A járdára ejtett szőlőszemben
Gyönyörű ősz volt az idén is, napos november,
de mindenfelé csak öregek ténferegtek,
lassan mozogtak a verőfényben,
mint kukoricát morzsoló öklök.
Lesütött szemmel jártam köztük a parkban, a körutakon.
Nem akartam, hogy lássák: az elmúlásra engem
csak a te újra és újra kitavaszodó
tested emlékeztet.
A járdára ejtett szőlőszemben is azt kerestem:
hátha meglátom benne édes mozgalmasságod
utcai jelenetét,
az égbolttal összejátszó mosolyodat,
körülpillézve sűrűn holtsárga levelekkel.
[Csoóri Sándor: ELKÁRTYÁZOTT KÖPENY, Helikon Kiadó, 200]
In the Grape Dropped on the Sidewalk
A beautiful autumn again this year, sunny November,
but only the old idled everywhere,
moved slowly in the bright sunshine,
like fists shelling corn.
With eyes downcast, I walked among them in the park, the boulevards.
I didn't want them to see: it is only
your repeatedly blooming body
that reminds me of mortality.
Even in the grape dropped on the sidewalk, I look for it --
maybe in the street scene of your sweet movement,
I can catch sight of it --
your smile conniving with the sky,
encircled thickly with the scum of dead-yellow leaves.
- translated from the Hungarian by Len Roberts
..............................................................................................................................................................................................................................
