Ady Endre: Az Úr Illésként elviszi mind...

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek. 

Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög. 

Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere. 

Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

On Elijah's chariot

The Lord, like Elijah, gathers up
His darlings, those with harshest lots:
Those gifted with quick hearts of flame
Become his fiery chariots.

Elijah’s nation rush to heaven
And stop there in perpetual snow,
To ice-bound Himalayan peaks
Their ragged rattling chariots go.

Bleak statelessness, nor earth nor heaven,
By winds of fate they’re tossed and hurled.
Elijah’s car makes for the cool
And wicked beauties of the world.

Their hearts burn bright, their brows are hung
With icicles. And how Earth laughs.
The Sun meanwhile strews diamond dust
Like ice along their frozen paths.

Translated by George Szirtes

Endre Ady (November 22, 1877 - January 27, 1919)

.

I Want To Be Loved

I am no heir, no proud ancestor,
I have no friend, no brother, sister,
I have never belonged,
I have never belonged.

I am, like every human: Highness,
Iceberg, enigma, strange and timeless,
Distant will-o'-the-wisp,
Distant will-o'-the-wisp.

But, oh, I can't remain unspoken,
I have to bare myself wide open,
Behold me, everyone,
Behold me, everyone.

In all self-torture, in every song,
I want to be loved, to belong.
Belong to somebody,
Belong to somebody.  

(1909)

Translation by Peter Zollman

***

Sem utódja, sem boldog őse...

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié. 

1909

.

Ady Endre (1877-1919)

A MAGYAR UGARON

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humusig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

 Székely Aladár: Ady Endre portréja (1910. január 1.)

The Magyar Fallow

I walk on meadows run to weed,
on fields of burdock and of mallow.
I know this rank and ancient ground -
this is the Magyar fallow.

I bow down to the sacred soil;
this virgin ground is gnawed, I fear.
Hey, skyward groping seedy weeds,
are there no flowers here?

While I look at the slumbering earth,
the twisting vines encircle me,
and scents of long dead flowers steep
my senses amorously.

Silence. I am dragged down and roofed
and lulled in burdock and in mallow.
A mocking wind flies whisking by
above the mighty fallow.

Translated by Anton N. Nyerges

***

On the Hungarian Fallow (1906)

I walk a land, fertile of old,
But now grown wild with millet-grass and tares.
This fallow field is Hungary,
For which none cares.

Low to the sacred soil I bend,
Some baneful thing its purity now sours.
Alas, you skyward-stretching weeds,
Are there no flowers?

The spirit of the land sleeps on.
I watch. About me tendrils sinuate.
The cherished scents of flowers long dead
Intoxicate.

Silence. The millet-grass and tares
Drag me down, stupefy, envelop, and
A mocking wind wafts by above
Our fallow Land.

Translated by Bernard Adams

______
Ady Endre összes költeményei

.

Ady Endre

(Hungarian,  November 22, 1877 - January 27, 1919)

.

PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

[Ady Endre összes költeményei]

André Kertész: Un poeme de Ady

 ['Párisban járt az ősz' ( Itt járt az ősz )]
(Source)

AUTUMN PASSED THROUGH PARIS

Autumn slipped into Paris yesterday,
came silently down Boulevard St Michel,
In sultry heat, past boughs sullen and still,
and met me on its way.

As I walked on to where the Seine flows by,
little twig songs burned softly in my heart,
smoky, odd, sombre, purple songs. I thought
they sighed that I shall die.

Autumn drew abreast and whispered to me,
Boulevard St Michel that moment shivered.
Rustling, the dusty, playful leaves quivered,
whirled forth along the way.

One moment: summer took no heed: whereon,
laughing, autumn sped away from Paris.
That it was here, I alone bear witness,
under the trees that moan.

Translated by Doreen Bell


[Hundred Hungarian Poems, Albion Editions, Manchester, 1976]


*

AUTUMN SLIPPED INTO PARIS

Autumn slipped into Paris yesterday,
gliding silently down Rue Saint Michel,
beneath the noonday Dog and hush of trees
she met me with her spell.

I had been sauntering toward the Seine;
small-fry kindling-songs smouldered in my head,
purple and pensive, strange and smokey-hued;
that I'll soon die, they said.

Then autumn whispered something from behind.
The road of Saint Michel began to shake.
Wish, wish - the jesting leaves arose in swirls
along the gusty wake.

One moment - summer had not even blenched,
and autumn fled away with mocking ease.
She came, but that she came, alone I knew
beneath the moaning trees.

Translated by Anton N. Nyerges and Adam Makkai

[In Quest of the 'Miracle Stag': The Poetry of Hungary]


*

ADY Endre

Fotó: Székely Aladár

..............................................................................................................................................................................................................................

Ady Endre ( 1877-1919)

Endre ADY and Csinszka (Berta BONCZA)

Őrizem a szemed 

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

1918

~

I Guard Your Eyes

With my old man's wrinkled hand,
with my old man's squinting eyes,
let me hold your lovely hand,
let me guard your lovely eyes.

Worlds have tumbled, through their fall
like a wild beast chased by fright
I came, and I on you did call
scared, I wait with you inside.

With my old man's wrinkled hand,
with my old man's squinting eyes,
let me hold your lovely hand,
let me guard your lovely eyes.

I do not know why, how long
can I thus remain for you -
but I hold your lovely hand
and I guard your lovely eyes.

(tr. by Adam Makkai)

~

Ich behüte deine Augen

In meiner schon alternden Hand
Halte ich deine Hand.
Mit meinen schon alternden Augen
Behüte ich deine Augen.

Ein Urwild, von Schrecken gejagt
Im Weltenuntergang,
So kam ich zu dir,
Ich warte mit dir verzagt und bang.

In meiner schon alternden Hand
Halte ich deine Hand.
Mit meinen schon alternden Augen
Behüte ich deine Augen.

Ich weiß nicht, warum und wie lang
Wirst du an mich noch glauben.
Aber ich halte deine Hand
Und behüte deine Augen.

(Heinz Kahlau)

Source

............................................................................................................................................................................................................................