Pages

July 12, 2011

Stefan George (12 July 1868 – 4 December 1933)

Wir schreiten auf und ab im reichen flitter

Wir schreiten auf und ab im reichen flitter
Des buchenganges beinah bis zum tore
Und sehen aussen in dem feld vom gitter
Den mandelbaum zum zweitenmal im flore.

Wir suchen nach den schattenfreien bänken
Dort wo uns niemals fremde stimmen scheuchten
In träumen unsre arme sich verschränken
Wir laben uns am langen milden leuchten

Wir fühlen dankbar wie zu leisem brausen
Von wipfeln strahlenspuren auf uns tropfen
Und blicken nur und horchen wenn in pausen
Die reifen früchte an den boden klopfen.




Föl s le járunk

Föl s le járunk sugarak özönében
a bükksornak csaknem a kapujáig,
s elnézzük a rácsnál, hogy kint a réten
a mandulafa másodszor virágzik.

Van még árnyéktalan pad. Ugye, jó itt?
Idegen hangtól szív itt sose retten.
Álmodó karunk összekulcsolódik.
Felüdülünk a tündöklő szinekben.

Hálásan érezzük, hogy mint eső, mint
szelid zápor, fény csurog, szinte csobban,
s csak akkor nézünk fel, mikor időnkint
az érett gyümölcs halkan földre koppan.

Szabó Lőrinc fordítása

_______
[In: Szabó Lőrinc: Örök barátaink I., 
Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 322. old.]


.