Paul Celan (1920-1970)

Stumme Herbstgerüche

Stumme Herbstgerüche. Die
Sternblume, ungeknickt, ging
zwischen Heimat und Abgrund durch
dein Gedächtnis.

Eine fremde Verlorenheit war
gestalthaft zugegen, du hättest
beinah
gelebt.


Dein spätes Gesicht

Vor dein spätes Gesicht,
allein-
gängerisch zwischen
auch mich verwandelnden Nächten,
kam etwas zu stehn,
das schon einmal bei uns war, un-
berührt von Gedanken.



Psalm

Niemand knetet uns wieder aus Erde und Lehm,
niemand bespricht unsern Staub.
Niemand.
Gelobt seist du, Niemand.

Dir zulieb wollen
wir blühn.
Dir
entgegen.

Ein Nichts
waren wir, sind wir, werden
wir bleiben, blühend:
die Nichts-, die
Niemandsrose.

Mit
dem Griffel seelenhell,
dem Staubfaden himmelswüst,
der Krone rot
vom Purpurwort, das wir sangen
über, o über
dem Dorn.

NÉMA ŐSZI SZAGOK

Néma őszi szagok. Az
őszirózsa, letöretlen, át-
suhan haza és szakadék közt
emlékezetedben.

Idegen elveszettség
öltött alakot, már
szinte
éltél.


KÉSEI ARCOD ELÉ

Kései arcod elé
egyedül-
valóan az engem is
átváltoztató éjszakák közt
odaállt valami,
ami egyszer nálunk volt már,
gondolatoktól illetetlen.


ZSOLTÁR

Senki se gyúr újra földből és agyagból,
senki porunkat fel nem igézi.
Senki.

Dicsértessél, ó Senki.
Kedvedre vágyunk
virulni.
Szemben
veled.

Semmi
voltunk, vagyunk,
maradunk, virulva:

semmi-, senki-
virága.

Bibénk
lélekvilágos,
porzóink égkopárak,
pártánk piros
a tüske, ó, a tüske
közt énekelt
bíborigénktől.

Lator László fordításai 


_______
Paul Celan: Halálfúga, Európa, Bp., 1981
Fotó: Gisèle Freund, 1964 / RMN




Korábban:

FERNEN / TÁVOLSÁGOK
ZWIEGESTALT / KETTŐS ALAK
ZERR DIR / TÉPD KI
KRISTALL / KRISTÁLY
CORONA / CORONA
FADENSONNEN / FONÁLNAPOK

 

Paul Celan

(23 November, 1920 - c. 20 April, 1970)

Rue de Longchamps, 1958 

Foto: Gisèle Celan-Lestrange

FERNEN (1954)

Aug in Aug, in der Kühle,
lass uns auch solches beginnen:
gemeinsam.
lass uns atmen den Schleier,
der uns voreinander verbirgt,
wenn der Abend sich anschickt zu messen,
wie weit es noch ist
von jeder Gestalt, die er annimmt,
 zu jeder Gestalt,
die er uns beiden geliehen.

TÁVOLSÁGOK

Szem a szemben, a hűsben,
hadd kezdjünk hát ilyet is:
közösen
hadd lélegezzük a fátylat,
egymástól amely elrejt,
ha mérni készül az este,
mennyire van
minden alak, melyet ölt,
minden alaktól,
amivé kettőnket igézett.

***

ZWIEGESTALT (um 1954)

Lass dein Aug in der Kammer sein eine Kerze,
den Blick einen Docht,
lass mich blind genug sein,
ihn zu entzünden.

Nein.
Lass anderes sein.

Tritt vor dein Haus,
schirr deinen scheckigen Traum an, l
ass seine Hufe reden
zum Schnee, den du fortbliest
vom First meiner Seele.

KETTŐS ALAK

Legyen szemed a szobában gyertya,

pillantásod kanóc,

meggyújtani én

elég vak hadd legyek.

Nem.

Más legyen.

Lépj házad elé,

kantározd  fel tarka álmodat,

patkói szóljanak

a hóhoz, melyet lelkem

ormairól lefújsz.

***

ZERR DIR 

Zerr dir den Traum vom Stapel,
pack deinen Schuh rein,

Rauschelbeeräugige, komm,
schnür zu. 

TÉPD KI

Tépd ki az álmod a gubancból,
cipőd csomagold be,

áfonyaszemű,
köss szorosan.

***

KRISTALL

Nicht an meinen Lippen suche deinen Mund,
nicht vorm Tor den Fremdling,
nicht im Aug die Träne.

