"What makes the desert beautiful," said the little prince, "is that somewhere it hides a well..."
"Az teszi széppé a sivatagot - mondta a kis herceg -, hogy valahol egy kutat rejt..."
"And now here is my secret, a very simple secret: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye. ... "It is the time you have wasted for your rose that makes your rose so important."
"Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. ...
Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."
André Kertész: The Connecticut home of French painter Bernard Lamotte: the desk on which Antoine de Saint-Exupery wrote The Little Prince, with a copy of the manuscript, ca. 1960
On the day the world ends
A bee circles a clover,
A fisherman mends a glimmering net.
Happy porpoises jump in the sea,
By the rainspout young sparrows are playing
And the snake is gold-skinned as it should always be.
On the day the world ends
Women walk through the fields under their umbrellas,
A drunkard grows sleepy at the edge of a lawn,
Vegetable peddlers shout in the street
And a yellow-sailed boat comes nearer the island,
The voice of a violin lasts in the air
And leads into a starry night.
And those who expected lightning and thunder
Are disappointed.
And those who expected signs and archangels' trumps
Do not believe it is happening now.
As long as the sun and the moon are above,
As long as the bumblebee visits a rose,
As long as rosy infants are born
No one believes it is happening now.
Only a white-haired old man, who would be a prophet
Yet is not a prophet, for he's much too busy,
Repeats while he binds his tomatoes:
No other end of the world will there be,
No other end of the world will there be.
Világvége napján
Méh kering sarkantyúvirág fölött,
Csillogó hálót halász szemel,
Vidám delfinek ugrálnak az árban,
Ifju verebek ereszcsatornában,
S a kígyó arany bőrű, ahogy lenni kell.
Világvége napján
Napernyős nők vonulnak a réten,
S a részeg alva borul a gyepágyra,
Utcán zöldségárusok kurjongatnak,
Szigethez úszik sárgavitorlás csónak,
Légben hegedűzene
A csillagos eget kitárja.
S akik villámot, mennydörgést vártak,
Csalódnak.
S akik jelet vártak, angyaltrombitát:
Hogy máris történik, nem hiszik.
Amíg nap és hold beragyogja útját,
Amíg dongó látogat rózsát,
Amíg rózsaszín gyerekek születnek:
Hogy máris történik, nem hiszik.
Csak egy ősz apó, ki próféta volna,
De nem próféta, mert más a dolga,
Paradicsomot karózva mondja:
Más világvége nem kerül sorra,
Más világvége nem kerül sorra.
Each moment of our dates, not many,
We celebrated as an Epiphany.
Alone in the whole world.
More daring and lighter than a bird,
down the stairs, like a dizzy apparition,
You came to take me on your road,
through rain-soaked lilacs,
to your own possession,
to the looking glass world.
As night descended,
I was blessed with grace, the altar gate
opened up, and in the darkness shining,
and slowly reclining, was your body naked.
On waking up I said: “God bless you!”
Although I knew how daring and undue
my blessing was: You were fast asleep,
Your closed eyelids with the universal blue,
the lilac on the table so strained to sweep.
Touched by the blue, your lids
were quite serene, your hand was warm.
And rivers pulsed in crystal slits,
mountains smoked, and oceans swarmed.
You held a sphere in your palm,
of crystal; on your throne, you were sleeping calm.
And, oh my God! - Belonging only to me,
You woke and at once transformed,
the language humans speak and think.
Speech rushed up sonorously formed,
with the word “you” so much reformed,
as to evolve a new sense meaning king.
And suddenly all changed, like in a trance,
even trivial things, so often used and tried,
when standing between us, guarding us,
was water, solid, stratified.
It carried us I don’t know where.
Retreating before us, like some mirage,
were cities, miraculously fair.
Under our feet the mint grass spread,
the birds were following our tread,
the fishes came to a river bend,
and to our eyes the sky was open.
Behind us our fate was groping,
Like an insane man, with a razor in his hand.
