Paul Celan (1920-1970)

Stumme Herbstgerüche

Stumme Herbstgerüche. Die
Sternblume, ungeknickt, ging
zwischen Heimat und Abgrund durch
dein Gedächtnis.

Eine fremde Verlorenheit war
gestalthaft zugegen, du hättest
beinah
gelebt.


Dein spätes Gesicht

Vor dein spätes Gesicht,
allein-
gängerisch zwischen
auch mich verwandelnden Nächten,
kam etwas zu stehn,
das schon einmal bei uns war, un-
berührt von Gedanken.



Psalm

Niemand knetet uns wieder aus Erde und Lehm,
niemand bespricht unsern Staub.
Niemand.
Gelobt seist du, Niemand.

Dir zulieb wollen
wir blühn.
Dir
entgegen.

Ein Nichts
waren wir, sind wir, werden
wir bleiben, blühend:
die Nichts-, die
Niemandsrose.

Mit
dem Griffel seelenhell,
dem Staubfaden himmelswüst,
der Krone rot
vom Purpurwort, das wir sangen
über, o über
dem Dorn.

NÉMA ŐSZI SZAGOK

Néma őszi szagok. Az
őszirózsa, letöretlen, át-
suhan haza és szakadék közt
emlékezetedben.

Idegen elveszettség
öltött alakot, már
szinte
éltél.


KÉSEI ARCOD ELÉ

Kései arcod elé
egyedül-
valóan az engem is
átváltoztató éjszakák közt
odaállt valami,
ami egyszer nálunk volt már,
gondolatoktól illetetlen.


ZSOLTÁR

Senki se gyúr újra földből és agyagból,
senki porunkat fel nem igézi.
Senki.

Dicsértessél, ó Senki.
Kedvedre vágyunk
virulni.
Szemben
veled.

Semmi
voltunk, vagyunk,
maradunk, virulva:

semmi-, senki-
virága.

Bibénk
lélekvilágos,
porzóink égkopárak,
pártánk piros
a tüske, ó, a tüske
közt énekelt
bíborigénktől.

Lator László fordításai 


_______
Paul Celan: Halálfúga, Európa, Bp., 1981
Fotó: Gisèle Freund, 1964 / RMN




Korábban:

FERNEN / TÁVOLSÁGOK
ZWIEGESTALT / KETTŐS ALAK
ZERR DIR / TÉPD KI
KRISTALL / KRISTÁLY
CORONA / CORONA
FADENSONNEN / FONÁLNAPOK

 

Ezra Pound (30 October 1885 – 1 November 1972)

IONE, DEAD THE LONG YEAR

Empty are the ways,
Empty are the ways of this land
And the flowers
                Bend over with heavy heads.
They bend in vain.
Empty are the ways of this land
                                                   Where Ione
Walked once, and now does not walk
But seems like a person just gone.

________
PERSONAE, Collected Shorter Poems of Ezra Pound

Ezra Pound by Alvin Langdon Coburn, 1916

IONÉ, EGY HOSSZÚ ÉVE HOLT*

Kihalt mind az út,
Kihalt mind az út e földön
S a virágok
              Nehéz feje meghajol.
Hiába már.
Kihalt mind az út e földön
                                     Hol Ioné
Járt egykoron. De mintha
Épp az imént ment volna el.

Benes Rita fordítása 


*Ioné = az angliai New Freewoman című folyóirat körüli társaság tagja volt egy fiatal, francia származású táncosnő, Jeanne Heyse, aki Joan Hayes néven is szerepelt, művészneve pedig Ione de Forest volt. 1912. augusztus 2-án londoni lakásán öngyilkos lett. Ez "egy hosszú évvel" az előtt történt, hogy Pound gyászverse először megjelent.

___________
Ezra Pound versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991




Previously / Korábban:

The Lake Iste / A BOLDOGOK SZIGETE
∆ὡpia / Doria
The Tree / A Fa
A Girl / Fiatal lány
Erat Hora / Erat Hora



.

James Joyce (1882-1941)

 

XXXII

Rain has fallen all the day

O come among the laden trees,

The leaves lie trick upon the way

Of memories.

Staying a little by the way

Of memories shall we depart.

Come, my beloved, were I may

Speak to your heart. 

______
James Joyce, Chamber Music, Europa Publishing House, Budapest, 1958

 

 Fotó: Ernst Haas

XXXII

Esik, esik reggeltől egyre;

A fák görnyednek. Jöjj, ne félj,

Emlékeink utját befedte

A hulló levél.

Emlékek útján meg-megállva

Elválunk aztán csendesen.

Bár szavam szívedhez találna!

Jöjj, kedvesem.

.


 

 James Joyce at the Brighton Beach Esplanade

 [ca. 1907]  via

______ 
James Joyce, Kamarazene, fordította Gergely Ágnes és Tóth István, Európa Könyvkiadó, Bp., 1958



Previously / Korábban:

Chamber Music I-II / Kamarazene I-II.

Robert Frost (1874-1963)

The Quest for the Purple Fringed

I felt the chill of the meadow underfoot,
But the sun overhead;
And snatches of verse and song of scenes like this
I sung or said.

