Pages

Showing posts with label Örkény István. Show all posts
Showing posts with label Örkény István. Show all posts

April 9, 2014

Örkény István (1912. ápr. 5. - 1979. jún. 24.)

Ismeretlen fotográfus

"EZ A VILÁG A LEGTÖKÉLETESEBB AZ ÖSSZES LEHETSÉGES VILÁGOK KÖZÖTT"
Déry Tibornak

- De vajon miért hallgatok?
- Miért?
- Mert nem jut semmi az eszembe - mondta, az orrát kifújva. - A tökéletes boldogság állapota.
- Sokan vagyunk így ebben az országban - feleltem. - Boldog ország!
- Boldog kor! - mondta. - Mert ha történetesen  valakinek mégis eszébe jutna valami értelmes dolog, az már csak a megvalósult tökéletes világot tökéletesíthetné tovább, ami nonszensz, mert a tökéletesnek nincs sem közép-, sem felsőfoka.
Ha tehát valakinek mégis eszébe jutna valamilyen értelmes dolog, akkor világunk nem lehet tökéletes.
- S akkor?
- Akkor nekem is eszembe jutna valami.
- És semmi?
- Semmi.
- Ez esetben világunk kétségkívül elérte a tökéletesség állapotát - mondtam.


BEVÉGEZETLEN RAGOZÁS

Sokszor csak úgy magam elé nézek
Sokszor csak úgy magad elé nézel
Sokszor csak úgy maga elé néz

Sokszor csak úgy magunk elé nézünk ---

________
Örkény István, Egyperces novellák, Palatinus, 2000



Korábban/ Previously:



September 24, 2012

Örkény István: Egyperces novellák / One Minute Stories


Közvélemény-kutatás
(1968)
 
Nálunk is megalakult s már meg is kezdte működését az első hazai közvélemény-kutató intézet.
    Kérjük a lakosság megértő támogatását.
    Mutatóba közöljük első vizsgálatunkat, melyet annak a kérdésnek szentelünk, hogy miképpen vélekednek az emberek hazánk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az eredmény megbízhatósága érdekében 2975 különböző rendű, rangú, munkakörű és felekezetű személynek az alábbi kérdőívet küldtük ki:



1. Véleménye a jelenlegi rendszerről

a) Jó.

b) Rossz.
c) Se jó, se rossz, de azért egy kicsikét jobb is lehetne.
d) Bécsbe vágyik.

2. Érzi-e a XX. század emberének magányosságát


a) Egészen magányos.

b) Majdnem egészen magányos.
c) Úgyszólván egészen magányos.
d) Néha beszélget a házfelügyelővel.

3. Kulturális igényei


a) Moziba, meccsre, kocsmába jár.

b) Néha kinéz az ablakon.
c) Még az ablakon se néz ki.
d) Helyteleníti Mao Ce-Tung nézeteit.

4. Milyen a filozófiai képzettsége?


a) Marxista.

b) Antimarxista.
c) Csak Rejtő Jenőt olvas.
d) Alkoholista.

Eredmény:


1. Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt.

2. Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán.
3. A jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik.


(Megjegyzés: sűrítik)

______
Örkény Istán: Egyperces novellák, Palatinus, 2000


 Keleti Éva - Örkény István (1912-1979), 1971


public opinion survey
(1968)

The Hungarian Public Opinion Research Office has just conducted its first survey, the results of which have recently been made public. The question asked was: How do people see the past, present, and future of the nation? In order to insure credible results, the bureau sent out questionnaires to 2 975 citizens of various social standings, ranks, professions and religious persuations.

The questions were as follows:

1. Your opinion of the present regime is:
    a) favourable
    b) unfavourable
    c) neither favourable nor unfavourable but a little improvement wouldn’t hurt
    d) I want to move to Vienna.

2. Do you feel alienated?
    a) I feel completely alienated
    b) I feel almost completely alienated
    c) I am, so to speak, pretty thoroughly alienated
    d) from time to time I manage to talk to the Party Secretary.

3. What are your cultural interests?
    a) I go to the movies, ball games and bars
    b) from time to time I look out the window
    c) I do not even look out the window
    d) I disapprove of Mao Tse Tung’s Little Red Book.

4. Your philosophical orientation tends toward:
    a) Marxism
    b) anti-Marxism
    c) science fiction
    d) alcoholism.

The results of the survey indicate that the people of Hungary hold the following views in common:
1. During the past twenty years, Hungary has been a paradise on  earth.
2. Hungary is still a paradise on earth, except bus No. 19 tends to run behind schedule.
3. Hungary’s future will be even brighter provided they add more buses to line No. 19.

Translated by Judith Sollosy


Source and more: HLO

***




Korábban/ Previously:
  

April 5, 2012

Örkény István (1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.)


