(American, September 10, 1886 – September 27, 1961)
.
Rose, harsh rose,
marred and with stint of petals,
meagre flower, thin,
sparse of leaf,
marred and with stint of petals,
meagre flower, thin,
sparse of leaf,
more precious
than a wet rose
single on a stem—
you are caught in the drift.
than a wet rose
single on a stem—
you are caught in the drift.
Stunted, with small leaf,
you are flung on the sand,
you are lifted
in the crisp sand
that drives in the wind.
you are flung on the sand,
you are lifted
in the crisp sand
that drives in the wind.
can the spice rose
drip such acrid fragrance
hardened in a leaf?
drip such acrid fragrance
hardened in a leaf?
*
Whirl up, sea—
whirl your pointed pines,
splash your great pines
on our rocks,
hurl your green over us,
cover us with your pools of fir.
whirl your pointed pines,
splash your great pines
on our rocks,
hurl your green over us,
cover us with your pools of fir.
*
Mysteries Remain
The mysteries remain,
I keep the same
cycle of seed-time
and of sun and rain;
Demeter in the grass,
I multiply,
renew and bless
Bacchus in the vine;
I hold the law,
I keep the mysteries true,
the first of these
to name the living, dead;
I am the wine and bread.
I keep the law,
I hold the mysteries true,
I am the vine,
the branches, you,
and you.
The mysteries remain,
I keep the same
cycle of seed-time
and of sun and rain;
Demeter in the grass,
I multiply,
renew and bless
Bacchus in the vine;
I hold the law,
I keep the mysteries true,
the first of these
to name the living, dead;
I am the wine and bread.
I keep the law,
I hold the mysteries true,
I am the vine,
the branches, you,
and you.
*
At Baia
I should have thought
in a dream you would have brought
some lovely, perilous thing,
orchids piled in a great sheath,
as who would say (in a dream)
I send you this,
who left the blue veins
of your throat unkissed.
Why was it that your hands
(that never took mine)
your hands that I could see
drift over the orchid heads
so carefully,
your hands, so fragile, sure to lift
so gently, the fragile flower stuff
ah, ah, how was it
You never sent (in a dream)
the very form, the very scent,
not heavy, not sensuous,
but perilousperilous
of orchids, piled in a great sheath,
and folded underneath on a bright scroll
some word:
Flower sent to flower;
for white hands, the lesser white,
less lovely of flower leaf,
or
Lover to lover, no kiss,
no touch, but forever and ever this.
I should have thought
in a dream you would have brought
some lovely, perilous thing,
orchids piled in a great sheath,
as who would say (in a dream)
I send you this,
who left the blue veins
of your throat unkissed.
Why was it that your hands
(that never took mine)
your hands that I could see
drift over the orchid heads
so carefully,
your hands, so fragile, sure to lift
so gently, the fragile flower stuff
ah, ah, how was it
You never sent (in a dream)
the very form, the very scent,
not heavy, not sensuous,
but perilousperilous
of orchids, piled in a great sheath,
and folded underneath on a bright scroll
some word:
Flower sent to flower;
for white hands, the lesser white,
less lovely of flower leaf,
or
Lover to lover, no kiss,
no touch, but forever and ever this.
Tengeri rózsa
Rózsa, érdes rózsa,
sérült, gyér szirmú,
vézna, sovány virág,
levele-fosztott,
becsesebb, mint
egy nedves rózsa,
egyetlen a szárán —
az áramlat elragadott.
Csonkán, csökött levéllel
odavetve a homokra,
magával emel
a csikorgó föveny,
ha szárnyra kapja a szél.
Képes-e a levéllé
száradt füszerrózsa
ily csípős illatot ontani?
*
Oreád
Kavarogj fel, tenger,
hegyes fenyőiddel,
csapkodd nagy fenyveid
a szirtjeinkhez,
borítsd be zöldeddel,
tűlevél-tócsáiddal fedj be.
Tótfalusi István fordításai
*
A misztériumok fennmaradnak
A misztériumok fennmaradnak,
betartom a vetési idő,
a nap és az eső
ciklusát változatlan.
Demétert a mezőben
megsokszorozom,
megújítom, megáldom
Bacchust a szőlőtőben.
A törvényt megtartom,
igazát a misztériumoknak,
a legelső, hogy nevet adjak
az élőnek és a holtaknak;
én vagyok a kenyér, a vörösbor.
Megtartom a törvényt,
a misztériumok igazát,
vagyok a szőlőtőke
a lombkoronák,
te és te.
*
Baiánál
Láthattam volna álmomban,
hogy hozol nekem egy nagy tokban
valami drágát és veszélyest,
nagy halom orchideát,
mintha azt mondanád (álmomban),
"Én küldöm teneked,
aki csókolatlan hagyta
nyakadon a kék ereket."
Hogy történhetett, hogy a kezed
(ami a kezem sohase fogta meg),
láttam a kezed, ahogy
az orchideafejek fölött lebeg,
olyan gyöngéden,
a kezed, olyan törékenyen, óvatosan,
de biztosan emelve törékeny virágtömeget —
ó, ó, hogy lehetett
Sosem küldtél (álmomban)
orchideát, sem az illatát,
ami nem érzéki, nem édes,
de veszélyes — veszélyes —
felhalmozva egy nagy tokban,
alatta kis papírtekercs sem található,
rajta pár röpke szó:
"Virágot a virágnak,
szirmoknál fehérebb
és édesebb kezekbe",
vagy
"Szív küldi szívnek szívesen,
nem csók, nem ölelés, örök szerelem."
Mezey Katalin fordításai
[In. Amerikai költők antológiája, Európa, Bp., 1990]
..............................................................................................................................................................................................................................