Magritte / Eluard

 Magritte at his easel' 
(photographed at Magritte's easel in the little room next to his bedroom) 1965.
© Duane Michals (source: mutualart)

Paul Éluard: René Magritte

Marches de l’œil
À travers les barreaux des formes
Un escalier perpétuel
Le repos qui n’existe pas
Une des marches est cachée par un nuage
Une autre par un grand couteau
Une autre par un arbre qui se déroule
Comme un tapis
Sans gestes

Toutes les marches sont cachées

On a semé les feuilles vertes
Champs immenses forêts déduites
Au coucher des rampes de plomb
Au niveau des clairières
Dans le lait léger du matin

Le sable abreuve de rayons
Les silhouettes des miroirs
Leurs épaules pâles et froides
Leurs sourires décoratifs

L’arbre est teinté de fruits invulnérables.

(Les Yeux Fertiles, 1936)

 René Magritte: Le Portrait de Paul Éluard (1936)

A vers Somlyó György fordításában:

Szem grádicsai
A formák lécein át
Folytonos lépcsők
Pihenők nélkül
Egyik felhőbe burkolózik
Másikat nagy kés vágja el
Megint másikra egy fa göngyölődik
Mint egy szőnyeg
Mozdulatlanul

Minden lépcső el van takarva

Zöld lombok szerteszórtan
Széles mezők leszámított erdők
Ólmos korlátok karjai közt
A tisztások térségeire
A reggel lágy tejében
Beissza a homok a napsugárt
A tükrökben suhanó árnyakat
Sápadt fagyos vállaikat
Látványos mosolyaikat

Sérthetetlen gyümölcsök árnyalják a fát.

René Magritte: Gott am achten Tag. 1937. 

(Isten a nyolcadik napon, 1937)

(Forrás: Ketterer Kunst)

.

Paul Éluard (14 December 1895 – 18 November 1952)

 LE PHÉNIX. Avec dix huit dessins de Valentine Hugo. 

Paris, Guy Lévis Mano, décémbre 1951

ET UN SOURIRE

La nuit n’est jamais complète
Il y a toujours puisque je le dis
Puisque je l’affirme
Au bout du chagrin une fenêtre ouverte
Une fenêtre éclairée
Il y a toujours un rêve qui veille
Désir à combler faim à satisfaire
Un cœur généreux
Une main tendue une main ouverte
Des yeux attentifs
Une vie la vie à se partager. 

(Le Phénix, 1951)

ÉS EGY MOSOLY

Az éj sohase teljes

Higgyétek el ha mondom

Mindig marad

A bánat mélyén is egy nyitott ablak

Egy ablak mely világos

Mindig marad egy álom ami virraszt

Vágy betölteni csillapítni éhség

Egy jó egy tiszta szív

Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz

És figyelmes szemek

S egy élet amit meg kell osztani.

Somlyó György fordítása

Valentine Hugo: Paul et Dominique Éluard

_____

Francia Költők Antológiája II. kötet.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1962

.

Jean Cocteau: QUEL EST CET ÉTRANGER...

(Portrait de Paul Éluard sur son lit de mort.)

Quel est cet étranger de marbre

Sur un drap de lit étendu

Et son lit serait-il un arbre

Car il a des pieds de pendu.

Il n'entrait pas dans ta magie

Cette ruse de t'en aller

En te hâtant de modeler

Une redoutable effigie.

Autant que le masque de fer

Ta figure de cire intrigue

Ton corps est une lourde digue

Où vient s'agenouiller la mer

Toute cette chambre rappelle

La mise en œuvre d'un obscur

Travail et l'ombre d'une échelle

Contre le fantôme d'un mur.

La voleuse en a fait usage

Mais si le vol se découvrait

Elle te sculpte un faux visage

Avant de fuir avec le vrai.

La mort jalouse ceux qui vivent

Et connaissant par quels chemins

Tu nous rafraîchissais d'eaux vives

Elle a même volé tes mains.

(Jean Cocteau: Clair-obscur: poémes, Éditions du Rocher, 1954)

*

Ki ez az idegen?

