Pages

Showing posts with label Canadian. Show all posts
Showing posts with label Canadian. Show all posts

September 21, 2010

Leonard Cohen (born 21 Sept. 1934)

(Canadian singer-songwriter, musician, poet and novelist.)
.
Here We Are At The Window

Here we are at the window. Great unbound sheaves of rain wandering across the mountain, parades of wind and driven silver grass. So long I've tried to give a name to freedom, today my freedom lost its name, like a student's room travelling into the morning with its lights still on. Every act has its own style of freedom, whatever that means. Now I'm commanded to think of weeds, to worship the strong weeds that grew through the night, green and wet, the white thread roots taking lottery orders from the coils of brain mud, the permeable surface of the world. Did you know the brain developed out of a fold in the epidermis? Did you? Falling ribbons of silk, the length of rivers, cross the face of the mountain, systems of grass and cable. Freedom lost its name to the style with which things happen. The straight trees, the spools of weed, the travelling skeins of rain floating through the folds of the mountain - here we are at the window. Are you ready now? Have I dismissed myself? May I fire from the hip? Brothers, each at your window, we are the style of so much passion, we are the order of style, we are pure style called to delight a fold of the sky.



Itt állunk az ablaknál

Itt állunk az ablaknál. Bomlott kévékben kószál az eső a hegyen át, féktelen szél hajtja az ezüstös füvet. Oly sokáig próbáltam megnevezni a szabadságot, hogy ma a szabadságom elvesztette a nevét, mint egy diákszoba, amely égő lámpákkal utazik az éjszakában a hajnal felé. Minden tettnek megvan a maga szabadsága, bármit is jelentsen ez. Napiparancs, hogy a gyomokra kell gondolnom, dicsőítenem kell az erőteljes füveket, amelyek zölden és nedvesen nőnek az éjszakában, a cérnavékony és fehér gyökereket, amelyek az agytekervények sarából kapják véletlenszerű üzeneteiket: a világ áthatolható felszínét. Tudtátok, hogy az agy egy bőrredőből fejlődött ki? Tudtátok? Kígyózó selyemszálak, hosszú folyók szelik keresztül a hegyek arcát, füvek és drótok rendszerei. A szabadság elvesztette a nevét, átadta magát a világ történéseinek. Az egyenes derekú fáknak, a gyomok tekervényeinek, az esőcseppek vándorlásának, ahogy a szél hullámain vonulnak a hegy redőin át: itt állunk az ablaknál. Felkészültetek? Készen álltok? Tüzelhetek csípőből? Fivéreim, ki-ki a maga ablakánál: mi vagyunk a tett és a szenvedély, mi szabjuk meg a rendet, mi vagyunk a történés maga, amely az ég redőjét gyönyörködteti.

Szabó T. Anna fordítása


[In: Crystal Garden / Kristálykert, Hungarian-Canadian Friendship Society /Magyar-Kanadai Baráti Társaság, Bp., 2001]
....................................................................................................................................................................................................................

Leonard Cohen


.
LOVE ITSELF 
for L.W.

The light came through the window now
straight from the sun above,
and so inside my little room
there plunged the rays of Love.

In streams of light I clearly saw
the dust you seldom see,
the dust the Nameless makes to speak
a Name for one like me.

And all mixed up with sunlight now
the flecks did float and dance
and I was tumbled up with them
in formless circumstance.

I'll try to say a little more:
this Love went on and on
until it reached an open door -
Then Love itself was gone.

The self-same moment words were seen
from every window frame,
but there was nothing left between
the Nameless and the Name.

(L.W. refers to Leon Wiesentier)


Leonard Cohen: Love Itself

SZERETET
L.W.-nek

Ömlött a fény az ablakon:
magasan állt a nap,
és fénybe vonták szűk szobám
Szeretet-sugarak.

A fényözönben láthatók
lettek a porszemek,
a porral szólt a Névtelen:
nekem adott Nevet.

A finom, szemcsés napsugár
örvénylett, táncra kelt,
s az alaktalan ünnepély
engem is felemelt.

Táncoltatott - hogy mondjam el? -
vitt, vitt a Szeretet,
amíg egyszercsak egy nyitott
ajtóhoz érkezett.

Elment. S hiába láthatók
az ablakból szavak:
a Névtelen s a Név között
már semmi sem maradt.


Szabó T. Anna fordítása

[In: Crystal Garden / Kristálykert, Hungarian-Canadian Friendship Society /Magyar-Kanadai Baráti Társaság, Bp., 2001]
....................................................................................................................................................................................................................

Leonard Cohen

.
GIFT

      You tell me that silence
is nearer to peace than poems
but if for my gift
I brought you silence
(for I know silence)
you would say
       This is not silence
this is another poem
and you would hand it back to me.