I skirted the margin alders for miles and miles
In a sweeping line.
The day was the day by every flower that blooms,
But I saw no sign.

Yet further I went to be before the scythe,
For the grass was high;
Till I saw the path where the slender fox had come
And gone panting by.

Then at last and following him I found--
In the very hour
When the color flushed to the petals it must have been--
The far-sought flower.

There stood the purple spires with no breath of air
Nor headlong bee
To disturbe their perfect poise the livelong day
'Neath the alder tree.

I only knelt and putting the boughs aside
Looked, or at most
Counted them all to the buds in the copse's depth
That were pale as a ghost.

Then I arose and silently wandered home,
And I for one
Said that the fall might come and whirl of leaves,
For summer was done.

Robert Frost, 1955

Foto: Clara Sipprell (1885-1975)  

Poetic Likeness: Modern American Poets

NPG /Smithsonian Institution

A bíbor-szegélyű nyomában

A lábam alatt éreztem a rét hüvösét,
Odafönn a napot;
Eszembe jutottak régi verstöredékek
És dallamok.

A nyílegyenes vízparti égeresen
Sétáltam el.
Az évszak már a virágzás évszaka volt,
De semmi jel.

A kaszások előtt előresiettem a fűben, -
Már térdig ért;
És láttam, amerre a karcsú róka pihegve
Jött s visszatért.

Akkor követtem a róka nyomát
És rátaláltam
A rég keresett virágra, a szirmon elömlő
Szín bíborában.

Szellő se fújt, a furakvó méh se kuszálta
A szirmokat,
Tökéletes nyugalomban állt egész nap
Az éger alatt.

Az ágakat széthajtva térdepeltem
Számlálva ott,
Hogy az aljnövényzet alatt hány gyenge bimbó
Sápadozott.

Majd csöndesen hazamentem, azt motyogva,
Hogy jöjjön akár
Az ősz meg a rőt levelek forgószele, mert
Megvolt a nyár.
 

Imreh András fordítása

Korábban / Previously:

ACQUAINTED WITH THE NIGHT / AZ ÉJNEK ISMERŐJE

FIRE AND ICE / TŰZ ÉS JÉG

THE ROAD NOT TAKEN / A NEM JÁRT ÚT

.

 

Rainer Maria Rilke (1875-1926)

LIEBEN 
V.

Ob dus noch denkst, daß ich dir Äpfel brachte
und dir das Goldhaar glatt strich leis und lind?
Weißt du, das war, als ich noch gerne lachte,
und du warst damals noch ein Kind.

Dann ward ich ernst. In meinem Herzen brannte
ein junges Hoffen und ein alter Gram...
Zur Zeit, als einmal dir die Gouvernante
den "Werther" aus den Händen nahm.

Der Frühling rief. Ich küßte dir die Wangen,
dein Auge sah mich groß und selig an.
Das war ein Sonntag. Ferne Glocken klangen,
und Lichter gingen durch den Tann...

(1897)

 R.M. Rilke im Obstgarten von Gut Böckel, Westfalen, 1917

 Foto: Hertha Koenig

EMLÉKSZEL MÉG

Emlékszel még az almára, mit adtam,
aranyhajad puhán simítva meg?
Tudod, mikor még oly sokat kacagtam,
s te kislány voltál még, gyerek.

Majd komor lettem. Szívem szinte perzselt,
új vággyal, régi bánattal teli...
Akkor volt, hogy a guvernánt a Werthert
kezedből tiltón vette ki.

És tavasz jött. A szám arcodra tévedt,
szemed kinyílt rám boldog-lelkesen.
Vasárnap volt. Harang szólt messze. Fények
villantak át a fenyvesen.

Fodor András fordítása

________
Rainer Maria Rilke versei, Európa Könyvkiadó, Bp., 1983


.

Fernand Ouellette (born 1930)

PASSEPORT DES ÉTOILES

Femme au sang obscur qu’un germe habite
  comme une élégie de laine:
  ta pure extase est passeport des étoiles.
Quand dans ton corps les forêts courent
  et les ilots de muguet,
aucune piqûre de vent, ni l’audace ténébreuse de l’homme
  ne sonderont la clairière de ton ange.
Vive est la matrice de longs rêves arctiques.
  Et fraîche de galaxies-fougères.
Au clair humides de rosée blanche s’alimente
  le mal de vivre.

______
Fernand Ouellette: Choix de poèmes, 1955-1997

      

                        * * *


Fernand Ouellette
CSILLAGOK ÚTLEVELE

Homályló vérű nő    csíra lakozik benned
   bolyhos elégia:
Csillagok útlevele tiszta mámorod.
Ha testedben erdők húzódnak s gyöngyvirágszigetek,
Angyalod tisztását ki nem fürkészheti
   halálos szúrás     zord férfi-merészség.
A méhed északsarki álmoktól eleven.
   S Tejút-páfrányok frissítik.
Hó harmat nedves fényéből gyarapszik
   az élet kínja.

