Dämmerung
Ich halte meine Augen halb geschlossen,
Graumütig ist mein Herz und wolkenreich.
Ich suche eine Hand, der meinen gleich...
Mich hat das Leben, ich hab es verstoßen
Und lebe angstvoll nun im Übergroßen
Im irdischen Leibe schon im Himmelreich.
Und in der Flühe war ich blütenreich
Und über Nacht froh aufgeschossen,
Vom Zauber eines Traumes übergossen –
Nun färben meine Wangen meine Spiegel bleich.
Else Lasker-Schüler
ALKONYAT
Most így hagyom szemem, félig lezárva
Szivemen ónos-felhős szürkeség
Kezem társat keres: rokon kezét
Én és az élet: egymásból kizárva
És szorongok túl nagy távlatba tárva
És földi testben már enyém az ég.
Hordtam hajnalom virágözönét
S éjjel boldogan sarjadtam sudárra,
Záporozott rám egy álom varázsa -
Most tükrök sápasztják arcom szinét.
Tandori Dezső fordítása
[Else Lasker-Schüler: VILLOGÓ KAVICSON, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1972]
..............................................................................................................................................................................................................................