Magyarország, rögeszme (Orv.: "Fixa idea") Tízmillió lakosa van.
Újabb hírek szerint gyógyítható, bár úgy sokat veszít a bájából.

Professzorok a bíróság előtt (részlet)

*

HUNGARY. A mania (med. fixa idea) with a population of ten million. It is now generally regarded as curable, though this would take away much of its charm.

Professors before the bench (excerpt)

Fotó: Balla Demeter


In memoriam dr. H.G.K.

"Hölderlin ist ihnen unbekannt?" - kérdezte dr. K.H.G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az?  - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.

*

In memoriam dr. H.G.K.

"Hölderlin ist ihnen unbekannt?" Dr. H.G.K. asked as he dug the pit for the horse’s carcass.
"Who is that?" the German guard growled.
"The author of Hyperion," said Dr. H.G.K., who had a positive passion for explanations. "The greatest figure of German Romanticism. How about Heine?" he tried again.
"Who're them guys?" the guard growled, louder than before.
"Poets," Dr. H.G.K. said. "But Schiller. Surely you have heard of Schiller?"
"That goes without saying," the German guard nodded.
"And Rilke?" Dr. H.G.K. insisted.
"Him, too," the German guard said and, turning the color of paprika, shot Dr. H.G.K. in the back of the head.

Translation by Judith Sollosy


_____
Örkény István: Egyperces novellák, Palatinus, 2000
István Örkény: More One-Minute Stories. Corvina, Budapest, 2007.
 


December 23, 2011

István Örkény (1912-1979)

A bright and distant future

Approximately a hundred or a hundred-and-fifty years from now, on a bright summer’s day, every church bell in the nation will ring out at the same time. Most people won’t give it a second thought, whereas the chiming of the church bells will herald in a new age.
The former royal castle at Visegrád will have been rebuilt by then,*its former splendor enhanced, its halls even larger, its hanging gardens greener. At the inauguration ceremony – this is why the church bells will be chiming – some old timers will burst into tears, little wonder, considering that that will be the moment, that great and glorious moment, when the thousand year old, relentless chain of our misfortunes will have come to an end.
Visegrád will once again be the royal seat not only of this tiny country, but of the Danubian Hungarian Republic, whose shores will be washed by four or five seas** he republic will be called Danubian in order to differentiate it from the Hungarian Republic of the Lower Rhine. The latter will not be inhabited by Hungarians though, not even then, just the people of the Lower Rhine in their threadbare clothes, who will have called themselves Magyar, hoping it would improve their luck.
If only I could describe what it will be like to be a Magyar in that bright and distant future! Let me just say that in a mere hundred-and-fifty years, the word ‘magyar’ will have become a verb which will have entered every language in the world – what’s more, with pleasant connotations, I might add. For instance, in French, “to magyar” will mean: I am giving myself a blow job. In Spanish: to find money on the street and reach down for it. In Catalan: I can bend down with the greatest of ease now that the pinched nerve in my back has been miraculously cured. And should someone in London say, “I am going to magyar,” it will mean: You see that gorgeous creature over there? Well, I’m going to go up to her straight away, put my arm through hers, take her home, and….” (Here a four letter word follows.)
Another example. In seven civilized languages (Norwegian, Greek, Bulgarian, Basque, etc.) “I magyar, you magyar, he/she/it magyars” (because the verb will be subject to proper conjugation) will mean: I am (you are, he/she/it is) eating crispy roast duck with fresh home-made cucumber salad while Yehudi Menuhin plays a csárdás in my ear.
Furthermore, in Lithuanian, “Mom, can I go to magyar?” “Sure, magyar, if you want to,” will mean that a little boy wants to go to the movies and after thinking it over, his mother gives her consent, even though the movie is not recommended for viewers under eighteen.
But never mind foreign nations! Even here at home, many things will be called by other names. For instance, ‘vanilla’, which is of foreign derivation, will have been replaced by ‘háború’ the Hungarian word for war, since it will have lost its original meaning by then. Thus, the sign above the ice cream counter at the pastry shop in Visegrád will read:

Strawberry
Punch
Háború
Chocolate.
This is what our lives will be like. All we have to do now is survive the next hundred-and-fifty years as best we can.

1967

* The royal castle of Visegrád, built around 1320, was celebrated for its beauty and grandeur. Its decline began in earnest when it fell to the Turks in 1543, which marked the beginning of Hungary’s „thousand year old, relentless chain of misfortunes.”
** Hungary, “in the heart of Europe”, is a landlocked country.



Translated by Judit Sollosy



Örkény István: NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE!