Sieben Nächte höher wander Rot zu Rot,
sieben Herzen tiefer pocht die Hand ans Tor,
sieben Rosen später rauscht der Brunnen.

*

KRISTÁLY

Ne az ajkamon keresd a szádat,
ne a kapu előtt az idegent,
ne a szememben a könnyet.

Hét éjnyi magasban lel piros pirosra,
hét szívnyi mélyben zörget a kéz a kapun,
hét rózsa múltán csobog a kút.

Lator László fordításai

CRYSTAL

Not on my lips look for your mouth,
not in front of the gate for the stranger,
not in the eye for the tear.

Seven nights higher red makes for red,
seven hearts deeper the hand knocks on the gate,
seven roses later the fountain begins to plash.

Translated by Michael Hamburger

_____________

Paul Celan: Halálfúga, 

Európa, Bp., 1981

Paul Celan (1920-1970)

(Jewish, German-language poet, 23 November 1920, Cernăuţi, România - c. 20 April 1970, Paris)

.
"The poem, being a manifestation of language and therefore essentially a dialogue, can be a message inside a bottle, sent out in the not always secure belief that it could be washed ashore somewhere, sometime, perhaps on a land of the heart..."
/Paul Celan, b. November 23, 1920/

CORONA

Aus der Hand frißt der Herbst mir sein Blatt: wir sind Freunde.
Wir schälen die Zeit aus den Nüssen und lehren sie gehn:
die Zeit kehrt zurück in die Schale.
Im Spiegel ist Sonntag,
im Traum wird geschlafen,
der Mund redet wahr.
Mein Aug steigt hinab zum Geschlecht der Geliebten:
wir sehen uns an,
wir sagen uns Dunkles,
wir lieben einander wie Mohn und Gedächtnis,
wir schlafen wie Wein in den Muscheln,
wie das Meer im Blutstrahl des Mondes.
Wir stehen umschlungen im Fenster, sie sehen uns zu von der Straße:
es ist Zeit, daß man weiß!
Es ist Zeit, daß der Stein sich zu blühen bequemt,
daß der Unrast ein Herz schlägt.
Es ist Zeit, daß es Zeit wird.
Es ist Zeit.
~

CORONA

translated by Michael Hamburger

Autumn eats its leaf out of my hand: we are friends.
From the nuts we shell time and we teach it to walk:
then time returns to the shell.
In the mirror it’s Sunday,
in dream there is room for sleeping,
our mouths speak the truth.
My eye moves down to the sex of my loved one:
we look at each other,
we exchange dark words,
we love each other like poppy and recollection,
we sleep like wine in the conches,
like the sea in the moon’s blood ray.
We stand by the window embracing, and people
look up from the street:
it is time they knew!
It is time the stone made an effort to flower,
time unrest had a beating heart.
It is time it were time.
It is time.
~

CORONA

Kezemből tépdes levelet az ősz, hisz jóba vagyunk mi.
Kihántjuk héjából az időt és járni tanítjuk:
az idő héjába visszatér.

A tükörben: vasárnap,
álmunkban alszunk,
a száj igazat szól.

Szemem leszáll a kedvesem neméhez:
egymásra nézünk,
sötét szavakat szólunk,
úgy szeretjük egymást, mint a mák és emlékezet,
úgy szunnyadunk, mint kagylóban a bor,
mint tenger a hold vérsugarában.

Megöleljük egymást az ablak előtt, néz bennünket az utca:
ideje már, hogy tudják!
Ideje már, hogy a kő megadja magát s kiviruljon,
hogy a zűrzavarnak szív dobogjon.
Ideje már, hogy ideje legyen.

Ideje már.

Lator László fordítása
~

Paul Celan Selected Poems. Penguin Book Group, London (1988)
Paul Celan Halálfúga, Európa Könyvkiadó, Budapest (1981)
...................................................................................................................................................................................................................................

Paul Celan (1920-1970)

Fadensonnen

über der grauschwarzen Ödnis.
Ein baum-
hoher Gedanke
greift sich den Lichtton: es sind
noch Lieder zu singen jenseits
der Menschen.

~
Threadsuns

Threadsuns
over the gray-black wasteland.
A tree-
high thought
strikes the note of light: there are
still songs to sing beyond
mankind.

(John Felstiner)

~

FONÁLNAPOK

Fonálnapok
a szürkésfekete pusztán.
Egy fa-
magas gondolat
fényhangot fog: van
még dalolnivaló
az emberen túl.

Lator László fordítása
.............................................................................................................................................................................................................................