Paul Éluard a halottas ágyon

Ki ez az idegen, az ágyra

kiterített márvány-alak?

S bitó az ágya tán, hogy lába,

mint akasztottaké, dagad?

Nem vág a te varázslatodba

e fondorlat, hogy elszelelsz

mitőlünk s ily rémületes,

ijesztő képet öltsz magadra.

Viasz-arcod éppoly csalárd,

mint vas-álarc, ha leereszted.

Roppant magas gát lett a tested,

amely megtöri a dagályt.

Valami bűntett színhelyének

tűnik ez az egész szoba,

egy látszat-fal üres helyének

dől csak egy létra árny-foka.

A tolvaj azon törhetett be,

s mielőtt még felfedezik,

ál-arcot vésett rád sietve,

és elvitte az igazit.

A halál az élőt irigyli,

s jól tudva, milyen tiszta víz

kortyát nyújtottad szánknak inni, --

ellopta még a kezed is.

Somlyó György fordítása

______________

In: Somlyó György: AZ UTAZÁS, Magvető, Budapest, 1984


.

Paul Éluard

(14 December 1895 – 18 November 1952)
.

 Paul Éluard, 1946

Photo: Izis Bidermanas

Épitaphes

La souffrance est comme un ciseau
Qui tranche dans la chair vivante
Et j'en ai subi l'épouvante
Comme de la flèche à l'oiseau
Du feu du désert à la plante
Comme la glace sur les eaux

Mon cœur a subi les injures
Du malheur et de l'injustice
Je vivais en un temps impur
Où certains faisaient leurs délices
D' oublier leurs frères leurs fils
Le hasard m'a clos dans ses murs

Mais dans ma nuit je n'ai rêvé que de l'azur.

*

Je pouvais tout et je ne pouvais rien
Je pouvais tout aimer mais pas assez.

*

Le ciel la mer la terre
M'ont englouti
L'homme m'a fait renaitre.

*

Ci-gît celui qui vécut sans douter
Que l'aube est bonne à tous les ages
Quand il mourut il pensa naitre
Car le soleil recommenait.

*

J'ai vécu fatigué pour moi et pour les autres
Mais j'ai toujours voulu soulager mes épaules
Et les épaules de mes frères les plus pauvres
De ce commun fardeau qui nous mène à la tombe
Au nom de mon espoir je m'inscris contre l'ombre.

*

Arrête-toi et souviens-toi de la forêt
De la prairie plus claire sous le soleil vif
Souviens-toi des regards sans brumes sans remords

Le mien s'est effacé le tien l'a remplacé
D'avoir été d'être vivants nous continuons
Nous couronnons le désir d'être et de durer.

Ceux qui m' ont mis à mort ceux qui ne redoutaient
Que de manquer mon cur tu les as oubliés

Je suis dans ton présent comme y est la lumière
Comme un homme vivant qui n'a chaud que sur terre

Seuls mon espoir et mon courage sont restés
Tu prononces mon nom et tu respires mieux

J' avais confiance en toi nous sommes généreux
Nous avançons le bonheur brûle le passé

Et notre force rajeunit dans tous les yeux. 

_________

Poésie ininterrompue,  Gallimard, 1953

 Paul et Dominique Eluard chez Roland Penrose, Farley Farm 1951

Photographer: Lee Miller 
-

"Ô toi mon agitée et ma calme pensée
Mon silence sonore et mon écho secret
Mon aveugle voyante et ma vue dépassée
Je n’ai plus eu que ta présence

Tu m’as couvert de ta confiance."

