Ágnes Nemes Nagy (Hungarian, 1922-1991)

DEFEND IT

Defend it if you can, admit: it was worth it,
it was worth it, admit that it's good like this,
it was worth every uphill scramble,
the wise resolve, the striving,
the slow switch-blade knife,
that instructor of treachery,
admit, admit that it was worth it, the mind's
candy-striped flashy love
that slices into a dark room,
it was worth this choking
gasp of breath, this illusion
of reason, this mute word,
abstraction, distinction,
the heart that convulsively bursts into flame,
the heart in pot-bellied snow-clouds,
as if inside, while the snow stabs down,
a town were burning endlessly,
say to the moment it was worth it,
while unremittingly on the two shoulders,
on the two wrists, on the two feet
of the indefensible terror's
torn wounds they ooze open
spilling black blood —

Translated by Bruce Berlind

Ágnes NEMES NAGY

VÉDD MEG

Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató,
a bölcs szándék, törekedés,
a titkos élű, lassu kés,
orv pusztulásra oktató,
mondd, mondd, hogy megérte az elme
sötét szobába hasító
csíkosan villogó szerelme,
megérte ez a fulladó
lélegzetvétel, ez a képzelt
értelem, ez a néma szó,
absztrakció, distinkció,
a szív, a rángva gyulladó,
a szív, hasas hófellegekben,
minthogyha bent, míg vág a hó,
egy város égne véghetetlen,
megérte, mondd a pillanatnak,
míg a két vállon szüntelen,
a két csuklón, két lábfejen
a védhetetlen iszonyatnak
fekete vérrel csorduló
tépett sebei fölfakadnak —

[Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei, Osiris, Budapest, 2003] 

..............................................................................................................................................................................................................................

Ágnes Nemes Nagy (Hungarian, 1922–1991)

.
Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

[Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei 2. jav. kiad., Osiris Kiadó, Budapest, 2003]

  Ágnes, Nemes Nagy

(1922-1991)

Trees

It's time to learn. The winter trees.
How head to toe they're clad in frost.
Stiff monumental tapestries.

It's time to learn that region where
the crystal turns to steam and air,
and where the trees swim through the mist
like something remembered but long lost.

The trees, and then the stream behind,
the wild duck's silent sway of wing,
the deep blue night, white and blind,
where stands the hooded tribe of things,
here one must learn the unsung deeds
of heroism of the trees.

Translated by George Szirtes

[Source: The Guardian, May 15, 2004]

.............................................................................................................................................................................................................................