Ha együtt voltunk, minden egyes óra
Ünnep volt, istenültünk összeforrva,
S nem létezett a földön más. Merész
S madártoll-könnyű voltál, szédülés
Fogott el, hogyha néztem, hogy robogsz a
Lépcsőn, fokokat átszökellve, és
Vezetsz a kertbe, titkos birtokodra,
Hová mint tükrön túli tájba lépsz.
Ha alkonyult, kegyelmesen kitártad
A kettős szárnyú szép oltárkaput,
S az éjszakában meztelen sugárzott
Szentséged, és lassan reám borult,
S ha felébredtem: "Légy ezerszer áldott!" -
Súgtam, bár vakmerőség volt az álmod
Áldásommal zavarni: kozmoszod
Pihent, s az asztalról az orgonákat
Vonzotta, kéklő árnyuk rád hajolt,
S meleg karodra, szemhéjadra bágyadt
Derengés kékje és nyugalma hullt.
S egy kristálygömbben csillogott a tenger,
Hegység magaslott, lüktetett a fény
Szilaj folyón, s a kristályt tenyeredben
Te tartottad, a trónon alva, csendben,
És - istenem! - enyém voltál, enyém.
Felébredtél, s a hétköznapi szónak,
Ahogy kimondtad, új fényt adva, már
A nyelvet is varázskörödbe vontad,
A mondatok felzengtek és lobogtak,
S az a szó: te, azt jelentette: cár.
Mindent megmásított kezed varázsa,
A tárgyakat - a kancsót, tálat is,
Úgy állt közöttünk, mint posztján a strázsa,
A rezzenetlen, érchomályu víz.
Nem kérdeztük az ösvényt, merre visz.
Mint szirmait, a nagyvilág kitárta
A városok csodás virágait.
A gyógyfüvek lábunk elé hevertek,
S minden madár fölöttünk szállt, s követtek
A folyóban cikázó halrajok,
Előttünk még a mennybolt is kitárult.
A sors már őrültként loholt utánunk,
S kezében borotvát szorongatott.
I don't believe forebodings, nor do omens
Frighten me. I do not run from slander
Nor from poison. On earth there is no death.
All are immortal. All is immortal. No need
To be afraid of death at seventeen
Nor yet at seventy. Reality and light
Exist, but neither death nor darkness.
All of us are on the sea-shore now,
And I am one of those who haul the nets
When a shoal of immortality comes in.
2
Live in the house - and the house will stand.
I will call up any century,
Go into it and build myself a house.
That is why your children are beside me
And your wives, all seated at one table,
One table for great-grandfather and grandson.
The future is accomplished here and now,
And if I slightly raise my hand before you
You will be left with all five beams of light.
With shoulder blades like timber props
I hels up every day that made the past,
With a surveryor's chain I measured time
And travelled through as if across the Urals.
3
I picked an age whose stature measured mine.
We headed south, made dust swirl on the steppe.
Tall weeds were rank; a grasshopper was playing,
Brushed horseshoes with his whiskers, prophesied
And told me like a monk that I would perish.
I took my fate and strapped it to my saddle;
And now I've reached the future I still stand
Upright in my stirrups like a boy.
I only need my immortality
For my blood to go on flowing from age to age.
I would readily pay with my life
For a safe place with constant warmth
Were it not that life's flying needle
Leads me on through the world like a thread.
Se rágalom, se méreg nem talál
Utat szívembe. Rossz előjelekkel
Nem számolok. A földön nincs halál.
Mindenki, minden halhatatlan. Nem kell
Rettegni a haláltól, légy akár
Ifjú, akár vén. Létünk fénysugár,
Halál, sötétség nincs is e világon.
A tengerparton állunk, emberek,
S én társak közt, előkészítve hálóm,
Várom közelgő öröklétemet.
2
Ha lakjátok a házat - ép marad.
Én bármely évszázadba eltalálok,
És felépítem benne házamat.
