A XIX. század költői
részlet
(...)
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
1847
Petőfi Sándor
(1823. január 1. - 1849. július 31. ?)
...
When all men lift the horn of plenty
in one happy equality,
when all men have an equal station
at the table of justice, and, see
the spiritual light break shining
through the windows of every house
then we can say, no more wandering,
Canaan is here, let us rejoice!
And till then? Till then is no resting,
till then the struggle has no end.
It may be life is unrewarding
for every fighting drop we spend,
but then death comes with gentle kisses
to close our eyes, and softly lowers
our bodies deep into the earth with
pillows of silk and cords of flowers.
Pest, January 1847
Translated by Edwin Morgan
from 'THE POETS OF THE NINETEENTH CENTURY'
Source: babelmatrix.org
..............................................................................................................................................................................................................................