(Dominique aujourd'hui présente) 

Le Phénix (1951)  / The Phoenix - dedicated to Dominique

-

 Paul and Gala / Paul and Nusch 


"Szép nyughatatlanom te elmém pihenése
Csendülő csöndem és rejtelmes visszhangom te
Látó vakom szememnél messzebb néző szemem
Jelenléted a mindenem


Bizalmadba öltözködöm."
(Dominique ma itt - részlet)


Illyés Gyula fordítása

 Paul Éluard's grave

 Père Lachaise Cemetery, Paris

(click to enlarge)

photos: ms

Sírfeliratok

A szenvedés akár a véső

Amely az élő húsba vág

Én éreztem iszonyatát

Mint a meglőtt madár a vérző

Mintha bokrokba kap a láng

Mintha lágy vízre durva jég nő

Szívem fulladt minden mocsokban

Mit baj s rágalom rávetett

Itt éltem e tisztátlan korban

Hol soknak az volt élvezet

Ha testvért-fiút feledett

Véletlen tömlöcén lakoztam

De éjszakámban is kék égről álmodtam.

*

Mindent tudtam én és semmit se tudtam

Mindent szerettem semmit sem eléggé.

*

Az ég a föld a tenger

A mélybe sújtott

Az ember fölemelt.

*

Itt nyugszik az ki nem szűnt hinni hogy

Ifjúnak aggnak jó a hajnal

S születésnek vélte halálát

Mert épp kelőben volt a nap.

*

Magamért s másokért folyton fáradva éltem

De mindig csak azért csak abban a reményben

Hogy magam és szegény társaim vállait

A sírunkig kísérő tehertől megkíméljem

A homály ellen szólok a reménység nevében.

*

Állj meg és emlékezz az erdőre s hogy a

Mező hogy ragyogott az éles napsütésben

Emlékezz ködtelen és bűntelen szemekre

Az enyém elborult a tiéd lép helyébe

Mert voltunk és vagyunk folytatódunk tovább

Az élet s örökélet vágyával koszorúsan.

*

Nem emlékszel azokra kik halálom okozták

S mástól se féltek csak hogy elvétik szivem

Most is ott vagyok én mint a fény jelenedben

Élő ember akit csak a föld melegít

Nem maradt más csupán bátorságom s reményem

Könnyebben lélegzel ha kimondod nevem

Bíztam benned hiszen nagylelkűek vagyunk

Megyünk s a boldogság felégeti a múltat

És minden szemben újra megifjodik erőnk.

Somlyó György fordítása

_________

Somlyó György: AZ UTAZÁS

Magvető, Budapest, 1984

Paul Éluard / Part II

. 

Nusch est un corps.
Nusch est un visage.
Nusch est un mystére.

Nusch Éluard (June 21, 1906 – November 28, 1946) in 1934. 

Photograph: Martinie Roger/Viollet/Getty Images 

*

"Le 21 du mois de juin 1906 
A midi 
Tu m'as donné la vie."
                                               (Paul Éluard)

*

FERTILE EYES

No one can know me more
More than you know me
Your eyes in which we sleep

The two of them
Have cast a spell on my male orbs
Greater than worldly nights
Your eyes where I voyage

Have given the road-signs
Directions detached from the earth
In your eyes those that show us

Our infinite solitude
Is no more than they think exists

No one can know me more
More than you know me.

Translated by A. S. Kline

Nusch, a portrait d'une muse du Surréalisme 

  Dora Maar: Nusch Éluard, 1937

LES YEUX FERTILES

On ne peut me connaître
Mieux que tu me connais

Tes yeux dans lesquels nous dormons
Tous les deux
Ont fait à mes lumières d'homme
Un sort meilleur qu'aux nuits du monde

Tes yeux dans lesquels je voyage
Ont donné aux gestes des routes
Un sens detaché de la terre

Dans tes yeux ceux qui nous révèlent
Notre solitude infinie
Ne sont plus ce qu'ils croyaient être

On ne peut te connaître
Mieux que je te connais.

(Les Yeux fertiles, 1936)

 

Man Ray: Les Yeux Fertiles

A mon cher Paul - "les mots de tes poèmes font des lignes de mes desires"- Man Ray 1936

A TERMÉKENY SZEMEK

Nem ismerhetnek annál
Jobban ahogy te ismersz

Két szemed melyben párosan
Alszunk
Jobb sort készített a világ
Éjénél férfi-fényeimnek

Két szemed melyben utazom
Az utak ívének a földtől
Független értelmet adott

Aki végtelen magányunkra
Döbbent szemedben már nem az
Aminek képzelte magát

Nem ismerhetnek annál
Jobban mint téged én.