Ezért ülik körül fiúk, leányok:
Háznépetek az én asztalomat -
S közös az asztal unokának, vénnek:
Jövendőt vált valóra a jelen,
És mind az öt fénylő sugár tiétek,
Ha kezemet magasba emelem.
A múlt minden napját kulcscsontjaim még
Támasztják, mint a bányát ácsolat,
Felmértem az időt, akár a mezsgyét,
S megmásztam, mint magas hegyormokat.
3
Méretre választottam századot,
Vonultunk délre, szállt a füst kavargón;
Burján füstölt; tücsök pajkoskodott,
Patkók közt ugrált, prófétált a tarlón,
S mint szerzetes, halált jósolt nekem.
De nyergemhez szíjaztam jól a sorsom,
S még mostan is gyerekmód-lelkesen
Kengyelben állok rezzenéstelen.
Elég nekem tulajdon öröklétem,
Hogy vérem folyjon századokon át,
S hogy leljek egy biztos, meleg szobát,
Fizetségül feláldoznám az éltem,
De szálló tűje cérnaként vezet,
A nagyvilágon végig engemet.
War is no longer declared, but is simply continued. The unheard-of has become everyday. The hero dodges the battle. The weak one has moved into the firing lines. Patience is the uniform of the day, the high decoration: the paltry star of hope right above one’s heart.
It is awarded when nothing occurs anymore, when the drumfire has fallen silent, when the enemy has turned invisible, and an eternal armament’s shadow darkens the sky.
It is awarded for deserting the flag, for courage in the face of the friend, for the disclosure of unworthy secrets and the nonobservance of each and every command.
Hadat manapság nem szokás üzenni,
a háború megy tovább. Mindennapivá
vált a felfoghatatlan. Harcoktól
a hős távol marad.
A gyenge lépett a tűzvonalakba.
Türelemből készül a menő uniformis,
szív felett a remény szegényes
csillaga a kitüntetés.
Akkor osztogatják,
ha már nem történik semmi,
ha elnémult a dobpergés,
ha az ellenség köddé vált,
és az örök vértezet árnya
takarja az eget.
Annak osztogatják,
aki meglép a frontról,
aki baráttal szemben bátor,
méltatlan titkokat árul el
és minden parancsot
semmibe vesz.
Adamik Lajos fordítása
________ Ingeborg Bachmann, A kimért idő, Jelenkor, Pécs, 2007
BRAIN, n.
An apparatus with which we think what we think ...
- agy (fn.) Olyan szerkezet, amelyről azt gondoljuk, hogy gondolkodunk vele...
MAN, n.
An animal so lost in rapturous contemplation of what he thinks he is as to overlook what he indubitably ought to be. His chief occupation is extermination of other animals and his own species, which, however, multiplies with such insistent rapidity as to infest the whole habitable earth and Canada.
- ember (fn.) Állat, mely olyan elragadtatva mereng azon, amit gondol magáról, hogy közben szem elől téveszti, aminek bizonyosan lennie kellene. Fő elfoglaltsága más állatok és saját fajtája kiírtása, azonban oly mérhetetlen gyorsasággal szaporodik, hogy elözönli az egész lakható világot, sőt Kanadát is.
PRAY, v.
To ask that the laws of the universe be annulled in behalf of a single petitioner confessedly unworthy.
- imádkozik (ige) Azt kéri, hogy a világegyetem törvényei hatályukat veszítsék egy olyan folyamodó érdekében, aki erre bevallottan méltatlan.
FUTURE, n.
That period of time in which our affairs prosper, our friends are true and our happiness is assured.
- jövő (fn.) Az az időszak, amelyben ügyeink rendeződnek, barátaink igazak, s boldogságunk zavartalan.
POLITICS, n.
A strife of interests masquerading as a contest of principles. The conduct of public affairs for private advantage.
- politika (fn.) Érdekharc az elvek versenyének álcázva. A köz ügyeinek intézése egyéni előnyökért.
OMEN, n.
A sign that something will happen if nothing happen. - ómen (fn.) Jel, hogy ha semmi sem történik, akkor valami történni fog.
