(French, October 3, 1897 – December 24, 1982)
.
Les Yeux d'Elsa
Tes yeux sont si profonds qu'en me penchant pour boire
J'ai vu tous les soleils y venir se mirer
S'y jeter à mourir tous les désespérés
Tes yeux sont si profonds que j'y perds la mémoire
À l'ombre des oiseaux c'est l'océan troublé
Puis le beau temps soudain se lève et tes yeux changent
L'été taille la nue au tablier des anges
Le ciel n'est jamais bleu comme il l'est sur les blés
Tes yeux dans le malheur ouvrent la double brèche
Par où se reproduit le miracle des Rois
Lorsque le coeur battant ils virent tous les trois
Le manteau de Marie accroché dans la crèche
Une bouche suffit au mois de Mai des mots
Pour toutes les chansons et pour tous les hélas
Trop peu d'un firmament pour des millions d'astres
Il leur fallait tes yeux et leurs secrets gémeaux
L'enfant accaparé par les belles images
Écarquille les siens moins démesurément
Quand tu fais les grands yeux je ne sais si tu mens
On dirait que l'averse ouvre des fleurs sauvages
Cachent-ils des éclairs dans cette lavande où
Des insectes défont leurs amours violentes
Je suis pris au filet des étoiles filantes
Comme un marin qui meurt en mer en plein mois d'août
J'ai retiré ce radium de la pechblende
Et j'ai brûlé mes doigts à ce feu défendu
Ô paradis cent fois retrouvé reperdu
Tes yeux sont mon Pérou ma Golconde mes Indes
Il advint qu'un beau soir l'univers se brisa
Sur des récifs que les naufrageurs enflammèrent
Moi je voyais briller au-dessus de la mer
Les yeux d'Elsa, les yeux d'Elsa, les yeux d'Elsa
Photographer: Ralph Morse / LIFE
*
Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükrében arcukat bámulták a napok
Belé hal mind akit reménye elhagyott
Szemed oly mély lehull az emlék benne holtan
Sirály sikolt a vad tenger dühe remeg
Hirtelen kiderül s szemed színe megolvad
Felhőből szab kötényt a nyár az angyaloknak
Sosem oly kék az ég mint a búza felett
Hiába űzi a menny bánatát a kék szél
Fénylőbb a te szemed ha benned könnyed ég
Féltékeny rá a friss esők utáni ég
Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél
Hétfájdalmú anya ó nedves ragyogás
Hét tőr ütötte át a színek szőtte prizmát
Legélesebb a nap ha könnyben úszva int rád
Kékebb az írisz is ha pettyezi a gyász
Balsorsban a szemed kettős rést nyit hol újra
Éled a mágusok csodája mikor a
Barlangban reszketőn meglátták Mária
Kabátját a szerény jászol fölé borulva
A szavak májusán egyetlen száj elég
Minden sóhajnak és minden éneknek éppen
De annyi csillag ég hogy szűk nekik az ég fenn
Add kölcsön két szemed iker igézetét
A gyermek szédülőn képektől és csodáktól
Nem tárja két szemét olyan kerekre mint
Szemed ha ámulón s áltatva rám tekint
Mintha vad szirmokat nyitna valami zápor
Villámot rejt szemed levendulája tán
Hol dúlt szerelmüket emésztik tünde férgek
Lehulló csillagok szálán lebegve élek
Mint süllyedő hajós augusztus éjszakán
Zsákmányom lett ez a dús rádium de máris
Égeti ujjamat mint tiltott lángfolyó
Ó éden százszor is villanó illanó
Szemed az én Perum Golcondám Indiám is
Egy fényes éjszakán a világ szerteszét
Törött egy zátonyon jelzőtűz gyúlt a szirten
S én a tenger fölött ott láttam égni híven
Elza szemét Elza szemét Elza szemét
Tükrében arcukat bámulták a napok
Belé hal mind akit reménye elhagyott
Szemed oly mély lehull az emlék benne holtan
Sirály sikolt a vad tenger dühe remeg
Hirtelen kiderül s szemed színe megolvad
Felhőből szab kötényt a nyár az angyaloknak
Sosem oly kék az ég mint a búza felett
Hiába űzi a menny bánatát a kék szél
Fénylőbb a te szemed ha benned könnyed ég
Féltékeny rá a friss esők utáni ég
Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél
Hétfájdalmú anya ó nedves ragyogás
Hét tőr ütötte át a színek szőtte prizmát
Legélesebb a nap ha könnyben úszva int rád
Kékebb az írisz is ha pettyezi a gyász
Balsorsban a szemed kettős rést nyit hol újra
Éled a mágusok csodája mikor a
Barlangban reszketőn meglátták Mária
Kabátját a szerény jászol fölé borulva
A szavak májusán egyetlen száj elég
Minden sóhajnak és minden éneknek éppen
De annyi csillag ég hogy szűk nekik az ég fenn
Add kölcsön két szemed iker igézetét
A gyermek szédülőn képektől és csodáktól
Nem tárja két szemét olyan kerekre mint
Szemed ha ámulón s áltatva rám tekint
Mintha vad szirmokat nyitna valami zápor
Villámot rejt szemed levendulája tán
Hol dúlt szerelmüket emésztik tünde férgek
Lehulló csillagok szálán lebegve élek
Mint süllyedő hajós augusztus éjszakán
Zsákmányom lett ez a dús rádium de máris
Égeti ujjamat mint tiltott lángfolyó
Ó éden százszor is villanó illanó
Szemed az én Perum Golcondám Indiám is
Egy fényes éjszakán a világ szerteszét
Törött egy zátonyon jelzőtűz gyúlt a szirten
S én a tenger fölött ott láttam égni híven
Elza szemét Elza szemét Elza szemét
Rónay György fordítása
Portrait of Louis Aragon. 1920
_______________
In: Rónay György: SZÁZADUNK ÚTJAIN, Budapest: Európa, 1973
No comments:
Post a Comment