(American, 30 October 1885 – 1 November 1972)
.
.
∆ὡpia
(Doria)
BE in me as the eternal moods
of the bleak wind, and not
As transient things are —
gaiety of flowers.
Have me in the strong loneliness
of sunless cliffs
And of gray waters.
Let the gods speak softly of us
In days hereafter,
the shadowy flowers of Orcus
Remember thee.
of the bleak wind, and not
As transient things are —
gaiety of flowers.
Have me in the strong loneliness
of sunless cliffs
And of gray waters.
Let the gods speak softly of us
In days hereafter,
the shadowy flowers of Orcus
Remember thee.
*
I stood still and was a tree amid the wood,
Knowing the truth of things unseen before;
Of Daphne and the laurel bow
And that god-feasting couple old
that grew elm-oak amid the wold.
'Twas not until the gods had been
Kindly entreated, and been brought within
Unto the hearth of their heart's home
That they might do this wonder thing;
Nathless I have been a tree amid the wood
And many a new thing understood
That was rank folly to my head before.
*
A GIRL
The tree has entered my hands, The sap has ascended my arms, The tree has grown in my breast- Downward, The branches grow out of me, like arms. Tree you are, Moss you are, You are violets with wind above them. A child — so high — you are, And all this is folly to the world.
*
ERAT HORA
‘Thank you, whatever comes.' And then she turned
And, as the ray of sun on hanging flowers
Fades when the wind hath lifted them aside,
Went swiftly from me. Nay, whatever comes
One hour was sunlit and the most high gods
May not make boast of any better thing
Than to have watched that hour as it passed.
∆ὡpia*
Zord szelek szüntelen zúgásaként élj bennem, és ne mint A tűnő dolgok — virágok vigadalma. Naptalan szirtek és szürke vizek roppant magányán Vallj magadénak. Mondhassák el nevünket az istenek Késő korokban, s emlékezzenek rólad Orcus Sötét virágai. Somlyó György fordítása
Ezra Pound
Photo by Man Ray (1923)
A FA Álltam némán, erdőn fa voltam én, Tudtam dolgok nem sejtett titkait; Daphnét s a babért; istenek Jóltartóit: azt a két öreget, Kit szíllé-tölggyé változtattak ők. S e csoda nem is esett meg előbb, Csak midőn forró kérlelés után Szívük mélyének tűzhelyéig is Bejuthattak az églakók; Ám az erdőn mégis fa voltam én, S világos lett ezer oly új titok, Mely egykor tiszta hóbort volt nekem. Szemlér Ferenc fordítása * FIATAL LÁNY A fa belement a kezembe, A nedv fölszállt a karomba, A fa belenőtt a szivembe — S odalentről Kinőttek belőlem az ágak, mint a karok. Fa vagy te És moha vagy, És ibolya vagy, mit borzol a szél. Gyerek vagy — lásd, mennyire becsüllek, S a világ számára mindez ostobaság. Somlyó György fordítása
*
ERAT HORA Bármi jön, köszönöm! — majd elfordult, S ahogy elhalványul a nap sugara Csüngő virágon, mit meglebbent a szél, Ment, ment tőlem el. Ám bármi jön is, Volt egy napos óra, s a nagy istenek Mi különbbel lehetnének nagyra, Mint hogy látták, hogyan múlik el. Bendes Rita fordítása
Photo by Franz Larese, Erker-Galerie, Easter 1971, Burano, Italy (PennSound)
(Read more)
_______________
Ezra Pound versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991
-
*∆ὡpia - a görög szó jelentése lehet 'dórea' = 'ajándék', vagy 'Dóreia' = 'dór modorban'.
Pound egyik életrajzírója szerint 'Dória' nem más, mint Dorothy Shakespear, a költő felesége.