Rónay György fordítása

Dora Maar (Markovitch Henriette Dora, 1907-1997) Nusch Éluard, Paris, 1935

Musée National d'Art Moderne - Centre Georges Pompidou

----------------------------------------

FACILE

Tu te lèves l'eau se déplie
Tu te couches l'eau s'épanouit

Tu es l'eau détournée de ses abîmes
Tu es la terre qui prend racine
Et sur laquelle tout s'établit

Tu fais des bulles de silence dans le désert des bruits
Tu chantes des hymnes nocturnes sur les cordes de l'arc-en-ciel,
Tu es partout tu abolis toutes les routes

Tu sacrifies le temps
À l'éternelle jeunesse de la flamme exacte
Qui voile la nature en la reproduisant

Femme tu mets au monde un corps toujours pareil
Le tien

Tu es la ressemblance. 

(Facile, 1935)

*

FÖLKELSZ

Fölkelsz és szétsimul a víz
Lefekszel és a víz kitárul

Víz vagy szakadékaitól kitérő
Föld vagy elevenen meggyökérző
Melyen minden helyet kap

A zaj sivatagában a csend buborékai a te műved
Szivárvány húrján égi himnuszt dalolsz
Jelen vagy mindenütt miattad nincsen út

Oltáron áldozol időt
Az örök ifjúságnak a fontos lángokénak
Mely fátyolt lök a létre miközben újraszüli

Asszony
Mindég ugyanolyan testet hozol világra
A magadét

Te vagy maga a hasonlóság

Illyés Gyula fordítása

-----------------------------------

Pic. 1. -  accompanying the poem "Tu te lèves l'eau se déplie..."

Pic. 2. -  accompanying the poem "Facile est Bien,"

Pic. 3. -  accompanying the poem "L'Entente"

Pic. 4. -  accompanying the poem "L'Entente"

-in the book Facile by Paul Éluard and Man Ray (Paris, Édition G. L. M., 1935)

 *

 Nusch et Paul Éluard, 1945

Photograph: Brassai (Gyula Halász)
Musée National d'Art Moderne - Centre Georges Pompidou


______________________

NOUS DEUX

Nous deux nous tenant par la main
Nous nous croyons partout chez nous
Sous l'arbre doux sous le ciel noir
Sous tous les toits au coin du feu
Dans la rue vide en plein soleil
Dans les yeux vagues de la foule
Auprés des sages et des fous
Parmi les enfants et les grands
L'amour n'a rien de mystérieux
Nous sommes l'évidence meme
Les amoureux se croient chez nous.

(Le Phénix, 1951, dedicated to Dominique Laure, his last wife)

*

WE TWO

We two take each other by the hand

We believe everywhere in our house

Under the soft tree under the black sky

Beneath the roofs at the edge of the fire

In the empty street in broad daylight

In the wandering eyes of the crowd

By the side of the foolish and wise

Among the grown-ups and children

Love’s not mysterious at all

We are the evidence ourselves

In our house lovers believe.

Translated by A. S. Kline 

*

MI KETTEN

Mi ketten kezünkben kezünk

Mi mindenütt otthon vagyunk

Sötét ég s szelíd fák alatt

Minden tető alatt a tűznél

Déli verőn az üres utcán

Tömegek tétova szemében

Bölcsek és bolondok körében

Gyermekek és nagyok között

Nem rejtelem a szerelem

Mi vagyunk a kész bizonyosság

Nálunk otthon van ki szeret.

Illyés Gyula fordítása

[Paul Éluard versei, Európa Könyvkiadó, 1977]

*

Poems dedicated to Gala Éluard

.............................................................................................................................................................................................................................

Paul Éluard (French, December 14, 1895 – November 18, 1952)

.

