(10 December 1891 – 12 May 1970)
Geschirmt
Geschirmt sind die Liebenden
unter dem zugemauerten Himmel.
Ein geheimes Element schafft ihnen Atem
und sie tragen die Steine in die Segnung
und alles was wächst
hat nur noch eine Heimat bei ihnen.
Geschirmt sind die Liebenden
und nur für sie schlagen noch die Nachtigallen
und sind nicht ausgestorben in der Taubheit
und des Waldes leise Legenden, die Rehe,
leiden in Sanftmut für sie.
Geschirmt sind die Liebenden
sie finden den versteckten Schmerz der Abendsonne
auf einem Weidenzweig blutend -
und üben in den Nächten lächelnd das Sterben,
den leisen Tod
mit allen Quellen, die in Sehnsucht rinnen.
*
Geschirmt sind die Liebenden
unter dem zugemauerten Himmel.
Ein geheimes Element schafft ihnen Atem
und sie tragen die Steine in die Segnung
und alles was wächst
hat nur noch eine Heimat bei ihnen.
Geschirmt sind die Liebenden
und nur für sie schlagen noch die Nachtigallen
und sind nicht ausgestorben in der Taubheit
und des Waldes leise Legenden, die Rehe,
leiden in Sanftmut für sie.
Geschirmt sind die Liebenden
sie finden den versteckten Schmerz der Abendsonne
auf einem Weidenzweig blutend -
und üben in den Nächten lächelnd das Sterben,
den leisen Tod
mit allen Quellen, die in Sehnsucht rinnen.
*
A SZERELMESEKET ÓVJÁK
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég alatt.
Titkos elem táplálja lélekzetük
és áldásba viszik a köveket
és minden mi él
otthonra csakis náluk találhat.
A szerelmeseket óvják
és csak értük dalolnak még a csalogányok
és nem haltak ki a süketségben
és az erdő halk legendái az őzek
értük szenvednek szelíden.
A szerelmeseket óvják
ők megtalálják az alkonyi nap rejtett kínját
amint elvérzik a fűz ágán -
s az éjszakában mosolyogva próbálják a haldoklást
a halk halált
minden forrásával mely a vágyba ömlik.
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég alatt.
Titkos elem táplálja lélekzetük
és áldásba viszik a köveket
és minden mi él
otthonra csakis náluk találhat.
A szerelmeseket óvják
és csak értük dalolnak még a csalogányok
és nem haltak ki a süketségben
és az erdő halk legendái az őzek
értük szenvednek szelíden.
A szerelmeseket óvják
ők megtalálják az alkonyi nap rejtett kínját
amint elvérzik a fűz ágán -
s az éjszakában mosolyogva próbálják a haldoklást
a halk halált
minden forrásával mely a vágyba ömlik.
Hajnal Gábor fordítása
[ In: Kalandozások, Magvető, Bp., 1971]
Nelly Sachs, 1965.
© Kungl. biblioteket, Stockholm Foto: Anna Riwkin
Hinter der Tür
ziehst du an dem Sehnsuchtsseil
bis Tränen kommen
in dieser Quelle spiegelst du dich.
*
Ajtó mögött
meghúzod a vágyzsinórt
míg könnyek nem fakadnak
E forrásban te tükröződöl -
Vas István fordítása
