je suis ce cours de sable qui glisse
entre le galet et la dune
la pluie d’été pleut sur ma vie
sur moi ma vie qui me fuit me poursuit
et finira le jour de son commencement
cher instant je te vois
dans ce rideau de brume qui recule
où je n’aurai plus à fouler ces longs seuils mouvants
et vivrai le temps d’une porte
qui s’ouvre et se referme
3.
que ferais-je sans ce monde sans visage sans questions
où être ne dure qu’un instant où chaque instant
verse dans le vide dans l’oubli d’avoir été
sans cette onde où à la fin
corps et ombre ensemble s’engloutissent
que ferais-je sans ce silence gouffre des murmures
haletant furieux vers le secours vers l’amour
sans ce ciel qui s’élève
sur la poussière de ses lests
que ferais-je je ferais comme hier comme aujourd’hui
regardant par mon hublot si je ne suis pas seul
à errer et à virer loin de toute vie
dans un espace pantin
sans voix parmi les voix
enfermées avec moi
Samuel Beckett (1979)
Photo by Richard Avedon
2.
my way is in the sand flowing
between the shingle and the dune
the summer rain rains on my life
on me my life harrying fleeing
to its beginning to its end
my peace is there in the receding mist
when I may cease from treading these long shifting thresholds
and live the space of a door
that opens and shuts
3.
what would I do without this world faceless incurious
where to be lasts but an instant where every instant
spills in the void the ignorance of having been
without this wave where in the end
body and shadow together are engulfed
what would I do without this silence where the murmurs die
the pantings the frenzies towards succour towards love
without this sky that soars
above its ballast dust
what would I do what I did yesterday and the day before
peering out of my deadlight looking for another
wandering like me eddying far from all the living
in a convulsive space
among the voices voiceless
that throng my hiddenness
-- translated from French by the author (Source)
Samuel Beckett after a days rehearsal
for "Waiting for Godot" (London, 1984)
Photo by John Minihan
Négy költemény (részlet)
2.
ez a homokpergés vagyok
kavics és dűne közt
életemre nyári eső szakad
rám az életem hajszolva futamodva
a kezdetéhez mely a vég
nyugszom majd távolodó ködben
ha az örök-más küszöb-járást elhagyhatom
és egy ajtó tere leszek
mely nyílik és bezárul
kavics és dűne közt
életemre nyári eső szakad
rám az életem hajszolva futamodva
a kezdetéhez mely a vég
nyugszom majd távolodó ködben
ha az örök-más küszöb-járást elhagyhatom
és egy ajtó tere leszek
mely nyílik és bezárul
3.
e világ nélkül mit kezdenék se arc se kérdés
hol legyek végső ha nem oly pillanatban hol a pillanat
mind beleömlik a semmibe a megvolt-már-nemtudásba
mit kezdenék e hullám nélkül hol végezetül
együtt merül a test az árny
mit e csönd nélkül hol a neszezés kihal
a zihálás az őrület segítségért szerelemért
az ég nélkül mely pornehezéke
fölött egyre emelkedik
mit kezdenék amit tegnap meg tegnapelőtt
kajütablakomon lesve hátha vándorol valaki
más is mint én örvénylik messze mindentől ami él
mint én e rángó térben
hangtalanul a hangok közt melyek
rejtezésemben szoronganak
(1948)
Tandori Dezső fordítása
[In: FÖLD ÉS VADON, Válogatott versfordítások, Európa, Budapest, 1978]
..............................................................................................................................................................................................................................