LOOKING-GLASS, n.
A vitreous plane upon which to display a fleeting show for man's disillusion given.
- tükör (fn.) Üveges sík, melyen futólag kép jelenik meg, hogy az embert kiábrándítsa.
HASH, x.
There is no definition for this word -- nobody knows what hash is.
- izé (x) E szónak nincs definíciója - senki nem tudja, mi az az izé.
(Eric Arthur Blair, 25 June 1903 – 21 January 1950)
"We know what no one ever seizes power with the intention of relinquishing it. Power is not a means; it is an end. One does not establish a dictatorship in order to safeguard a revolution; one makes the revolution in order to establish the dictatorship. The object of persecution is persecution. The object of torture is torture. The object of power is power."
Mi tudjuk, hogy soha senki sem ragadja magához a hatalmat azzal a szándékkal, hogy lemondjon róla. A hatalom nem eszköz; a hatalom cél. Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson. Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. A hatalom célja a hatalom.
-
"To know and not to know, to be conscious of complete truthfulness while telling carefully constructed lies, to hold simultaneously two opinions which cancelled out, knowing them to be contradictory and believing in both of them, to use logic against logic, to repudiate morality while laying claim to it, to believe that democracy was impossible and that the Party was the guardian of democracy, to forget whatever it was necessary to forget, then to draw it back into memory again at the moment when it was needed, and then promptly to forget it again: and above all, to apply the same process to the process itself. That was the ultimate subtlety: consciously to induce unconsciousness, and then, once again, to become unconscious of the act of hypnosis you had just performed. Even to understand the word 'doublethink' involved the use of doublethink." — George Orwell (1984)
"Tudni és nem tudni, tudatában lenni a teljes igazságnak s közben gondosan megszerkesztett hazugságokat mondani, egyidejűleg két egymást kizáró vélemény birtokában lenni, tudva, hogy ellentmondanak egymásnak és mégis hinni mindkettőben, logikát alkalmazni logikával szemben, elutasítani az erkölcs fogalmát s közben mégis igényt tartani rá, hinni, hogy demokrácia nem is létezhet, s ugyanakkor, hogy a Párt a demokrácia őre, elfelejteni valamit, amikor felejteni kell, aztán ismét emlékezni rá, amikor arra van szükség, majd azonnal ismét elfelejteni, s ezenfelül még ezt a módszert alkalmazni magával a módszerrel szemben is – ez az utóbbi volt a legkörmönfontabb az egészben: tudatosan tudattalanságot előidézni s aztán elfeledkezni a végbevitt önhipnózisról. Még a "duplagondol" jelentésének megértéséhez is szükség volt a duplagondol alkalmazására."
Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit. (...)
Magaviseletből azért van kettes, mert ha van három hármas, akkor nem lehet a magaviseletből se egyes, hanem akkor külön bizonyítványt adnak magaviseletből, amit postán küldenek el a szülőknek.
Ezt!?... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva...
Well, it's like this. To begin with, this report is not the real thing yet. This is just a kind of printer's proof - a sort of impress copy they've handed out to me for the time being. That today is terminal report day is neither here nor there. (...)
I got mark Two for General Conduct because if you've got three marks Three they mustn't give you mark One for Conduct. In that case, they'll draw up a special report for General Conduct, and this'll be sent to the boy's parents by post.
Oh, that!... That is not a three! That is a two! It's only that our form-master has a funny way of writing two: he happens to write the base of number two on top, you know... You - you only have to sign your surname, sir... No, no use your coming over to the school these days... You see, they've unhinged the entrance-gates... They've rebuilding, you know... No gates now... Can't go in... Takes about a fortnight...
I TAUGHT MYSELF TO LIVE SIMPLY
I taught myself to live simply and wisely,
to look at the sky and pray to God,
and to wander long before evening
to tire my superfluous worries.
When the burdocks rustle in the ravine
and the yellow-red rowanberry cluster droops
I compose happy verses
about life's decay, decay and beauty.