Lady Love

She is standing on my lids
And her hair is in my hair
She has the colour of my eye
She has the body of my hand
In my shade she is engulfed
As a stone against the sky

She will never close her eyes
And she does not let me sleep
And her dreams in the bright day
Make the suns evaporate
And me laugh cry and laugh
Speak when I have nothing to say

Translated by Samuel Beckett


L'amoureuse

Elle est debour sur mes paupières
Et ses cheveux sont dans les miens,
Elle a la forme de mes mains,
Elle a la couleur de mes yeux,
Elle s'engloutit dan mon ombre
Comme une pierre sur le ciel.

Elle a toujours les yeux ouverts
Et ne me laisse pas dormir.
Ses rêves en pleine lumière
Font s'évaporer les soleils,
Me font rire, pleurer et rire,
Parler sans avoir rien à dire

[Paul Éluard, Mourir de nes pas mourir (Dying of not Dying), 1924] 

A szerelmes

Ott áll lezárt szememen is,

S a haja hajamba fonódik,

Keze akár az én kezem,

színe az én szemem színe,

S árnyékomban úgy elveszik,

Mint fölhajított kő az égben.

A szeme mindig nyitva van,

és sohase hagy aludni.

A szikrázó déli napot

Szétszórják fényes álmai,

Sírok-nevetek, mint a részeg,

S beszélek, bár nincs mit beszéljek.

Somlyó György fordítása

Max Ernst, Gala Éluard, 1924. 

The Curve Of Your Eyes

The curve of your eyes embraces my heart
A ring of sweetness and dance
halo of time, sure nocturnal cradle,
And if I no longer know all I have lived through
It’s that your eyes have not always been mine.

Leaves of day and moss of dew,
Reeds of breeze, smiles perfumed,
Wings covering the world of light,
Boats charged with sky and sea,
Hunters of sound and sources of colour

Perfume enclosed by a covey of dawns
that beds forever on the straw of stars,
As the day depends on innocence
The whole world depends on your pure eyes
And all my blood flows under their sight.

Translated by A. S. Kline

La courbe de tes yeux

La courbe de tes yeux fait le tour de mon coeur
Un rond de dance et de douceur,
Auréole du temps, berceau nocturne et sur,
Et si je ne sais plus tout ce que j'ai vécu
C'est que tes yeux ne m'ont pas toujours vu.

Feuilles de jour et mousse de rosée,
Roseaux du vent, sourires parfumés,
Ailes couvrant le monde de lumière,
Bateaux chargés du ciel et de la mer,
Chasseurs des bruits et sources des couleurs,

Parfums éclos d'une couvée d'aurores
Qui gît toujours sur la paille des astres,
Comme le jour dépend de l'innocence
Le monde entier dépend de tes yeux purs
Et tout mon sang coule dans leurs regards. 

[Paul Éluard, Capitale de la douleur, Nouveaux poemes (Capital of Pain, New Poems), 1926]

SZEMED ÍVE

Szemed íve szívemet körülzárja,
Tánc és báj karikája,
Idő dicsfénye, biztos éji bölcső,
És ha már nem tudom, mit éltem életemben,
Azért van, mert szemed nem látott mindig engem.

Nap-lombozat és harmat-mohaágy,
Illatos mosoly, szélfuvalma-nád,
Szárnyak, világot fénybe takarók,
Tengerrel, éggel megrakott hajók,
Zaj zavarói, szín forrásai.

Mindig csillagok almán fészkelő
Hajnal-tyúkaljból rebbent illatok,
Ahogy a tisztaságtól függ a nappal,
Úgy az egész világ a te tiszta szemedtől,
S minden csöpp vérem a tekintetedbe árad. 

Rónay György fordítása

Salvador Dalí: Portrait of Paul Éluard.1929

I Said It To You

I said it to you for the clouds

I said it to you for the tree of the sea

For each wave for the birds in the leaves

For the pebbles of sound

For familiar hands

For the eye that becomes landscape or face

And sleep returns it the heaven of its colour

For all that night drank

For the network of roads

For the open window for a bare forehead

I said it to you for your thoughts for your words

Every caress every trust survives.

