Across Roblin Lake, two shores away,
they are sheathing the church spire
with new metal. Someone hangs in the sky
over there from a piece of rope,
hammering and fitting God's belly-scratcher,
working his way up along the spire
until there's nothing left to nail on-
Perhaps the workman's faith reaches beyond:
touches intangibles, wrestles with Jacob,
replacing rotten timber with pine thews,
pounds hard in the blue cave of the sky,
contends heroically with difficult problems
of gravity, sky navigation and mythopoeia,
his volunteer time and labour donated to God,
minus sick benefits of course on a non-union job-
Fields around are yellowing into harvest,
nestling and fingerling are sky and water borne,
death is yodelling quiet in green woodlots,
and bodies of three young birds have disappeared
in the sub-surface of the new county highway-
That picture is incomplete, part left out
that might alter the whole Dürer landscape:
gothic ancestors peer from medieval sky,
dour faces trapped in photograph albums escaping
to clop down iron roads with matched greys:
work-sodden wives groping inside their flesh
for what keeps moving and changing and flashing
beyond and past the long frozen Victorian day.
A sign of fire and brimstone? A two-headed calf
born in the barn last night? A sharp female agony?
An age and a faith moving into transition,
the dinner cold and new-baked bread a failure,
deep woods shiver and water drops hang pendant,
double yolked eggs and the house creaks a little-
Something is about to happen. Leaves are still.
Two shores away, a man hammering in the sky.
Perhaps he will fall.
1968
(Source)
Al Purdy
(December 30, 1918 – April 21, 2000)
GÓTIKA A VADONBAN
Roblin tavon túl, két parttal arrébb,
bádogozzák a templom tornyát.
Valaki egy kötél végén
lóg a magasban, kopácsol,
illesztgeti Isten lóvakaróját,
araszol fölfelé a tornyon
míg elfogy a szögelnivalója --
a szaki hite tán messzebbre ér:
fogja a meg nem foghatót, Jákobbal kel birokra,
újjal cseréli a korhadt gerendát
keményen sújt a menny kék barlangjában
hősiesen vág neki a nehézkedés,
mítoszgyártás, mennyei hajózás nehéz problémáinak,
munkáját, idejét Istennek ingyen ajánlja,
táppénz sincs persze, nem szakszervezeti meló --
Sárgára érnek körben a mezők,
madárfi, kishal szárnyra, uszonyra kél,
zöld pagonyban nyugton jódlizik a halál,
és három süldőmadár teste eltűnt
az új járási út burkolatában --
De nem teljes a kép, egy rész hiányzik
mi megváltoztatná a düreri tájat:
gótikus ősök bámulnak középkori égből,
fényképalbumok csapdájából szökött, komor arcok
battyognak vasszín utakon, passzoló szürke ruhában:
munkaittas feleségek saját húsukban vájkálva
hiszen mi mozdul, válik, villan
a hosszú, fagyos viktoriánus napon túl.
Kénkő és tűz jele? Múlt éjjel az istállóban
kétfejű borjú született? Éles asszonyi kín?
Kor és hit mozdul, átváltozóban, hűl az ebéd, a friss kenyér keletlen
mély erdők dideregnek vízcsöppek fürtje reszket
tojás sárgája kettős, a ház nyikorog kissé --
Valami készül. Levél se rezzen.
Két parttal arrébb egy ember szögel az egében.
Tán most lezuhan.
Vitéz György fordítása
In GÓTIKA A VADONBAN
Kanadai angol nyelvű költők, Európa Könyvkiadó, 1983
Válogatta, az utószót s az életrajzi jegyzeteket írta James Steele
.....................................................................................................................................................................................................................................