Ajándék

Azt mondtad, hogy a csend
békésebb, mint a versek
ám ha ajándékképpen
csendet hoznék neked
(én tudom, mi a csend)
így szólnál:
          Nem, ez nem csend,
          ez is egy újabb vers csak
és ezzel visszaadnád.

Szabó T. Anna fordítása

[In: Crystal Garden / Kristálykert, Hungarian-Canadian Friendship Society /Magyar-Kanadai Baráti Társaság, Bp., 2001]

***

 


....................................................................................................................................................................................................................

March 30, 2010

Milton Acorn (Canadian, March 30, 1923 – August 20, 1986)

Self-Portrait

I've got quite a face, thank God
for smiling or scowling;
tho the smile doesn't earn me much
(so knowingly innocent

and forgiving of all
they bewilderingly find themselves to be
people wonder what they've done
and edge away from me)

– but the scowl – that's different!
especially when I strick a cigar in it.
If they have any plans
for bringing me crashing down on it

They give them up. Either way
no one believes in the puddle of mother's milk
that almost floats my heart, or how
the miracle of a human being's existence

disarms me. I guess I see enough evil
as it is, without it being tossed like acid
into my eyes
– the way most people get it.

*

Knowing I Live in a Dark Age

Knowing I live in a dark age before history,
I watch my wallet and
am less struck by gunfights in the avenues
than by the newsie with his dirty pink chapped face
calling a shabby poet back for his change.

The crows mobbing the blinking, sun-stupid owl;
wolves eating a hamstrung calf hind end first
keeping their meat alive and fresh...these
are marks of foresight, beginnings of wit;
but Jesus wearing thorns and sunstroke
beating his life and death into words
to break the rods and blunt the axes of Rome:
this and like things followed.

Knowing that in this advertising rainbow
I live like a trapeze artist with a headache,
my poems are no aspirins... they show
pale bayonets of grass waving thin on dunes;
the paralytic and his lyric secrets;
my friend Al, union builder and cynic,
hesitating to believe his own delicate poems
lest he believe in something better than himself:
and history, which is yet to begin,
will exceed this, exalt this
as a poem erases and  rewrites its poet.


Milton Acorn

ÖNARCKÉP

Hát arcom, az van, hála Isten:
tudok mosolyogni, nézni zordan;
bár a mosollyal nem sokra megyek,
(oly ártatlan, mindentudó,

és mindent megbocsát, amit
az emberek zavartan észlelnek magukban,
nem értik hát, mit követhettek el,
s gondosan elkerülnek),

– na de a morc pofa – az már valami!
(Hát még mikor szivart bökök a közepébe!)
Ha úgy gondolták, jól tennék, ha nagy
puffanással ráejtenének, hát most

föladják ezt a tervet. Így se, úgy se
hiszi el senki, hogy a szívem anyatej
tócsájában ázik, sem azt,
hogy lefegyverez az emberi létezés

csodája. Azt hiszem, láttam elég gonoszt már,
anélkül is, hogy mint a sósavat
öntsék a szemembe – pedig
így szokta kapni szinte minden ember.

*

MERT SÖTÉT KORBAN ÉLEK

Mert tudom, sötét, történelem előtti korban élek,
vigyázok hát a pénztárcámra, és
az utcai lövöldözés nem lep meg úgy,
mint az, hogy az újságos, piszkos, fagycsípte arccal
visszahívja, az ottfelejtett apróért a kopott költőt.

Hogy a varjak megrohanják a naptól kába baglyot,
s a kikötött borjú húsát a farkasok
előbb hátulról rágják le, hogy eleven és friss maradjon... mindezek
előrelátás jelei, az ész csírái;
de azután Jézus, tövistől, napszúrástól
gyötrött fejjel, kimondva életét és halálát,
hogy kicsorbítsa Róma bárdjait, vesszőit összetörje:
ez következett, és más hasonlók.

Mert jól tudom: e reklám-szivárvány tetején
mint fejfájós kötéltáncos, úgy élek,
s a vers nem aszpirin... füvek finom
pengéit mutatja, ahogy a dűnéken rezegnek;
a paralitikust és lírai titkait;
barátomat, Alt, cinikust és szakszervezeti aktivistát,
ki saját gyöngéd verseiben hinni nem mer,
nehogy hinnie kelljen valami magánál különbben:
és a történelem, mely még csak most jön el,
mindezt majd meghaladja,
ahogy a vers letörli s újraírja a költőt.

Rakovszky Zsuzsa fordításai

[In: Gótika a vadonban, Kanadai angol nyelvű költők, Európa Könyvkiadó, 1983]
..............................................................................................................................................................................................................................

