(17 July 1925 - 30 January 1978)
"A szó meggyalázása nem új lelemény, de látványosabb és fájóbb, mint valaha. Tanúi vagyunk, hogyan használják a nyelvet maszlagolásra, hazugságra. Nem csoda, hogy sokan elfordulnak a sorskérdésektől, jó, ha játékba, fájó, ha szótlanságba. A csönd filozófiája se mai keletű. ... Előttem kényelmes állapot a csönd, holtak nyugalma. Kényelmes a szájhősködés is, de ez erkölcstelen. A szó igaz hőse akarok lenni. Ha reménytelen a Lehetetlen, elbukásunk is ünnepély.
Felnövekedtem, s már porcikáim is tudják, hogy azonos vagyok a szóval. Tudom, hogy bárki költőre rávall a nyelve. (Ahogy általában az emberre vall a munkája – evése is.)
Ha van pártatlan ítélet a költőről: az a verse. Mert megnyugtat e bizonyosság: hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem azt is, elvezet a pecsétek mögé, ahol éppen rám várnak a titkok. Vezet ahhoz, ami még nem létezik a világban. Vezet a szakadékok mentén, szüntelen a halál ajkain."
Felnövekedtem, s már porcikáim is tudják, hogy azonos vagyok a szóval. Tudom, hogy bárki költőre rávall a nyelve. (Ahogy általában az emberre vall a munkája – evése is.)
Ha van pártatlan ítélet a költőről: az a verse. Mert megnyugtat e bizonyosság: hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem azt is, elvezet a pecsétek mögé, ahol éppen rám várnak a titkok. Vezet ahhoz, ami még nem létezik a világban. Vezet a szakadékok mentén, szüntelen a halál ajkain."
/Nagy László: Megismerés, nyelv és vers (részlet)/
Bringing dishonor on the word is not a new discovery, but it is more evident and painful than formerly. We witness how language is being used for hoaxing and lying. It is not surprising that many turn away from vital questions: good if to play, painful if to silence. The philosophy of silence is not today's discovery either... In my presence, silence seems like a comfortable state - the calm of the dead. Boasting is comfortable too, but it is also immoral. I want to be the true protagonist of the word. If the impossible is without hope, even our failure is a celebration.
I have grown old, and my very being knows I am one with the word. I know that every poet is indicted by his own language. (As man's work is, in general, a reflection on himself, even as his eating is.)
If there is an impartial judgment of the poet, it is his poetry. I am calmed by one certainty: I believe in the word. My duty is to heed the word. I care for the word: it is devotion and responsibility. I also believe that it will lead me behind the seals where secrets await me. It is leading me to something that does not exist in this world. It is leading me along the brim of chasms, ceaselessly on the lips of death.
-from Cognition, Language, and Poetry (1975), translated by Georgia Lenart Greist
Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?
WHO'LL FERRY LOVE TO THE YONDER SHORE?
When down the deep-six I'll be stored,
will crickets' fiddles still be adored?
Who will breathe flames on frosty twigs' to glow
crucifying himself into a rainbow?
Hugging and crying, who'll change the rough rocks
into soft meadows, and gentle hillocks?
Who'll have a nickname to christen the crawl
of hairs and arteries sprung in a wall?
Who will erect for all faiths devastated
a Cathedral from swear-words thus consacrated?
When down the deep-six I'll be smothered,
Who'll have the guts to scare off the buzzard?
And who - like a retriever doing its chore -
will ferry Love, in his teeth, to the yonder shore?
Translated by Adam Makkai
_______
Nagy László: Versek és versfordítások, I. Kötet, Holnap Kiadó, 2004
Ocean at the window: Hungarian prose and poetry since 1945, Ed. Albert TezlaIn Quest of the 'Miracle Stag': The Poetry of Hungary, Ed. Adam Makkai
Fotó: Jeles Napok /OSZK - A Nagy László c. diafilmből
Video: Bibi4959 /youtube
.
