Friedrich Hölderlin
VULKAN
Jetzt komm und hülle, freundlicher Feuergeist,
Den zarten Sinn der Frauen in Wolken ein,
In goldne Träum' und schütze sie, die
Blühende Ruhe der Immerguten.
Dem Manne laß sein Sinnen, und sein Geschäft,
Und seiner Kerze Schein, und den künftgen Tag
Gefallen, laß des Unmuts ihm, der
Häßlichen Sorge zu viel nicht werden,
Wenn jetzt der immerzürnende Boreas,
Mein Erbfeind, über Nacht mit dem Frost das Land
Befällt, und spät, zur Schlummerstunde,
Spottend der Menschen, sein schröcklich Lied singt,
Und unsrer Städte Mauren und unsern Zaun,
Den fleißig wir gesetzt, und den stillen Hain
Zerreißt, und selber im Gesang die
Seele mir störet, der Allverderber,
Und rastlos tobend über den sanften Strom
Sein schwarz Gewölk ausschüttet, daß weit umher
Das Tal gärt, und, wie fallend Laub, vom
Berstenden Hügel herab der Fels fällt.
Wohl frömmer ist, denn andre Lebendige,
Der Mensch; doch zürnt es draußen, gehöret der
Auch eigner sich, und sinnt und ruht in
Sicherer Hütte, der Freigeborne.
Und immer wohnt der freundlichen Genien
Noch Einer gerne segnend mit ihm, und wenn
Sie zürnten all', die ungelehrgen
Geniuskräfte, doch liebt die Liebe.
~
VULKÁN
Most jöjj, nyájas Tűzszellem el és boríts
a nők törékeny lelke fölé ködöt
s aranyló álmot, és a mindig
jók viruló pihenését óvd meg.
A férfinak hagyd műveit és eszét,
gyertyája fényét, és a jövő napot
kedvére add, de túl sokat ne
rój ki a kedvszegő gondból rá,
ha most a folyton vak dühü Boreas,
ősellenségem éjjel a tájra tör
fagyával, és csúfunkra szörnyű
éneke harsog az álomórán,
földúlja kedves városaink falát,
a csöndes berket, szorgosan épített
sövényt, s a mindent tönkretévő
még dalaimban is űzi lelkem,
míg egyre tombol enyhe folyónk fölött,
sötét felhői terhe lezúdul, úgy,
hogy forr a völgy, s mint lomb ha hullik,
szikla görög le az omló dombról.
A földi lények legkegyesebbike
az ember: ám magára tekint, ha künn
vihar dúl, biztos házban eszmél
és pihen ő, a szabadnak termett.
És mindig áldón és örömest vele
van egy jó szellem; mert ha az oktalan
géniuszok föl is dühödnek
ellene, a Szeretet szeret még.
Rónay György fordítása
Friedrich Hölderlin versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980
Válogatta és szerkesztette Rónay György
