Vaktérkép
Fiamnak
Csuszamló rétegek, hegyláncok arca,
a tudatmélyi Mariana-árok, magma
a lélekben, minek,
minek a megdőlt erdők, vonuló varjak,
tévelygő folyamok, élnek, kihalnak,
jégtáblán pingvinek,
úszik a felhők szakadt DNS-lánca,
a vizek lehunyt szemű vonulása
minek, ha nem talál
medret, csak húzza folyton szomorú
útját és bárhová ér, az háború,
árkot ír a halál,
nevekkel, születéssel, szerelemmel
szaggatott kiáltással nem kell
már a világot
összekuszálni: városok, hasbeszélő
sors, emlékek völgykatlana, élő
vonalak, látod,
mind hogy bolyong és nincs egynek se útja,
mindig, mindig az anyák szülik újra
az árvaságot.
[Tóth Krisztina, Magas labda, Magvető, Budapest, 2009]
Krisztina Tóth
Blank Map
To my son
The faces of the mountain ranges, grinding strata,
the Mariana Trench of the unfathomed mind, the lava
in the soul; why, who knows
why the wind-felled forests, the hobo ravens
live and die, the straying rivers,
penguins on their shirking floes,
the tattered helices of the cloud,
the blinded wandering of the flood,
why, if it can not scent
a course it simply drags its sad ways
and anywhere it goes it’s war,
death scores a trench
with names, with birth, with love
with which we should not have
entangled the earth,
our towns, our voice-throwing fortune,
the deep valley basin of memories, living lines,
you see, how they all go forth,
wandering, and have no way of their own;
always, always, it’s the mothers, the orphanhood to which, again,
they’re giving birth.
Translated by Antony Dunn
~
Source: The Hungarian Quarterly, Spring, 2010
..............................................................................................................................................................................................................................