Körülbelül száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!
Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen - azt jelzi majd a harangkongás - néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria.
Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait. "Dunainak" azért fogják hívni a köztársaságot, nehogy összekeverjék egy másikkal, az Alsórajnai Magyar Köztársasággal. Ez utóbbit akkor se magyarok lakják majd, hanem kopott öltözékű, elnyűtt alsórajnaiak, akik csak kabalából vették föl a magyar nevet.
Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a "magyar" szó - potom száztizenöt év alatt - igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
"Magyarni" franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: "Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam." És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: "Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek,
megszólítom, belekarolok, hazaviszem és ..." (Itt egy csúnya szó következik.)
Más példa: "Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: "Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a 'Csak egy kislány'-t húzza a fülembe."
Továbbá: "Anyuka, mehetek magyarni? - Magyarhatsz!" - lettül azt jelenti, hogy egy kisfiú elkéredzkedik moziba, s az édesanyja, némi habozás után elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc éven felüliek látogathatják.
De hagyjuk a külföldet! Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a "vanília" helyett, mely idegen szó, a "háború" megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:

Eper
Puncs
Háború
Csokoládé
Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.

 

_______

Örkény István: Egyperces novellák, Palatinus, 2000

November 1, 2010

Örkény István

(Hungarian, 1912-1979)
.
There’s always hope
(Die Hoffnung stirbt nie)

"Of course a crypt will cost you, especially along the main route," the clerk cautioned his new customer. "It doesn't have to be on the main route," the customer explained. "Provided the lining is made of concrete."
"Did you say concrete?" the clerk asked, visibly taken aback. "That is a most unusual request. But it can be attended to."
He pushed the standard price list to the side and made new calculations on a fresh slip of paper. A crypt lined with concrete, even without a tombstone thrown in, and lying on a side path, would still come with a stiff price tag. But the customer said he did not mind. Then he began to bite his nails.
"By the way," he added after some time. "The crypt will have to have a funnel."
"What sort of funnel?" the clerk, who we might add was appropriately dressed in black, asked.
"I'm not sure," the customer confessed. "Something like a chimney. Or a conduit. Or like what they have on boats. Or in wine cellars, if you know what I mean."
The clerk did not know what the customer meant. The engineer who was summoned at this point was not much help either. He had to have everything explained to him twice over, and even then he just hemmed and hawed.
"If I may ask," he ventured, "what should this funnel be made of?"
"That is entirely up to you," the customer said. "You are the expert."
"May I suggest slate?" the engineer said. "Or would you prefer brick? Or plain metal?"
"What do you recommend?" the customer asked. "Frankly," the engineer said, "I don't understand any of this. Why not stick to slate?"
"Slate will do just fine," the customer said, relieved they had got that out of the way at last. Then occupied with some new problem, he fixed the engineer with his eye. "Ah … just one more thing," he added. "The crypt must be wired for electricity." "Electricity?" the clerk and the engineer piped in unison. "What on earth for?"
"To light up the place," the customer said. "I have a mortal fear of the dark."

Translated by Szöllősy Judit

Örkény István (c. 1968-69)

Mindig van remény

– Egy kripta különben sem olcsó – közölte a tisztviselő. – A legkevésbé a főútvonalon.
– Nem kell neki a főútvonalon lenni – mondta az érdeklődő. – Az a fontos, hogy betonozva legyen.
– Betonozva? – hökkent meg a tisztviselő. – Szokatlan, kérem. De azért lehet.
Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára. Az érdeklődő azonban kijelentette, hogy nem baj.
Rágta a körmét. Gondolkozott.

– Továbbá – mondta – kell bele egy cső.
– Miféle cső? – kérdezte a fekete ruhás tisztviselő.
– Magam sem tudom. Mint egy kémény. Mint egy kürtő. Mint a hajókon. Vagy amilyen a borospincékben van.
A mérnök, akit a tisztviselő odahívott, elég lassú észjárású volt. Kétszer is elmagyaráztatta magának a dolgot, s még utána is csak hümmögött.
– Ha meg szabad kérdezni – kérdezte –, miből legyen az a cső?
– Azt már önöknek kellene tudni – mondta kissé türelmét vesztve az érdeklődő.
– Palából jó lesz? – kérdezte a mérnök. – Vagy inkább kitéglázzuk? Vagy legyen egyszerűen valamilyen fém?
– Ön mit ajánl? – kérdezte az érdeklődő.
– Én semmit sem értek az egészből – mondta a mérnök. – De a legkézenfekvőbb volna a pala.
– Legyen pala – mondta az érdeklődő, és mélázva nézte a nehéz felfogású mérnököt. – Továbbá – mondta aztán – be kellene vezetni a villanyt.
– A villanyt? – bámultak rá mind a ketten. – Minek oda villany?
– Jó kérdés – mondta bosszúsan az érdeklődő. – Hogy ne legyen sötét.
_________
Örkény István: Egyperces novellák, Palatinus, 2000