Szabó Ede fordítása

________

ÓDA A SZENT LŐRINC-FOLYÓHOZ, 
Québec mai francia költészete, Európa, Bp., 1978



.

Lawrence Ferlinghetti

In Goya’s Greatest Scenes We Seem to See ...

In Goya’s greatest scenes we seem to see

                                           the people of the world   

       exactly at the moment when

             they first attained the title of

                                                             ‘suffering humanity’   

          They writhe upon the page

                                        in a veritable rage

                                                                of adversity   

          Heaped up

                     groaning with babies and bayonets

                                                       under cement skies   

            in an abstract landscape of blasted trees

                  bent statues bats wings and beaks

                               slippery gibbets

                  cadavers and carnivorous cocks

            and all the final hollering monsters

                  of the

                           ‘imagination of disaster’

            they are so bloody real

                                        it is as if they really still existed

    And they do

                  Only the landscape is changed

They still are ranged along the roads   

          plagued by legionnaires

                     false windmills and demented roosters

They are the same people

                                     only further from home

      on freeways fifty lanes wide

                              on a concrete continent

                                        spaced with bland billboards   

                        illustrating imbecile illusions of happiness

                       

                        The scene shows fewer tumbrils

                                                but more strung-out citizens

                                                                     in painted cars

                               and they have strange license plates   

                           and engines

                                           that devour America

Goya legnagyszerűbb képein

 Goya legnagyszerűbb képein
                                           a világ népeivel
mintha épp akkor találkoznánk
       amikor először nyerik el
                                   e címet: "szenvedő emberiség"
A csapások alatt
                           valósággal vonaglanak
                                                  őrjöngve egy papírlapon
Nagy halom
                    bajonett és bőgő bébi
                                                       fölöttük cementes ég
letarolt fák elvont vidékén
hol görbült szobrok csőrök denevérek
               síkos bitók
   hullák húsevő hímszárnyasok
és a "katasztrófa rémképeinek"
       tömérdek
                       ricsajos végső szörnye bozsog
olyan rohadtul valóságosak
                                mintha valóban léteznének ma is még

És léteznek is

                       A tájék más csak

Még mindig ott sorjáznak az utak mentén
     légionáriusok
         ál-szélmalmok és őrült kakasok gyötrik őket

Ez ugyanaz a nép
                             csak messzebbre vetődtek
  hazulról
         ötven sávos sztrádán
                           betonkontinensen
  a boldogság hülye illúzióit szemléltető plakátok sora közt
A képen kevesebb a kordé
               de több a rokkant
                       mázolt kocsikban
     különös rendszámtáblájuk van
és motorjuk
                    felfalja Amerikát

Eörsi István fordítása 

______

Lawrence Ferlinghetti versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977

Previously / Korábban: 

Recipe For Happiness Khabarovsk Or Anyplace

A Coney Island of the Mind (excerpt) / Vidám park az agyban (részlet)

Cro-Magnons / Cro-magnoniak



.

René Char (1907-1988)

REDONNEZ-LEUR...

Redonnez-leur ce qui n'est plus présent en eux,
Ils reverront le grain de la moisson s'enfermer dans l'épi et s'agiter sur l'herbe.
Apprenez-leur, de la chute à l'essor, les douze mois de leur visage,
Ils chériront le vide de leur coeur jusqu'au désir suivant;
Car rien ne fait naufrage ou ne se plaît aux cendres;
Et qui sait voir la terre aboutir à des fruits,
Point ne l'émeut l'échec quoiqu'il ait tout perdu.


RESTORE TO THEM...

Restore to them what is no more present in them,
They will see again the harvest grain enclosed in the stalk and swaying on the grass.
Teach them, from the fall to the soaring, the twelve months of their face,
They will cherish their emptiness until their heart's next desire;
For nothing is shipwrecked or delights in ashes;
And for the one who can see the earth's fruitful end,
Failure is of no moment, even if all is lost. 

Translated by Mary Ann Caws

(Fureur et mystère / Furor and Mystery (1948)
________
Selected Poems of René Char, New Directions Publishing, 1992

 Brassaï: René Char, 1953

RMN

ADD VISSZA NEKIK...

Add vissza nekik, ami bennük már nincs jelen,
S meglátják kalászba zárulni a termés magját, és ugrálni a füvön.
Tanítsd meg őket a zuhanástól a fölemelkedésig, arcuk tizenkét hónapjára,
Becsülni fogják a szívük ürességét a következő vágyig;
Mert semmi sem pusztul el vagy leli kedvét az összeomlásban;
S aki látni tudja gyümölcsszürethez érni a földet,
Azt cseppet sem rázza meg a bukás, mégha elvesztett is mindent. 

Parancs János fordítása 

(Düh és Rejtelem, 1938-1947)

_______
René Char: A könyvtár lángban áll, Európa Könyvkiadó, Bp., 1989




Previously / Korábban:
 

• Extraits des Feuillets d’Hypnos / Hüpnosz jegyzetei (részletek)

• Jouvence des Nevons  / Névons-i ifjúság

•  L'Amour / Szerelem

• Un Oiseau / Madár

.