Pages

November 18, 2010

Paul Éluard

(14 December 1895 – 18 November 1952)
.


Épitaphes

La souffrance est comme un ciseau
Qui tranche dans la chair vivante
Et j'en ai subi l'épouvante
Comme de la flèche à l'oiseau
Du feu du désert à la plante
Comme la glace sur les eaux

Mon cœur a subi les injures
Du malheur et de l'injustice
Je vivais en un temps impur
Où certains faisaient leurs délices
D' oublier leurs frères leurs fils
Le hasard m'a clos dans ses murs

Mais dans ma nuit je n'ai rêvé que de l'azur.

*

Je pouvais tout et je ne pouvais rien
Je pouvais tout aimer mais pas assez.

*

Le ciel la mer la terre
M'ont englouti
L'homme m'a fait renaitre.

*

Ci-gî
t celui qui vécut sans douter
Que l'aube est bonne à tous les ages
Quand il mourut il pensa naitre
Car le soleil recommenait.

*

J'ai vécu fatigué pour moi et pour les autres
Mais j'ai toujours voulu soulager mes épaules
Et les épaules de mes frères les plus pauvres
De ce commun fardeau qui nous mène à la tombe
Au nom de mon espoir je m'inscris contre l'ombre.

*

Arrête-toi et souviens-toi de la forêt
De la prairie plus claire sous le soleil vif
Souviens-toi des regards sans brumes sans remords

Le mien s'est effacé le tien l'a remplacé
D'avoir été d'être vivants nous continuons
Nous couronnons le désir d'être et de durer.

Ceux qui m' ont mis à mort ceux qui ne redoutaient
Que de manquer mon cur tu les as oubliés

Je suis dans ton présent comme y est la lumière
Comme un homme vivant qui n'a chaud que sur terre

Seuls mon espoir et mon courage sont restés
Tu prononces mon nom et tu respires mieux

J' avais confiance en toi nous sommes généreux
Nous avançons le bonheur brûle le passé

Et notre force rajeunit dans tous les yeux. 

_________

Photographer: Lee Miller 
-

"Ô toi mon agitée et ma calme pensée
Mon silence sonore et mon écho secret
Mon aveugle voyante et ma vue dépassée
Je n’ai plus eu que ta présence

Tu m’as couvert de ta confiance."


(Dominique aujourd'hui présente

Le Phénix (1951)  / The Phoenix - dedicated to Dominique
-
 Paul and Gala / Paul and Nusch 


"Szép nyughatatlanom te elmém pihenése
Csendülő csöndem és rejtelmes visszhangom te
Látó vakom szememnél messzebb néző szemem
Jelenléted a mindenem


Bizalmadba öltözködöm."
(Dominique ma itt - részlet)


Illyés Gyula fordítása







 Paul Éluard's grave
 Père Lachaise Cemetery, Paris
(click to enlarge)
photos: ms





Sírfeliratok

A szenvedés akár a véső
Amely az élő húsba vág
Én éreztem iszonyatát
Mint a meglőtt madár a vérző
Mintha bokrokba kap a láng
Mintha lágy vízre durva jég nő


Szívem fulladt minden mocsokban
Mit baj s rágalom rávetett
Itt éltem e tisztátlan korban
Hol soknak az volt élvezet
Ha testvért-fiút feledett
Véletlen tömlöcén lakoztam

De éjszakámban is kék égről álmodtam.

*

Mindent tudtam én és semmit se tudtam
Mindent szerettem semmit sem eléggé.

*

Az ég a föld a tenger
A mélybe sújtott
Az ember fölemelt.

*

Itt nyugszik az ki nem szűnt hinni hogy
Ifjúnak aggnak jó a hajnal
S születésnek vélte halálát
Mert épp kelőben volt a nap.

*

Magamért s másokért folyton fáradva éltem
De mindig csak azért csak abban a reményben
Hogy magam és szegény társaim vállait
A sírunkig kísérő tehertől megkíméljem
A homály ellen szólok a reménység nevében.

*

Állj meg és emlékezz az erdőre s hogy a
Mező hogy ragyogott az éles napsütésben
Emlékezz ködtelen és bűntelen szemekre

Az enyém elborult a tiéd lép helyébe
Mert voltunk és vagyunk folytatódunk tovább
Az élet s örökélet vágyával koszorúsan.

*

Nem emlékszel azokra kik halálom okozták
S mástól se féltek csak hogy elvétik szivem

Most is ott vagyok én mint a fény jelenedben
Élő ember akit csak a föld melegít

Nem maradt más csupán bátorságom s reményem
Könnyebben lélegzel ha kimondod nevem

Bíztam benned hiszen nagylelkűek vagyunk
Megyünk s a boldogság felégeti a múltat

És minden szemben újra megifjodik erőnk.

Somlyó György fordítása

_________
Somlyó György: AZ UTAZÁS
Magvető, Budapest, 1984

No comments:

Post a Comment