, Manu Katche 

 37th Internationale Jazzwoche, Burghausen, Germany (2006)

 

March 2, 2014

Hilde Domin (1909-2006)

Knospe

Die Knospe einer Liebkosung,
von keinem Gärtner gepflegt,
im Laub meines Körpers verborgen,
langsam,
unaufhaltsam sich öffnend
macht mich fremd mit mir selbst.


Hilde Domin, 1959 - Foto: S. Fischer

Bimbó
(Knospe)

Egy becézés bimbója,
nem ápolta semmiféle kertész
testem lombjába rejtve,
lassan,
feltarthatatlanul kinyílik
s idegenné tesz önmagam előtt is.


Hajnal Gábor fordítása

__________
Új kalandozások, 189. old.
Európa, Budapest, 1980


.

R.I.P. Alain Resnais (June 3, 1922 - March 1, 2014)





Hiroshima, mon amour / Szerelmem, Hirosima. 1959.