I come back. The fluffy cat
licks my palm, purrs so sweetly
and the fire flares bright
on the saw-mill turret by the lake.
Only the cry of a stork landing on the roof
occasionally breaks the silence.
If you knock on my door
I may not even hear.
Translated by Richard McKane
TANULOK BÖLCS, EGYSZERŰ ÉLETET...
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
Like a white stone in a deep well
one memory lies inside me.
I cannot and will not fight against it:
it is joy and it is pain.
It seems to me that anyone who looks
into my eyes will notice it immediately,
becoming sadder and more pensive
than someone listening to a melancholy tale.
I remember how the gods turned people
into things, not killing their consciousness.
And now, to keep these glorious sorrows alive,
you have turned into my memory of you. 1916
Translated by Jane Kenyon with Vera Sandomirsky Dunham
MINT FEHÉR KŐ DERENG A KÚTFENÉKEN...
Mint fehér kő dereng a kútfenéken,
mélyembe zárva bennem él egy emlék.
Ez mindenem: vigaszom, szenvedésem.
Ellene mit tegyek — hiába tennék!
Tudom, meglátja, aki rám hajolva
nagyon-nagyon közelről néz szemembe.
Szomorúbb lesz, és elszorul a torka,
mintha fájdalmas mesére figyelne.
Minden tárgy egy-egy elvarázsolt lélek,
eszmél, hát ember-lelkét hogy feledné?
Örökkön-élő, bűvös szenvedésnek
te változtál át emlékezetemmé.
You will hear thunder and remember me,
And think: she wanted storms. The rim
Of the sky will be the colour of hard crimson,
And your heart, as it was then, will be on fire.
That day in Moscow, it will all come true,
when, for the last time, I take my leave,
And hasten to the heights that I have longed for,
Leaving my shadow still to be with you.
Majd rám gondolsz, ha megdördül az ég,
eszedbe jut: ő a vihart szerette.
Tömény-rőt lesz az égbolt egy szeletje,
és a szíved, mint régen, tűzben ég.
Akkor lesz ez, egy moszkvai napon,
mikor a várost elhagyom egészen,
s elindulok, végre meglelni révem,
s árnyékomat kettőnk közt otthagyom.
Как и жить мне с этой обузой,
А еще называют Музой,
Говорят: "Ты с ней на лугу…"
Говорят: "Божественный лепет…"
Жестче, чем лихорадка, оттреплет,
И опять весь год ни гу-гу.
The true way goes over a rope which is not stretched at any great height but just above the ground. It seems more designed to make people stumble than to be walked upon.
- Az igazi út kötélpálya, amely nem a magasban, hanem épp a föld felett van kifeszítve. Láthatóan nem is arra rendeltetett, hogy járjunk, inkább, hogy botladozzunk rajta.
*
There are two main human sins from which all the others derive: impatience and indolence. It was because of impatience that they were expelled from Paradise, it is because of indolence that they do not return. Yet perhaps there is only one major sin: impatience. Because of impatience they were expelled, because of impatience they do not return.
- Az ember két főbűne: a türelmetlenség és a hanyagság, minden egyéb ezekből ered. Türelmetlensége miatt űzték ki a paradicsomból, és hanyagsága miatt nem tér vissza oda. De a legfőbb bűn talán mégis: a türelmetlenség. Türelmetlenségünkért űztek ki bennünket, türelmetlenségünk miatt nem térhetünk vissza.
*
If you were walking over a plain with the honest desire to make progress, and yet found yourself further back than when you started, then it would be a hopeless business; but as you are clambering up a steep precipice, as steep, say as you yourself seen from below, your backward slips may only be caused after all by the lie of the land, and you must not despair.
- Ha egy síkon átmenve haladni igyekeznél, ám mégis hátrálnál, az valóban kétségbeejtő lenne; mivel azonban meredek emelkedőn kapaszkodsz fölfelé, nagyjából olyan meredeken, amilyen lentről nézve te magad vagy, a visszaeséseket is csak a terepviszonyok okozhatják, és nem kell kétségbeesned.
