Birth
These mountains: blackness, silence, and snow.
The red hunter climbs down from the forest;
Oh the mossy gaze of the wild thing.
The peace of the mother: under black firs
The sleeping hands open by themselves
When the cold moon seems ready to fall.
The birth of man. Each night
Blue water washes over the rockbase of the cliff;
The fallen angel stares at his reflection with sighs,
Something pale wakes up in a suffocating room.
The eyes
Of the stony old woman shine, two moons.
The cry of the woman in labor. The night troubles
The boy’s sleep with black wings,
With snow, which falls with ease out of the purple
clouds.
- translated by James Wright and Robert Bly
Georg Trakl
Születés II.
Hegyek: hó és csönd, feketeség.
Pirosan csap ki az erdőből a hajsza;
ó, a mohás tekintetü vad.
Az anya csöndje; fekete fenyvek alatt
megnyílnak a szendergő kezek,
mikor hidegen kibukkan a rom-hold.
Ó, az ember születése. Kéken
morajlik a víz a sziklatorokban;
a bukott angyal sóhajtva nézi a képét.
Valami sápadt ébred a kamra homályán.
Két hold,
a kő-anyóka szeme felragyog.
Ó, a vajúdó sikolya. Fekete szárnnyal
érinti a gyermek homlokát az éj,
bíbor felhőből omlik lágyan a hó.
Lator László fordítása
[Georg Trakl válogatott versei, Kozmosz Könyvek, 1972; Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket írta Hajnal Gábor]
..............................................................................................................................................................................................................................