January 4, 2010

Irving Layton (Canadian, March 12, 1912 – January 4, 2006)

.
Butterfly on Rock

The large yellow wings, black-fringed,
were motionless

They say the soul of a dead person
will settle like that on the still face

But I thought: The rock has borne this;
this butterfly is the rock’s grace,
its most obstinate and secret desire
to be a thing alive made manifest

Forgot were the two shattered porcupines
I had seen die in the bleak forest.
Pain is unreal; death an illusion:
There is no death in all the land,
I heard my voice cry;
And brought my hand down on the butterfly
And felt the rock move beneath my hand.





Lepke a sziklán

A szárny sárga volt, fekete szegéllyel,
és rezzenéstelen

Mondják, a holtak lelke ilyen,
a mozdulatlan arcra telepedve

Én úgy gondoltam: a szikla hordta ki;
a szikla dísze ez a lepke,
a kézzelfogható elevenség
makacs és titkos álma

Az erdőbeli két sünt elfeledtem,
ahogy döglődtek ott, agyondobálva.
A fájdalom irreális, a halál illúzió -
hallottam saját hangomat. -
Halál? Nincs is olyan.
S a lepkét kézfedőmmel lefedtem, óvatosan,
és mozgott a szikla kezem alatt.

Imreh András fordítása

[Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat, XLVI. évfolyam, 6. szám 2001. június]
..............................................................................................................................................................................................................................

December 30, 2009

Al Purdy - Wilderness Gothic


Across Roblin Lake, two shores away,
they are sheathing the church spire
with new metal. Someone hangs in the sky
over there from a piece of rope,
hammering and fitting God's belly-scratcher,
working his way up along the spire
until there's nothing left to nail on­-
Perhaps the workman's faith reaches beyond:
touches intangibles, wrestles with Jacob,
replacing rotten timber with pine thews,
pounds hard in the blue cave of the sky,
contends heroically with difficult problems
of gravity, sky navigation and mythopoeia,
his volunteer time and labour donated to God,
minus sick benefits of course on a non-union job­-

Fields around are yellowing into harvest,
nestling and fingerling are sky and water borne,
death is yodelling quiet in green woodlots,
and bodies of three young birds have disappeared
in the sub-surface of the new county highway­-

That picture is incomplete, part left out
that might alter the whole Dürer landscape:
gothic ancestors peer from medieval sky,
dour faces trapped in photograph albums escaping
to clop down iron roads with matched greys:
work-sodden wives groping inside their flesh
for what keeps moving and changing and flashing
beyond and past the long frozen Victorian day.
A sign of fire and brimstone? A two-headed calf
born in the barn last night? A sharp female agony?
An age and a faith moving into transition,
the dinner cold and new-baked bread a failure,
deep woods shiver and water drops hang pendant,
double yolked eggs and the house creaks a little­-
Something is about to happen. Leaves are still.
Two shores away, a man hammering in the sky.
Perhaps he will fall.

1968

(Source) 

Al Purdy
(December 30, 1918 – April 21, 2000)

GÓTIKA A VADONBAN

Roblin tavon túl, két parttal arrébb,
bádogozzák a templom tornyát.
Valaki egy kötél végén
lóg a magasban, kopácsol,
illesztgeti Isten lóvakaróját,
araszol fölfelé a tornyon
míg elfogy a szögelnivalója --
a szaki hite tán messzebbre ér:
fogja a meg nem foghatót, Jákobbal kel birokra,
újjal cseréli a korhadt gerendát
keményen sújt a menny kék barlangjában
hősiesen vág neki a nehézkedés,
mítoszgyártás, mennyei hajózás nehéz problémáinak,
munkáját, idejét Istennek ingyen ajánlja,
táppénz sincs persze, nem szakszervezeti meló --

Sárgára érnek körben a mezők,
madárfi, kishal szárnyra, uszonyra kél,
zöld pagonyban nyugton jódlizik a halál,
és három süldőmadár teste eltűnt
az új járási út burkolatában --

De nem teljes a kép, egy rész hiányzik
mi megváltoztatná a düreri tájat:
gótikus ősök bámulnak középkori égből,
fényképalbumok csapdájából szökött, komor arcok
battyognak vasszín utakon, passzoló szürke ruhában:
munkaittas feleségek saját húsukban vájkálva
hiszen mi mozdul, válik, villan
a hosszú, fagyos viktoriánus napon túl.
Kénkő és tűz jele? Múlt éjjel az istállóban
kétfejű borjú született? Éles asszonyi kín?
Kor és hit mozdul, átváltozóban, hűl az ebéd, a friss kenyér keletlen
mély erdők dideregnek vízcsöppek fürtje reszket
tojás sárgája kettős, a ház nyikorog kissé --
Valami készül. Levél se rezzen.
Két parttal arrébb egy ember szögel az egében.
Tán most lezuhan.

Vitéz György fordítása


In GÓTIKA A VADONBAN 

Kanadai angol nyelvű költők, Európa Könyvkiadó, 1983
Válogatta, az utószót s az életrajzi jegyzeteket írta James Steele

.....................................................................................................................................................................................................................................