*
Like a road in autumn: Hardly is it swapt clean before it is covered again with dead leaves.
- Akár az őszi út: Alighogy tisztára söpörték, máris újból száraz levelek takarják.
*
You are the problem. No scholar to be found far and wide.
- Te vagy a feladat. És sehol egy fia diák.
*
The more horses you yoke the quicker everything will go — not the rending of the block from its foundation, which is impossible, but the snapping of the traces and with that the gay and empty journey.
- Minél több lovat fogsz be, annál hamarabb sikerül — ha nem is a kőtömböt kiszakítanod az alapokból, az képtelenség, de a szíjakat elszakítanod, azt igen, s ekképp a tehertelen, boldog utazás.
*
To believe in progress does not mean believing that any progress has been made. That would be no real act of belief.
- Előrelépésben hinni annyi, mint nem hinni, hogy valaha is előreléptünk már. Ez nem hit.
*
There is a down-and-outness under true knowledge and a childlike happy arising from it.
- Az igazi megismerés: bukások sorozata, amit mindannyiszor gyermetegen boldog talpraállás követ.
*
Theoretically there is a perfect possibility of happiness: believing in the indestructible element in oneself and not striving towards it.
-
Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: Úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk közelébe.
*
Try only to make yourself understood by the woodlouse: if you get to the point of asking it the purpose of its work, you will by the same token have exterminated the tribe of woodlice.
- Próbáld csak megértetni magad a fali ászkával. Ha sikerült megtanítanod rákérdezni munkája értelmére, azzal már ki is irtottad az ászkák népét.
*
Had Robinson Crusoe never left the highest, or more correctly the most visible point of his island, from desire for comfort, or timidity, or fear, or ignorance, or longing, he would soon have perished; but since without paying any attention to passing ships and their feeble telescopes he started to explore the whole island and take pleasure in it, he managed to keep himself alive and finally was found after all, by a chain of causality that was, of course, logically inevitable.
- Ha Robinson soha nem hagyja ott a sziget legmagasabb, helyesebben legjobban látható pontját, dacoskodásból, vagy alázatból, vagy félelemből, vagy tudatlanságból, vagy egyszerű vágyakozásból, hamarosan elpusztul; de mert a hajókkal s gyönge távcsöveikkel nem törődve, hozzálátott szigete belsejének felderítéséhez, és ebben örömét lelte, életben maradt, és — a józan ész szempontjából kétségkívül szükségszerű következményként — végül mégis rátaláltak.
__________
Franz Kafka, Az én cellám (részletek), fordította Halasi Zoltán
If only we'd read poetry as carefully as the menus in expensive restaurants...
-
Poetry is joy hiding despair. But under the despair - more joy.
—from Antennas in the Rain (Eternal enemies, translated from the Polish by Clare Cavanagh)
Gdybyśmy umieli czytać wiersze równie uważnie, jak studiujemy menu w drogiej restauracji.
-
Poezja jest radością, pod którą kryje się rozpacz. A pod rozpaczą znowu jest radość.
Ha ugyanolyan figyelmesen tudnánk olvasni a verseket, ahogyan az étlapot tanulmányozzuk egy drága étteremben...
-
A költészet öröm, ami alatt kétségbeesés rejtőzik. És a kétségbeesés alatt újból ott az öröm.
—Antennák esőben (Anteny w Deszczu), -részlet, Dabi István fordítása)
*****
A mások alkotta gyönyörűségben
Csakis a mások alkotta
gyönyörűségben találni vigaszt,
a mások zenéjében és költészetében.
Csakis mások menthetnek meg minket,
még akkor is, ha a magány ópiumként
bódít. A mások nem jelentenek poklot,
ha idejekorán megismered őket,
amikor homlokuk még álmoktól tiszta.
Így aztán folyton tűnődöm, magázzam-e
őket vagy tegezzem. Minden egyes magázás
merénylet a kétségtelen te ellen -
ugyanakkor egy idegen által írt vers
a komoly párbeszéd fedezetét kínálja.