[Paul Éluard, Selected Poems, translated by A. S. Kline]

*

JE TE L'AI DIT

Je te l'ai dit pour les nuages
Je te l'ai dit pour l'arbre de la mer
Pour chaque vague pour les oiseaux dans les feuilles
Pour les cailloux du bruit
Pour les mains familières
Pour l'oeil qui devient visage ou paysage
Et le sommeil lui rend le ciel de sa couleur
Pour toute la nuit bue
Pour la grille des routes
Pour la fenêtre ouverte pour un front découvert
Je te l'ai dit pour tes pensées pour tes paroles
Toute caresse toute confiance se survivent.

[Paul Éluard, L'Amour la poésie (1929) -  'à  Gala, ce livre sans fin']

*

ELŐSZÖRRE

(részlet)

Megmondtam neked a fellegekért

Megmondtam neked a tenger fáiért

Minden hullámért a madarakért a lomb közt

A zaj kavicsaiért

A meghitt kezekért

A szemért mely arc lesz vagy tájék

S az alvás a szinei egét adja neki

A kiivott teljes éjszakáért

Az utak rácsozatáért

A nyitott ablakért egy fedetlen homlokért

Megmondtam neked a gondolataidért a szavaidért

Minden simogatás minden bizalom továbbél.

Illyés Gyula fordítása

[Paul Éluard versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977]

Salvador Dalí: Portrait of Gala. c. 1932

..............................................................................................................................................................................................................................

Paul Éluard (14 December 1895 – 18 November 1952)

Paul Éluard by Brassaï (Halász Gyula), 1944

(C) Estate Brassaï - RMN / Michèle Bellot

POÉSIE ININTERROMPUE
~ fragment ~

Nue effacée ensommeillée
Choisie sublime solitaire
Profonde oblique matinale
Fraîche nacrée ébouriffée
Ravivée première régnante
Coquette vive passionnée
Orangée rose bleuissante
Jolie mignonne délurée
Naturelle couchée debout
Etreinte ouverte rassemblée
Rayonnante désaccordée
Gueuse rieuse ensorceleuse
Étincelante ressemblante
Sourde secrète souterraine
Aveugle rude désastreuse
Boisée herbeuse ensanglantée
Sauvage obscure balbutiante
Ensoleillée illuminée
Fleurie confuse caressante
Instruite discrète ingénieuse
Fidèle facile étoilée
Charnue opaque palpitante
Inaltérable contractée
Pavée construite vitrifiée
Globale haute populaire
Barrée gardée contradictoire
Égale lourde métallique
Impitoyable impardonnable
Surprise dénouée rompue
Noire humiliée éclaboussée

~

VÉGET NEM ÉRŐ KÖLTEMÉNY
~ részlet ~

Mezítlen álmos elmosódott
Kiválasztott méltó magányos
Mély őszintétlen reggeli
Üde borzas gyöngyházszinű
Feléledt első zsarnoki
Tetszelgő élénk szenvedélyes
Narancsszín kéklő rózsaszínű
Csinos kedveskedő ravaszka
Állva fekve természetes
Feszes nyitott összeszorított
Tündöklő fényű meghasonlott
Ringyós kacarászó vajákos
Sziporkázó hasonlatos
Süket rejtélyes földalatti
Vak faragatlan veszedelmes
Erdős füves vérrelborított
Féktelen zűrös dadogó
Napsütötte fénybeborult
Virágzó homályos hizelgő
Kitanult naív leleményes
Hűséges hűtlen csillagos
Húsos átlátszatlan vonagló
Megrögzött változtathatatlan
Kőből üvegből épitett
Kerek fennkölt népből való
Ellentmondó gátolt körülzárt
Egyenlő súlyos fémszerű
Könyörtelen felmenthetetlen
Döbbent elernyedt megtörött
Sötét bemocskolt megalázott
(...)

Somlyó György fordítása

In PAUL ÉLUARD VERSEI, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977

Jean-Luc Godard: Alphaville (1965)

Natasha's (Anna Karina) speech is a gigantic collage of several verses from Éluard taken from different poems.   
Capitale de La Douleur (The Capital Of Sorrow, 1926) is a book of poetry by Paul Éluard.
..............................................................................................................................................................................................................................