They will never die on that battlefield
nor the shade or wolves recruit their hoard like brides of
wheat on all horizons waiting there to consume battle's end
There will be no dead to tighten their loose bellies
no heap of starched horses to redsmash their bright eyes
or advance their eat of dead
They would rather hungersulk with mad tongues
than believe that in that field no man dies.
They will never die who fight so embraced
breath to breath eye knowing eye impossible to die
or move no light seeping through no maced arm
nothing but horse outpanting horse shield brilliant upon
shield all made starry by the dot ray of a helmeted eye
ah how difficult to fall between those knitted lances
And those banners! angry as to flush insignia across its
erasure of sky
You'd think he'd paint his armies by the coldest rivers
have rows of iron skulls flashing in the dark
You'd think it impossible for any man to die
each combatant's mouth is a castle of song
each iron fist a dreamy gong flail resounding flail
like cries of gold
how I dream to join such battle!
a silver man on a black horse with red standard and stripped
lance never to die but to be endless
a golden prince of pictorial war
Gregory Corso: Gasoline
Paolo Uccello: Micheletto da Cotignola Engages in Battle,1450s
Tempera on wood, 180 x 316 cm, Musée du Louvre, Paris
Tempera on wood, 180 x 316 cm, Musée du Louvre, Paris
Uccello
Sose halnak meg ezen a csatatéren
farkasok árnya se szedi össze elszórt csontjaikat
mint kalászt bármily ég alatt kivárva a csata végét
Nem lesz halott aki kilógó beleit szorítsa
se lovak kinyúlt serege fényes szemüket összezúzni,
sem szolgáltatni halotti torukat
Balga nyelvükkel éhenvesznének inkább
minthogy elhiggyék hogy e téren egy halott se marad
Sose halnak meg akik így harcolnak összefonódva
lehellet lehelleten szem szemet ismer lehetetlen így a halál
vagy a mozdulat fény se hasít be fegyver sem hatol át
csak egymás szájába lihegő lovak sisakon ragyogó sisakok
mind megdermed egy rostélyfödte szem pont-sugarától
ó be nehéz is elesni ez összeakasztott lándzsák között
S azok a zászlók! dühödten vetítik címerüket az ég tisztásaira
Mintha jeges patak partján festette volna e seregeket
míg vas-koponyák úsztak le surranva a sötétben
Mintha lehetetlen lenne meghalnia egynek is
minden harcos ajka a dalnak erődje
minden vasököl egy álmodó dob dárda dárdán
csendül mint arany recsegés
minden álmom egy ilyen csatába rohanni!
ezüst harcos fekete ménen vörös lobogóval és
színes
lándzsával sose halni meg ez maradni örökké
egy festői csata aranyos hercege
Somlyó György fordítása
In: ÉSZAK-AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Komosz Könyvek, 1966
~
Gregory Corso sitting in Acropolis, Roma, October, 1959
Photographer: James Burke (Source)
.............................................................................................................................................................................................................................Photographer: James Burke (Source)