Esti madárdal
Az óriás város felett, a szürkületbe veszve,
oly lassan lélegezve, akár az alvó,
te, ki valaha Homérosznak zengtél,
és Cromwellnek és talán még
Johanna szürke hamvainál is,
újra belekezdesz édes panaszodba,
csengő gyászdalodba; senki sem hallgat,
csak az orgona fekete levelei közt, hol
a láthatatlan művészek bújnak,
hatódott meg a fülemüle, kissé féltékenyen.
Senki sem hallgat, ez a város gyászolja
múltja nagy, káprázatos napjait,
mikor még ő is képes volt valódi
emberi hangon keseregni.
Lélek
Mi már nem használjuk a neved.
Már tudjuk, hogy kifejezhetetlen vagy,
vérszegény, nagyon törékeny és titkos
gyermekkori vétkek gyanúsítottja.
Tudjuk, hogy mostanság nem lakhatsz
sem a zenében, sem a fákban, midőn kihuny a nap.
Tudjuk - pontosabban úgy mondták nekünk -
hogy egyáltalán, sehol sem létezel.
És mégis, folyton halljuk fáradt hangod
egy visszhangban, egy panaszban és a levelekben,
melyeket a görög pusztaságból ír nekünk Antigoné.
A néma város
Képzelj el egy néma várost.
Semmit sem ért. Hallgatás uralja.
És a csendben a denevérek mint ión filozófusok,
röptükben váratlan, súlyos döntéseket hoznak,
amelyek elragadtatással töltenek el.
Néma város. Felhőkkel borított.
Még semmit sem tudni. Semmit.
Hirtelen egy éles villám hasítja fel az éjt.
Persze a plébános és a pópa máris
kékeslila bársonyt vonnak az ablak elé,
de mi kimegyünk, meghallgatni
az eső és a hajnal moraját.
A hajnal mindig mond valamit,
mindig.
Zsille Gábor fordításai
Oh Du, Geliebte meiner 27 Sinne, ich liebe Dir!
Du, Deiner, Dich Dir, ich Dir, Du mir, ---- wir?
Das gehört beiläufig nicht hierher!
Wer bist Du, ungezähltes Frauenzimmer, Du bist, bist Du?
Die Leute sagen, Du wärest.
Laß sie sagen, sie wissen nicht, wie der Kirchturm steht.
Du trägst den Hut auf Deinen Füßen und wanderst auf die Hände,
Auf den Händen wanderst Du.
Halloh, Deine roten Kleider, in weiße Falten zersägt,
Rot liebe ich Anna Blume, rot liebe ich Dir.
Du, Deiner, Dich Dir, ich Dir, Du mir, ----- wir?
Das gehört beiläufig in die kalte Glut!
Anna Blume, rote Anna Blume, wie sagen die Leute?
Preisfrage:
1. Anna Blume hat ein Vogel,
2. Anna Blume ist rot.
3. Welche Farbe hat der Vogel?
Blau ist die Farbe Deines gelben Haares,
Rot ist die Farbe Deines grünen Vogels.
Du schlichtes Mädchen im Alltagskleid,
Du liebes grünes Tier, ich liebe Dir!
Du Deiner Dich Dir, ich Dir, Du mir, ---- wir!
Das gehört beiläufig in die ---- Glutenkiste.
Anna Blume, Anna, A----N----N----A!
Ich träufle Deinen Namen.
Dein Name tropft wie weiches Rindertalg.
Weißt Du es Anna, weißt Du es schon,
Man kann Dich auch von hinten lesen.
Und Du, Du Herrlichste von allen,
Du bist von hinten, wie von vorne:
A------N------N------A.
Rindertalg träufelt STREICHELN über meinen Rücken.
Anna Blume,
Du tropfes Tier,
Ich-------liebe-------Dir!
