Another Dimension
Over meadows of Brittany, the lark
Flames sunward, divulging, in tinseled fragments from
That height, song. Song is lost
In the blue depth of sky, but
We know it is there at an altitude where only
God's ear may hear.
Dividing fields, long hedges, in white
Bloom powdered, gently slope to the
Blue of sea that glitters in joy of its being.
Once I lay on the grass and looked upward
To feel myself redeemed into
That world which had no meaning but itself,
As I, lying there, had only the present, no future or past.
Yes - who was the man who on the midnight street corner,
Alone, once stood, while sea-fog
Put out last lights, electric or heavenly?
Who knows that history is the other name for death?
Who, from the sweated pillow, wakes to know
How truth can lie? Who knows that jealousy,
Like a chinch-bug under the greenest turf, thrives?
Who learned that kindness can be the last cruelty?
I have shut my eyes and seen the lark flare upward.
All was as real as when my eyes were open.
I have felt earth breathe beneath my shoulder blades.
I have strained to hear, sun-high, that Platonic song.
It may be that some men, dying, have heard it.
Source: The Collected Poems of Robert Penn Warren
Robert Penn Warren with Frodo, his Cocker Spaniel,
Photo: Jill Krementz
AZ IDŐ HALÁLA
Bretagne rétjei fölött a pacsirta
Lobog a nap felé, szórja, csillámlásként e
Magasból, énekét. Az ének elvész
Az ég kék mélyén, de mi
Tudjuk, ott van fönn, annyira fönn, hogy
Isten füle hallhatja csupán.
Mezőket osztva, sövények fehér virággal
Hintve, szelíden ereszkednek a tenger
Kékje felé, mely tündököl, hogy van, az örömtől.
A fűben hevervén fölnéztem egyszer,
S éreztem, visszaváltódom e világba,
Melynek nincs jelentése, csak maga, ahogy
Nekem, fekvén ott, jelenem volt csak, se jövőm, se múltam.
Igen - ki volt az az ember, aki éjféli utcasarkon,
Egykor, magányosan ott állt, míg a tengeri köd
Kioltogatta a végső égi - vagy villany - fényeket?
Ki tudja, a történelem másik név csak a halálra?
És aki, izzadt párnán, felriad, érzi:
Hazudhat az igazság? Aki tudja: a féltékenység,
Mint ganajtúró, a legzöldebb gyep alatt is tenyészik?
Ki érti már, a kedvesség a végső kegyetlenség lehet?
Lehunytam a szemem és láttam, föl, föl lobog a pacsirta.
Minden oly valós volt, mintha a szemem nyitva lenne.
Éreztem, ott lélegzik a föld a lapockám mellett.
Erőlködtem, hadd hallanám nap-magasban azt a platóni dalt.
Hogy hallották is némelyek, haldokolva, meghihető.
Tandori Dezső fordítása
[Robert Penn Warren: Az idő halála, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991]
..............................................................................................................................................................................................................................
