Portrait Study of Schwartz, 1938
Photo by Mrs. Forbes Johnson-Storey
Yale University Beinecke Rare Book and Manuscript Library
The mind is a city like London,
Smoky and populous: it is a capital
Like Rome, ruined and eternal,
Marked by the monuments which no one
Now remembers. For the mind, like Rome, contains
Catacombs, aqueducts, amphitheatres, palaces,
Churches and equestrian statues, fallen, broken or soiled.
The mind possesses and is possessed by all the ruins
Of every haunted, hunted generation’s celebration.
“Call us what you will: we are made such by love.”
We are such studs as dreams are made on, and
Our little lives are ruled by the gods, by Pan,
Piping of all, seeking to grasp or grasping
All of the grapes; and by the bow-and-arrow god,
Cupid, piercing the heart through, suddenly and forever.
Dusk we are, to dusk returning, after the burbing,
After the gold fall, the fallen ash, the bronze,
Scattered and rotten, after the white null statues which
Are winter, sleep, and nothingness: when
Will the houselights of the universe
Light up and blaze?
For it is not the sea
Which murmurs in a shell,
And it is not only heart, at harp o’clock,
It is the dread terror of the uncontrollable
Horses of the apocalypse, running in wild dread
Toward Arcturus—and returning as suddenly ...
A LÉLEK ŐSI, HÍRES VÁROS
Város a lélek, olyan, mint London.
Füstös és zsúfolt: főváros,
Mint Róma, romos és örök,
Műemlékekről híres, melyekre már senki
Nem emlékszik. Mert akár Rómában, a lélekben is vannak
Katakombák, vízvezetékek, amfiteátrumok, paloták,
Templomok és lovas szobrok, töröttek, mocskosak.
Megszállója és megszállottja a lélek minden
Kísértett és sértett nemzedék ünnep-romjainak.
"Hívj bárhogy: a szerelem tett ilyenné."
Olyan anyagból vagyunk, mint álmaink, és
Kis életünket istenek uralják, Pán,
Ki mindennek elsipolva nótáját, meg szeretne szerezni
Minden szőlőt; s az íjas-nyilas isten,
Cupido, aki átfúrja a szivet, hirtelen és örökre.
Borúból vagyunk s borúba térünk, mikor elégett a bojtorján,
Az aranyesés, a hamu, a bronz hullása után,
Szétszórva, megrohadva az értéktelen, fehér szobrok után -
Ez mind csak tél, alvás, semmiség: mikor
Gyúlnak fel a világegyetem belső fényei?
Mert nem a tenger az,
Ami a kagylóban morajlik,
És nem csupán a szív fél, mikor itt az éjfél:
Ez az Apokalipszis fékezhetetlen lovainak
Rémületes iszonya, ahogy vad rettegésben vágtatnak
Az Arcturus felé -- és éppoly hirtelen visszatérnek...
Tábor Eszter fordítása
In AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Európa Könyvkiadó, 1990
Delmore Schwartz and Gertrude Buckman