Eve Blossom, Merz Poem1 Kurt Schwitters' own translation of "An Anna Blume"
Oh thou, beloved of my twenty-seven senses, I love thine! Thou thee
thee thine, I thine,
thou mine, we?
That (by the way) is beside the point!
Who art thou, uncounted woman, Thou art, art thou?
People say, thou werst,
Let them say, they don't know what they are talking about.
Thou wearest thine hat on thy feet, and wanderest on thine hands,
On thine hands thou wanderest
Hallo, thy red dress, sawn into white folds,
Red I love Eve Blossom, red I love thine,
Thou thee thee thine, I thine, thou mine, we?
That (by the way) belongs to the cold glow! Eve Blossom, red Eve Blossom what do people say?
PRIZE QUESTION: 1. Eve Blossom is red,
2. Eve Blossom has wheels
3. what colour are the wheels?
Blue is the colour of your yellow hair
Red is the whirl of your green wheels,
Thou simple maiden in everyday dress,
Thou small green animal,
I love thine!
Thou thee thee thine, I thine, thou mine, we?
That (by the way) belongs to the glowing brazier!
Eve Blossom, eve,
E - V - E,
E easy, V victory, E easy,
I trickle your name.
Your name drops like soft tallow.
Do you know it, Eve?
Do you already know it?
One can also read you from the back
And you, you most glorious of all,
You are from the back as from the front,
E-V-E.
Easy victory.
Tallow trickles to stroke over my back
Eve Blossom,
Thou drippy animal,
I
Love
Thine!
I love you!!!!
VIRÁG ANNÁHOZ (AN ANNA BLUME)
MERSZVERS1
Ó, 27 érzékem imádottja, Te, szeretek Teneked!
Te, Tiéd, Téged Teneked, én, Teneked, Te énnekem, - - - - mi?
Ez mellesleg nem is tartozik ide!
Ki vagy Te, számoltalan vászoncseléd, Te vagy, vagy Te?
Azt mondják, volnál.
Csak hadd fecsegjen a jónép, úgyse tudják, hogysmint ityeg
a templomtorony.
Kalapot viselsz Te a lábadon és kézre jársz,
járkálsz Te kézen állva.
Halló, fehér redőkbe fűrészelt piros ruháid,
pirosan szeretem Virág Annát, pirosan szeretek Teneked.
Te, Tiéd, Téged Teneked, én Teneked, Te énnekem, - - - - mi?
Ez mellesleg a hideg izzásra tartozik!
Virág Anna, piros Virág Anna, mit is fecseg a jónép?
Versenyfeladat:
1. Virág Annának van egy madara.
2. Virág Anna piros.
3. Milyen színű a madár?
Szőke hajad színe kék,
piros madarad színe zöld.
Te utcai ruhás, szende kis leányka,
Te kedves kis zöld állat, szeretek Teneked!
Te Tiéd Téged Teneked, én Teneked, Te énnekem, - - - - mi!
Ez mellesleg a - - - - parazsasládába tartozik.
Virág Anna, Anna, A - - - - N - - - - N - - - - A!
Csepegtetem a nevedet.
Akár a lágy marhafaggyú, úgy csepeg a Te neved.
Tudod-e, Anna, tudod-e már, hogy
hátulról is lehet olvasni Téged?
És Te, Te legcsodásabb mindenek között,
pont olyan vagy hátulról is, mint elölről:
A - - - - N - - - - N - - - - A.
A csepegő marhafaggyú SIMOGATÁS hátamon.
Virág Anna,
Te mulya állat,
szeretek - - - - Teneked - - - - én!
Kurdi Imre fordítása
_____________
In: Német Költők Antológiája,
Budapest: Magyar Könyvklub, 2000
Kurt Schwitters: Das Schwein niest zum Herzen (1919)
(A disznó a szívbe tüsszent)
Merzbild 5 B (Picture Red Heart-Church) (Merzbild 5 B (Bild rot Herz-Kirche)), April 26, 1919.
Kurt Schwitters, Seidenstrumpf (Silk Stocking), 1943
